Hagyományos pitét? Kacsamájbonbont? Kapcsolatteremtő kérdésekkel kínált kávét? Kézműves sört? Vagy egy jó hamburgert? Székesfehérváron nehéz lehetetlent kívánni. Megkóstoltuk a város legizgalmasabb gasztronómiai bástyáinak kínálatát – a teljesség igénye nélkül.
A pincében nagy, vaskos, sárga sajtgurigák, a fóliasátor alatt kicsi, vékony, zöld hajtások. A Csurgódombi Sajtkonyha és Sziklevélfarm jelene bátor, megérzések hajtotta döntések következménye. Két ember, egy alapanyag, ezer íz, tizenkét év – a számok azonban keveset mondanak el a mesélők, Pózer István és Márkus Erika történetéről. Át is adjuk nekik a szót.
Ahogy közeleg a nyár, Balatonfüred is újra megtelik élettel. A rutinosabbak már a főszezon előtt felfedezik maguknak a júniusban még szelídebb arcát mutató várost. Minőségi vendéglátóhelyeket ajánlunk a környéken.
Kevés embert hallani akkora rajongással beszélni Tihanyról, mint Punk Ferencet. Ráadásul egy olyan Tihanyról, aminek már a nyomai is alig lelhetők fel, amit már elképzelni is nehéz. Lékhalászokról, kecskeköröm-árusításról, hegyenjárókról, Illyés Gyulának szatyorban hordott éti csigáról, 1956-ról és még számos, regénybe illő dologról beszélgettünk az általa alapított Ferenc Pince Csárdában.
Ruhákba hímzett női sorsok, történelemről mesélő főkötők, pruszlikok és pántlikák. Három felvidéki népviselet rétegeivel üzennek a múltból, miközben párbeszédbe lépnek a jelennel.
Földnyelv a vízben. Állandóság a változásban. Ritmus a forgatagban. Tiszta szólam a zajban. Megtartó erő a csöndben. A tihanyi bencés monostor hegyre épült városként magasodik a félszigeten. Két égbe törő tornya nem csak a Balaton partján élőknek viszonyítási pont. Három szerzetes vallomása.
A település és környéke tökéletes célpont az egynapos kirándulásra, gyors kiszakadásra vágyóknak, de épp ennyire alkalmas helyszín a nyugodt elvonuláshoz, a csillagtúrázós kikapcsolódáshoz és a bekuckózós hosszú hétvégéhez is.
A Szőnyi-ház mögötti dombokon, elhagyatott gyerektábor faházai között termetes téglaépítmény áll. Egy hattagú művészcsapat, a CriminalCraft által épített fatüzelésű kerámiaégető kemence, melynek gyomrából megismételhetetlen, a természeti erők által mintázott tárgyak kerülnek ki.
A múltat és a jelent, a hagyományt és a modernt úgy fonja egységbe, ahogy szövőszékén a szivárvány minden színét harmóniába rendezi. Raab Rózsa gobelintervező-kilimszövő mesterből árad az egyensúly. Érezni, hogy minden értelemben a helyén van. Itt, Zebegényben, a hivatásában, hegedűkészítő férje mellett.
Meghallja és szóra bírja a fát, a legnagyobb békességben viaskodik a hangszerekkel, leginkább azonban önmagán dolgozik zebegényi műhelyében Lakatos László hegedűkészítő. A patakparti ház kis szobáját a hangszereken, a szerszámokon, a barokk zenén és a faillaton túl elsősorban béke tölti meg.
Kosina Péter, a hortobágyi Darassa számadó gulyása, mire reggel kilenckor mellészegődünk, már közel három órája kint van Divattal, a kutyájával. Összeszokott páros, a látogató viszont szokatlan idekint. S bár ritka idekint az emberi szó, a gulyás, ahogy az állatok mellett lépked, egyre bőbeszédűbbé válik. Mintha csak egy mesemondót hallgatnánk, mikor felfedi mestersége titkait.
Mi az, hogy tájétterem? Hogyan lehet ízekkel közösségről, vidékről, érzésekről mesélni? Mikk Szabolcs, a sarudi Sulyom séfje egy menüsoron keresztül mutatja meg, mit gondol a magyar gasztronómiáról, a Tisza-tóról és a konyhafőnökségről.
A kunmadarasi Ferdinánd bisztró háziasszonya, Kálmán Éva egy süteményen keresztül képviseli, hogy a sikerhez néha elég fogni a hagyományt, és jó ízléssel csavarni rajta egyet.
Egy település pár évtized alatt a Tisza-tó gyöngyszeméből a fogyó hold falujává, majd élményfaluvá vált. Egy ember a menedzseréletet, a luxuslakást, -autót és -fogásokat falusi létmódra cserélte, teljesen máshogy, máshol találva meg a gazdagságot, mint ahogy és ahol addig kereste. Sarud és Kücsön Gyula sorsa immár szétbonthatatlanul összefonódott.
Vakondtúrásba szór virágmagot, vízimadaraknak épít fészket, a lápi emberek életéről mesél, szemetet szed, túrát szervez, védett fajokat ment. Kiss Ferenc természetvédelmi őrnél kevesen ismerik, óvják és szeretik jobban a Tisza-tavat. Csónakba szálltunk vele, hogy ebből a tudásból egy kicsit mi is részesülhessünk.
Egy zenész, aki sosem játszotta nyilvánosan az apja dalait és egy színész, aki műsort is csinált belőlük most tábortűzi éneklést szervez egy belpesti kocsmában. A Vagyunk lakói című jótékonysági esten Cseh András és Vecsei H. Miklós Cseh Tamás dalait énekli, nem egyedül, nem duóban, hanem a résztvevőkkel közösen. Hogy pontosan miért és hogyan, arról ők mesélnek.
Érezték, hogy egyszer az életben még válthatnak, és így is tettek. A komáromi Varga Zsuzsa és Ferenc huszonhét év után döntött úgy, hogy belső terek helyett apró, festett bonbonokat álmodik meg. Bátorságuk és tehetségük jutalma pedig Oscar-díj lett – a csokoládéké. A Zax manufaktúrában jártunk.
Egy felvidéki faluban született, és sokszínű pályát maga mögött tudva most szintén itt, a Komárom közeli Köbölkúton szolgál. Noha szinte csoda, hogy egyáltalán pap lehetett, ma közösséget, templomot épít, reményt kelt. Puss Sándorral, az egyetlen felvidéki magyar jezsuitával találkoztunk.
„Nem mondjuk, hogy hallgassátok vagy vegyétek meg a lemezt, mert egyelőre nincs” – zárta téli, népdalfeldolgozásokból álló estjét Nóvé Soma és ifj. Csoóri Sándor. A duónak rövidesen új végszón kell gondolkodnia, a feni állítás ugyanis már nem sokáig állja meg a helyét. A páros rövidesen megjelenteti első lemezét. A folk-rock Mordái frontemberével és a világi népzenét játszó Ötödik Évszak alapítójával ennek kapcsán beszélgettünk.
Négy generáció őrzi felmenői vonásait és faragja fába saját karakterét. A mohácsi műhely falán függő maszkkollekció valamiféleképpen a Hafner család arcképcsarnoka is. Az egyik leghíresebb maszkfaragó, Kalkán Mátyás leszármazottaival beszélgettünk.
Az igazi busó nem veszi le a maszkot. De mindegy is, ki van a gúnya mögött. A busójárás ugyanis nem jelmezes felvonulás, hanem „pokláde”, azaz valódi átváltozás. Négy álarc, négy karakter, négy különböző történet, amit egy város és egy szenvedély örökre összeköt.
Noha a busójárás 2012 óta hungarikum, ami akkor és ott Mohácson történik, annyira kívül esik a hétköznapok valóságán, hogy abban, akinek szerepel a bakancslistáján, hogy egyszer élőben lássa a menetet, jogosan vetődhetnek fel kérdések. Ezeket igyekszünk megválaszolni.
Mintha arra jött volna létre, hogy az ember ki tudja adni a fájdalmat, bírja ki a nehézséget, és minden mellett képes legyen jól érezni magát – mondják a balkáni zenéről a mohácsi Poklade zenekar tagjai. S ahogy velük beszélgetünk, rájövünk, a formáció ugyanerről szól. Hogy legyen egy váll, amin sírni lehet, egy kéz, ami utánad nyúl, és egy kar, amibe kapaszkodva éjszakákon át tarthat a tánc.
Egyszerű, önfenntartó élet. Erre vágytak, és Belgiumból a véletlennek hála egészen az őrségi Rönökig jutottak, ahol ezt meg is teremtették maguknak. Jan Leen és Wijnants Wouter a Szedervirág Ökotanyán gyermekeket nevel, sajtot készít, állatokat tart és kertet gondoz. De ami a legfontosabb: boldogan él.
Ha nem narancssárga-fehér furgonjából árulja az őrségi piacokon a sajtot, akkor Nagyrákos életét szervezi. Immár huszonöt éve. Baksa Eszter vallja: „a jó élet azz, hogy együtt van a család, azt végzem, amit örökül kaptam és nem adtam el a szüleim földjét.”
Míg más játszótereken és grundokon, a szalafői Horváth Csaba gyertyánosok, tölgyesek és bükkösök sűrűjében barangolva töltötte gyerekkora végtelennek tűnő napjait.
Nem újragondolt helyi ételeket kínálnak, egyszerűen csak élnek a környék adta lehetőségekkel. Így lesz a Pajtában a végeredmény minden erőltetettség nélkül őrségi.
A teljesség igénye nélkül szedtünk hét pontba néhány érdekességet az ország egyik legtitokzatosabb vidékéről.
Nagyapja volt a Veszprém első villanyszerelője, ez adta a szikrát Gombor Józsefnek ahhoz, hogy a családi hagyomány folytatása mellett egy nyolcezer darabos villamossági gyűjteményt hozzon létre.
Nem illik oda, mégis nehéz nélküle elképzelni a várost. A veszprémi húszemeletes az ellentmondások épülete.
„Fontos eljutni oda, hogy az ember fel tudjon tenni egy jó lemezt, és a kedvenc pohár bora mellett végighallgathasson egy albumot anélkül, hogy rohanna valahova” – ez a gondolat inspirálta a veszprémi borbár létrehozására Zsandár Tamást.
A veszprémi Füge Fagyiudvar és Kávézó megnyitása a tulajdonosok és a város életében is egy új fejezet kezdetét jelentette.
A története? A talaja? Az elhelyezkedése? Az épített öröksége? A lakói? Vajon mi határozza meg egy város karakterét? Márkusné Vörös Hajnalkával, Veszprém levéltárosával és helytörténészével beszélgettünk.
Az, hogy a Bartók Béla út mára azzá lett, ami, jórészt azoknak a kiállítótereknek és alkotóközösségeknek köszönhető, amelyek bő tíz éve visszacsempészték a kultúrát Buda első sugárútjára.
A bőség zavara könnyen eluralkodhat azon, aki végigsétál a Bartók Béla út kirakatai előtt. Az utca lakóihoz, illetve az ott dolgozókhoz fordultunk hát, hogy árulják el, ők hova térnek be a legszívesebben.
Harmincéves barátságukból merítve bátorságot ugrottak az ismeretlenbe a Császármorzsa megálmodói. A nosztalgikus fogás a rohanós munkanapokon egy ebédszünet erejéig mindenkit visszarepít a békés gyermekkorba.
Mindenki vágyik rá, hogy legyen egy hely, ahol azt mondhatja a pincérnek, hogy a szokásosat. Cikksorozatunkban Olyan klubokat, törzsasztalokat és baráti köröket mutatunk be, amelyek talán nem is léteznének a Hadik és a Szatyor nélkül, de amelyek nélkül a kávézó, illetve a bár sem lenne az, ami.
Mindenki vágyik rá, hogy legyen egy hely, ahol azt mondhatja a pincérnek:a szokásosat. Cikksorozatunkban Olyan klubokat, törzsasztalokat és baráti köröket mutatunk be, amelyek talán nem is léteznének a Hadik és a Szatyor nélkül, de amelyek nélkül a kávézó, illetve a bár sem lenne az, ami.
A rövid, de változatos, ráadásul még egy bővizű forrást is érintő kirándulást egy nagy tál aranyló kakaslevessel tehetjük még emlékezetesebbé.
Ahol bő százötven éve még szőlőt műveltek, ott száztíz éve Karinthy kávézott, ma pedig kulturális városközpont működik. A Bartók Béla út tragédiák, szerencsés együttállások és nem kevés tudatosság nyomán nyerte el mostani formáját.
A Bartók Béla út fellendülésben kulcsszerepet játszó Bartók Boulevard Egyesület két alapítójával, Bosznai Tiborral, a Hadik vezetőjével és Jáki Monika városfejlesztővel beszélgettünk az idevezető hepehupás út fontos állomásairól, magasságairól, mélységeiről és a célba érésről.
Szürke téli napokon jólesik olyan helyre ellátogatni, amely megmelengeti az ember lelkét. Hol találunk ilyet Kaposváron és környékén? A helyiek válaszolnak.
Azokra irányítjuk a reflektorfényt, akik évtizedek óta a takarásból járulnak hozzá a Kaposvári Színház sikeréhez.
Moizs Mariann több mint háromezer emberért felel. A kaposvári kórház főigazgatójaként missziója, hogy a hatalmas szervezetet közösséggé formálja, amely a test és a lélek egészségét is megőrzi.
Beton atya, a hit szilárd bástyája az üldöztetések ellenére sosem fáradt bele soha az újrakezdésbe, cselekvésbe és a közösségszervezésbe.
Világos Krisztián atyával falujában, Bárdudvarnokon, azon belül Kaposszentbenedeken, az ő irányítása alatt működő Porta Pacis Lelkigyakorlatos Házban beszélgettünk plébánosi, lelkipásztori munkájáról és a rászorulók segítéséről.
A helyiek tanácsai arról, mit nézzen meg, hol egyen és igyon az, aki a vidékre látogat
Miért dönt úgy egy fiatal borász, hogy Balaton-felvidék helyett a Felvidéken lát munkához? A Világi Wineryben jártunk.
A borász a lehető legkevesebb beavatkozással, de a legnagyobb elhivatottsággal tölti a hordókba a muzslai szőlőhegy esszenciáját.
A különleges körtemplom és csoda emlékét őrző kút csak két ok a sok közül, ami miatt érdemes a Garam mentén kirándulni
„Mi ebben az arctalan forgatagban a béke és az emberléptékűség szigete vagyunk" - mondja Kiss Tamás a szigetmonostori Gazdagboltot vezető pantomimművész.
Várbiró Kinga keramikust tennivalói ezerfelé szakíthatnák, ő mégis minden szerepében és a Szentendrei-szigeten is otthon érzi magát.
Egy szigetmonostori partmenti szauna vált a helyi férfiak összefogásának jelképévé
Mi tévő legyen az ember a béke szigetén?
Hogyan lehet nehéz helyzetekben is megtalálni a boldogságot? Hogyan tudják a különböző generációk megérteni és tanítani egymást? Máshogy gondolkodik a lélekről egy pszichiáter mint egy szerzetes? A Magyar Krónika Összhangban podcast adása.
Kovács Bea megtalálta a feladatát és ezzel minden a helyére került
Szabó Tünde borásznő családi öröksége közel százéve fonódik össze a Szent György-hegyi szőlősorokkal
A Szent György-hegy a világ közepe – vallják az itt lakók. De vajon mi a Szent György-hegy közepe?
Sokan sokfélék, de mind értékesek – pont, mint a borok errefelé. Ők a Tokaji Borbarátnők Társasága, amelyet egy cél fog össze: visszacsatornázni a régiót a világ vérkeringésébe. Az alapító, Kulcsár Edit rendületlenül hiszi, hogy ebben a feladatban a nőknek kitüntetett szerep jut, s az egy nap, amit Mádon eltöltünk, bőven elég neki, hogy ezt be is bizonyítsa.
Az igazából el sem veszett, a közelmúltban előkerült Szent Orbán-ereklye sokáig Tokaj-Hegyalja egyik méltatlanul elfeledett kincse volt. Néhány lelkes asszony fáradozásának hála, a szőlőművelők, kádárok és kocsmárosok védőszentjének kultusza lassanként újjáéled a vidéken.
Város vagy vidék? Család vagy karrier? Kapott vagy választott út? Regéczy-Béres Melinda a Béres Csepp feltalálójának unokájaként és a szülei által alapított erdőbényei szőlőbirtok igazgatójaként szembesült ezekkel a dilemmákkal. Öröklött kérdésekről és saját válaszokról beszélgettünk vele az épp húszéves borászat teraszán
Budapestről, férje és két kislánya mellől útra kelve Éless Tímea nem sokkal előttünk érkezik a Tállya melletti Hetény-dűlőn álló apró házikójukhoz. A kóstolóépület lábánál a birtok legöregebb és legfrissebben telepített szőlőtáblái találkoznak. Itt, ahol múlt és jelen összeér, vezet be minket a borász a Szóló és saját történetébe.
Az emlékekkel sokkal fukarabban kellene bánnunk, vigyázni rájuk, féltékenyen óvni őket, hogy sokáig, egész életünkben képesek legyenek őrizni számunkra a múlt újraélésének szépségét.
Miközben az animáció segítségével varázslatos világokat alkot és visz filmvászonra, a zsámbéki Nyakas-hegyen is mesébe illő környezetet teremtett. Pálfi Zsolttal, a Lengemesék és a most készülő Csongor és Tünde rendezőjével állatai hangjától és madárdaltól zengő kertjében beszélgettünk.
Zsámbéki fiatalokból álló etnobeat zenekar – így jellemzi magát az Aurevoir. A népzenei hangzás mellett középkori és reneszánsz dallamokhoz, versekhez is bátran nyúló együttes egyik énekesével, Fejér Mihállyal a zsámbéki szülőházában beszélgettünk.
A Natura Kismalom szerényen húzza meg magát egy zsámbéki családi ház hátsó épületében. Pedig a tulajdonosai, Rátai János és Dubóczki Éva méltán lehetnek büszkék arra, amit létrehoztak. Nemcsak felélesztették a régi családi vállalkozást, de azzal, hogy saját gabonából készítik a teljes kiőrlésű liszteket, tovább is álmodták.
Számtalan út vezet a „hol volt, hol nem volt”-tól a „boldogan éltek, míg meg nem haltak”-ig. Ahogy a mesékben, úgy a valóságban is – vallja Bajzáth Mária. A mesepedagógussal hétköznapokról és ünnepekről, tabukról és katarzisokról, életről és halálról beszélgettünk.
Az igazán nagy dolgok nem hivalkodva történnek. Maka István romaintegrációról, és a hátrányos helyzetű gyerekek sport általi felzárkóztatásról.
Budapest szélén, a békásmegyeri panelsorok mögött különleges világ bújik meg. Az Ófalu több száz éves parasztházak szegélyezte, csendes utcáinak közössége a múlt elejtett fonalát felvéve kapocsként szeretne működni. Kapocsként falu és város, egyházi és laikus közeg, régi és új között.
A több mint két évtizede Békásmegyeren alkotó Czakó Gábor könyvei polcok sorát tölthetik meg. A most felvillanó, gondolatokká érlelt élettapasztalatai, mint műsorának rövid epizódjai engednek a rés mögé látni.
A Szent Márton-hegy alatt hívogató gyógynövénykertet, oktatóteret és szálláshelyet egyesítő családi gazdaság húzódik meg. Pottyondy Ákossal, az Ürmös Porta vezetőjével beszélgettünk.
„Tagja voltam például egy spontán szerveződő, titokban működő, keresztény fiatalokból álló egyetemista körnek is. Itt ismertem meg egyébként a feleségemet, Katalint, aki később szintén az egyetemen dolgozott, a fizioterápiás tanszék vezetőjeként. A munkában is néha keresztezte egymást az utunk, de a közös művünk a családunk. Immár ötvenhét éve vagyunk házasok, három gyerekünk és hét unokánk van."
Építészeti mesemondó – így aposztrofálja magát a mátyásföldi Zubreczki Dávid. Az „Urbanista” kezdetben blogjával, manapság pedig többek között sétáival és könyveivel hirdeti, hogy az épületek olyan történeteket rejtenek, amelyeket érdemes meghallani, az építészetről viszont nem érdemes hallgatni.
Nagyapai örökséget feltámasztó étterem, kékfrankosra keresztelt helyi pénz, havi kvízestek, városszerte híres utazásszervezések, szoborfelújítás, civil szervezetek és baráti körök. Csak néhány a Perkovátz Tamás keze nyomát magán viselő soproni kezdeményezésekből.
Vörös Ákos, a Soproni Egyetem tanárának gondolatai a városunk iránti felelősségről
Koloszár Miklós főorvos családi emléke a népszavazásról
Amberger Erzsébet, Sopron nyugalmazott tisztifőorvosának vallomása a soproniak hűségéről, lelkierejéről és lelkiismeretéröl
Józan Tibor, a GYSEV a Soproni Városszépítő Egyesület elnöke a város hangulatairól
Hogyan lehet egy olyan kihalóban lévő foglalkozást, mint az órásmesterség a mai igényekhez igazítani? Idősebb és ifjabb Schneider István az évszázados családi hagyományokban és a generációk összefogásában találta meg a kérdésre a választ.
Sokan sokféle dologra vágyunk érettségi után. Van, aki magas felvételi pontszámra, más arra, hogy ne kelljen többé tankönyvet látnia. Rétki Gábor például egy tehenet szeretett volna. A meglepő kívánság óta harminc év telt el, a férfi pedig ma már közel negyven tehenet tart pilismaróti birtokán.
Péliföldszentkereszten nemcsak meg-, hanem újra is alakult a magyar szalézi közösség. A Gerecse békéjében fekvő rendház szellemi erőmű, zarándokhely, kirándulók célpontja, csendes lelkigyakorlatok és derűs ifjúsági események színtere is egyben.
Noha eredetileg élsportolóként és hangszerészként keresték a kenyerüket, ma teljesen más foglalkozást űznek. Szederkényi Andrea és Máté ugyanis a gazda, a molnár, a pék és az eladó szerepét egyszerre töltik be a Bajna szélén álló Magva Garden nevű, ősi gabonákkal dolgozó pékségükben.
A TriflaFarm megalapításával Rapkai Mónika és Érdi Tamás egyszerre támasztott fel ősi tudást, és kísérletezett valami egészen újjal. Akkor még csak remélhették, hogy merészségük jutalma szarvasgomba, azaz a fekete gyémánt, nem csupán néhány tonna mogyoró és makk lesz.
Gyerekként beleszeretett a cimbalomba, a rajongása pedig azóta is töretlen. A távoli vidékeken gyűjtött népdalokat, később mégis a szülőhelye, a Galgamente dallamvilága felé fordult. Tizenöt éves a zenekara, a Cimbaliband, de amikor találkozunk, olyan lelkesedéssel mesél az előző napi koncertjükről, mintha először állt volna színpadon. Unger Balázzsal az eseményt megörökítő videókat nézve kezdünk beszélgetni.
„Megáll az istennek igéje, és nem állhat senki ellene.” A vizsolyi templom kapujára írt mondat talán válasz is a kérdésre, amely a faluba hozott minket: vajon hogyan határozhatja meg a Biblia egy közösség és egy lelkész egész életét?
Ha az ember a világtól eldugott erdei szállást keres, ilyen hely jelenik meg a szeme előtt. A siroki Vackorkert házigazdái, Petrovics Zsolt és Bea azonban nem képzeltek semmiféle víziót maguk elé. Csak mentek a megérzéseik és a természet által kijelölt úton.
A Tengerikajak.hu csapatának tagjai az Öreg-Túrtól az Égei-tengerig huszonkét ország több mint ötven helyszínén szerveznek vízitúrákat. És bár bejárták a világot, állítják: valójában nem az számít, hogy az ember az óceánon vagy a Bodrogon evez épp.
Az évtizedek óta közösen dolgozó alkotópáros, Zsigmond Gábor és Krasznai János a belvárosban teremtette meg az analóg fényképészek kánaánját, a Főfotót.
A tökéletesség nem egyenlő a hibátlansággal – vallja Szabó Ádám Csaba keramikus, akinek különleges tényérjain sztárséfek szolgálják fel ételeiket.
Kirándulás tereken és korokon át a Bakonyi Bakancsossal, a hegység útjainak és történeteinek legnagyobb ismerőjével.
Az Ink Letterpress tulajdonosai közel egy éve döntöttek úgy, hogy életük és különleges technikát alkalmazó nyomdájuk új színtere Bakonyszentlászló lesz.
Készítsen éppen hegedűket, fusson több száz kilométert, vagy terelje éppen az állatait lókúti birtokán, Sümegi Elemér mindennapjait áthatja a Bakony.
A főváros látszólag olvasztótégelyként nyeli el Budafokot, a nagy múltú településrész mégsem hígul fel ebben a Budapestnek nevezett örvénylő masszában. Saját történelmére alapozva őrzi egyedi karakterét.
Szentesi József húsz éve a régi magyar szőlőfajták feltámasztására tette fel az életét, most pedig olyan budai borfajta elkészítésén dolgozik, amelyet százharminc éve nem kóstolhatott senki.
Ahol száz éve még üstökben állt a malátacefre, javában zajlott a palackozás, most festők, dj-k, grafikusok alkotnak. Szesz helyett a volt budafoki sörgyár épületében ma kulturális élet pezseg.
A nap, amikor nyomkeresésre indultunk, de Petőfi nyomainál valami jóval többet találtunk Kiskőrösön.
Ha elvész a híd, elvész Erdély is – mondta Piskinél Bem József. A hadvezér egyik legnagyobb ismerőjét, a lengyel–magyar barátság letéteményesét pedig így jellemezik kollégái: Kovács István a Budapestet Krakkóval összekötő híd neve. A költő-író-történésszel beszélgettünk.
