A hűség cselekvő akarat

Szerző: Meszleny Zita
fotó: muray gábor

Nem tudom, hogy a Sopronba költözőt, a „jöttmentet” mi fogja meg a városban, engem mindenképpen az a gondolat, hogy 1982-es ideköltözésem fel sem merülhetett volna, ha az 1921-ben itt élők nagy része máshogy cselekszik. 

„Ez a ház észre se veszi a környezetét. De még a szomszédait se. Nincs senki és semmi más, csak ő maga. Ez teljesen természetes. Ezzel igazán nem kell büszkélkedni. De hát ő nem is ismeri a büszkeséget. Elmentem mellette évek, évtizedek óta. Naponta többször is. Soha meg se álltam a kerítésénél. Észre se vettem. Pedig talán várta. Nem várta. Semmit se várt”
(A dicsőség napja)

Aki egy kicsit is ismeri a trianoni történéseket, tudja, hogy a hazánkat érő megrázó döntés után, egy történelmi sztrók idején Sopron lakossága a haza melletti voksával főnixmadárhoz hasonlítható lelkierővel tett tanúbizonyságot hűségéről, hirdetve ország-világnak, hogy bár lehetnek az ember életében igen nehéz helyzetek, a lelkiismerete szabad. A főnixmadárnak, ahogy azt édesanyám meséiből hallottam, hallatlan ereje van, s a könnye sebeket gyógyít. Ma már tudom, hogy a valóságban nem létezik főnixmadár, de ez mit sem változtat azon, hogy az akkor itt élő emberek teljesítményét az ő teljesítményéhez hasonlítom. 

Sopron nevétől a népszavazás óta elválaszthatatlan jelző lett a hűség. A szót sajnos ma sokan a gyengeséggel, a maradisággal, a változtatni nem meréssel azonosítják, de az 1921-ben itt élő soproniak 72,8 százaléka bebizonyította, hogy a hűség lehet cselekvő akarat is. S bár nem minden nemzedéknek adatik meg, hogy egyetlen tettével beírja magát a történelemkönyvekbe, minden nemzedéknek lehetősége van arra, hogy társadalmi felelősségtudatára leljen. Mert most is szükség van sok-sok aktívan hűséges sopronira. A soproniság ma éppen ezért – ha a fogalom létezik – szerintem ott kezdődik, hogy ismerjük a múltját, aminek segítségével részévé válhatunk a jelenének, s tudunk formálói lenni a jövőjének is. A soproniság harcmodor, magatartásforma, amely magában foglalja a város feltétel nélküli szeretetét, hiányosságainak látását, az érte való cselekedni akarást. A soproniság hűség, és hűség nélkül nem létezhet egyetlen igaz közösség sem. Hűséges pedig az, aki minden kísértés és próbatétel közepette megáll a hitében. 

Ezek után nem bújhatok ki egy vallomás alól. Sopron nekem a hűség fogalmának tényleges megértését, hivatásom és orvosi szakterületem gyakorlásánál a megélését és az alkalmazását is jelentette. Nem gyógyító orvosként munkámat ugyanis nem kísérte a hálás betegek köszönete, amely nap mint nap arra ösztönzött volna, hogy értük újra és újra többet tegyek. Az én tevékenységem eredménye nem az egyes ember szintjén vált nyilvánvalóvá, hanem az egész lakosságén azzal, hogy az emberek közegészségügyi, járványügyi biztonsága a munkámnak köszönhetően is biztos volt. 

De visszatérve az évfordulóhoz: a centenárium egyben számvetés is. Sopron következő száz évét azok a ma itt élők alapozhatják meg, akik őrzik a múlt adományait, és lerakják a jövő alapjait. Hatalmas öröm, hogy Sopronban ma is jelen van az a lokálpatriotizmusban gyökerező szellemi muníció, ami feljogosít bennünket reménykedésre. Kívánom, hogy idősebb Sarkady Sándor Sopronhoz írt himnusza valóra váljon: „Új ezredév vár, de harcát ne féld! / Zengd, hittel zengd velünk a Hűség énekét.

Hasonló tartalmak

Miért tűnnek el azok a helyek, ahol csak úgy lehet lenni? 

Az algoritmus kora nem tűri az elidőzést. A képernyőidő nem tűri a valódi jelenlétet. Pedig vannak még helyek – cukrászdák, fürdők, falusi focipályák, kocsmák, piacok és szakrális terek –, ahol az ember kiléphet a teljesítménykényszerből, és egyszerűen csak létezhet. A harmadik helyek az otthon és a munkahely közötti terek: a lassú jelenlét, a közvetlenség és a tét nélküli együttlét utolsó menedékei.

Rajt a várnál

Lelkes és támogató helyiek és nézők milliói követik majd a képernyők előtt május 13. és 17. között a 47. Magyar kerékpáros körversenyt. Az ezúttal Dél-Magyarország-fókuszú Tour de Hongrie rajtja Gyulán lesz. A részletekről Eisenkrammer Károly fő szervezőt kérdeztük.

Pátyon ilyen az élet

Aki az agglomerációban szeretne vendéglátóhelyet nyitni, annak a minőség a kötelező minimum. A vidék és a város határán pedig annál is többre van szükség. A pátyi C’est la vie Caféban pontosan tudják, mire.

Helyre, tétre, befutóra

Bennünk, magyarokban él egy határozott kép a lóversenyről, a galoppról és az ügetőről. Pontosabban a közönségéről, arról a tarka világról, amely az egészet egykor körülvette. Bencsik Gábor tárcája.

A jó jót fog hozni

A kocsma, ami nincs is. Vagyis van, csak kívül az emberi téren és időn. A Calgary messze több, mint négy fal és rengeteg régi tárgy: varázsos híd múlt és jelen között.

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!