Zene és kép, dallam és vonal, ének és betű: a zánkai Kisbirtok Kultbázis egész nyáron átívelő összművészeti projektje a végéhez közeledik, szeptember 23-án egy improvizációs nagykoncerttel zárul a programsorozat.
Tizenhárom hévízi séf évekkel ezelőtt rájött arra, hogy milyen sok dologban tudják egymást segíteni. Örömfőznek, szakmai támogatást nyújtanak, és mindent megtesznek azért, hogy a fiatalok számára újból vonzóvá váljon a szakma. Farkas Bálinttal, az egyesület ötletgazdájával beszélgettünk.
M S mester 1506-ban készült festményén Mária látogatása látható Erzsébetnél. A kép a világ legnagyobb múzeumainak is büszkesége lehetne.
Az idén hatvanéves A Tenkes kapitánya című sorozat már megjelenésekor hatalmas népszerűségnek örvendett, és a mai napig sokak kedvence. Fordulatos cselekmény, sziporkázó humor, remek színészek, kultikus jelenetek – mi minden teszi megunhatatlanná és szeretnivalóvá a sorozatot?
Faluszéle, fehérre meszelt öreg ház, nagy fák, szarvasbőgés – itt készíti egy városból kiköltözött fiatal nő a rongyszőnyegeit. Haja Gabriella abból teremt értéket, amit mindenki más már kidobna.
A teljesség igénye nélkül szedtünk hét pontba néhány érdekességet az ország egyik legtitokzatosabb vidékéről.
Szent Gellért bakonybéli remeteségbe vonulásának ezredik, a monostor újraalapításának negyedszázados évfordulója alkalmából rendezi meg a Szent Mauríciusz-monostor a Gellért-ünnepet szeptember 22. és 24. között. Az ünnepi programról Baky Annát, a monostor turisztikai és kereskedelmi menedzserét kérdeztük.
Író, apa, orvos, tudós és tanár. Németh László lányairól írt könyve életműve egyik legsikeresebb darabja. Értő figyelem, melegséggel bélelt elfogulatlanság és humor jellemzi az évtizedek alatt egymáshoz illesztett írások szerkesztett változatát.
A sikerig és a saját irány megtalálásáig vezető rögös útról, a mindennél értékesebb barátságról és a kisgyerekek által helyretett egóról beszélgettünk Csorba Lóránttal, a Lóci Játszik együttes frontemberével.
Mit jelent az, hogy valaki hasadékkal született? Hogyan lehet az érintett gyermekeket és szüleiket érzelmileg támogatni, valamint mekkora szerepe van a tudás- és a tapasztalatmegosztásnak? A sorstársak közösségét összefogó Hasadékon Átsegítő Egyesület elnökét, Rákász-Losonczy Juditot kérdeztük.
Író, apa, orvos, tudós és tanár. Németh László lányairól írt könyve életműve egyik legsikeresebb darabja. Értő figyelem, melegséggel bélelt elfogulatlanság és humor jellemzi az évtizedek alatt egymáshoz illesztett írások szerkesztett változatát.
A sikerig és a saját irány megtalálásáig vezető rögös útról, a mindennél értékesebb barátságról és a kisgyerekek által helyretett egóról beszélgettünk Csorba Lóránttal, a Lóci Játszik együttes frontemberével.
Mit jelent az, hogy valaki hasadékkal született? Hogyan lehet az érintett gyermekeket és szüleiket érzelmileg támogatni, valamint mekkora szerepe van a tudás- és a tapasztalatmegosztásnak? A sorstársak közösségét összefogó Hasadékon Átsegítő Egyesület elnökét, Rákász-Losonczy Juditot kérdeztük.
A tűz apró kandallóban lobog, a fotel legfeljebb nyolccentis, a falra akasztott festmény körömnyi. Tegolandiában öreg kúpcserepekből apró házikók, lakok, menedékek, világítótornyok, behavazott vagy éppen napsütéses minivilágok készülnek.
Ezer éve élt első királynénk, Gizella emlékét idézték meg azok a kárpittervek, amelyeket a Magyar Kárpitművészek Egyesülete tagjai alkottak egy elkészítendő közös nagy kárpit számára. E tervek láthatók az Országút Galéria és a Magyar Krónika közös szervezésében szeptember 7-én nyílt tárlaton.
Roncsolt plakátokat gyűjt és állít ki, életműinterjút készít Karikó Katalinnal. Géczi János reneszánsz ember, Veszprém múltjának alapos ismerője.
Gyulai Iván ökológus előadásait a kertészetről és a természettel harmonikus életről sokan ismerik. Nekünk a kertjét is megmutatta, ahol a tormán át a cseresznyéig, a süntől a kuvikig minden jól érzi magát.
Kétezer-háromszáz gyümölcsfa, kétezer-négyszáz méternyi málnasövény, ezerötszáz bodzabokor, fűnyíró birkák. A Kapolcsikum megálmodóinál jártunk.
Kétezer-háromszáz gyümölcsfa, kétezer-négyszáz méternyi málnasövény, ezerötszáz bodzabokor, fűnyíró birkák. A Kapolcsikum megálmodóinál jártunk.
Gyulai Iván ökológus előadásait a kertészetről és a természettel harmonikus életről sokan ismerik. Nekünk a kertjét is megmutatta, ahol a tormán át a cseresznyéig, a süntől a kuvikig minden jól érzi magát.
Lóki Tamásné Marika nemcsak sporteredményeivel nyűgöz le, hanem cselekvésre inspiráló életörömével, sugárzó derűjével, ragadós jókedvével is.
Kalina Gábor második generációs kádármester mesélt a műhelyben töltött gyerekkorról, a tölgyfa részegítő szagáról és arról, hogy a rengeteg tudás mellett el is kellett hinni, hogy valóban világklasszis hordókat gyártanak.
Ürge-Vorsatz Diána éghajlatkutatót a tiszta és fenntartható energiáról, az energiaigény csökkentésének lehetőségéről és a jövő energiarendszeréről kérdeztük.
Bútorai masszívak, mégis sugárzik belőlük a kifinomultság. Zsély Csilla nem félt a hirtelen pályamódosítástól, és egy férfias szakmában, az asztalosmesterségben találta meg a hivatását. A Fatipli Műhelyben jártunk.
Kreativitás, alkotó szellemiség és elhivatottság – Dobosné Bayer Zsuzsanna a kidobásra ítélt, régi parasztingtől a lyukas, megunt farmerig mindenféle ruhadarabok megmentőjeként tevékenykedik a belváros szívében.
„Annyira vágytam arra, hogy arról az Istenről beszéljek, akit én ismertem meg: az élő, dinamikus, szerető barát, atya, testvér jelenlétéről” – Petres E. Lúciával a Domonkos-nővérek hivatásgondozójával, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Filozófia Tanszékének docensével beszélgettünk.
A Fő utca egy apró üzletében dolgozó Csányi Rudolf kézműves könyvkötőmester szerencsésnek mondhatja magát: általános iskolás korában rátalált arra a szakmára, amit még ötven évvel később is szenvedéllyel, szeretettel és nagy odaadással űz.
Olyan helyen jártunk, ahol a malacra csizmát húznak, a macska meg Óz Dorothyjának cipőjét viseli. Nem, nem pálinkafőzőben voltunk…
Környezettudatosság, fenntarthatóság, innováció, a mozgás szeretete és az összefogás ereje – a Kezes-Lábas jóval több mint egy átlagos játszóház. Biró Szabolcs alapítóval beszélgettünk.
Hogyan hat a gyerekkori életterünk a jelenkori otthonunkra? Mit kellene tanítani a jövő szakembereinek, és miért nem szabadna, hogy az épületek kimenjenek a divatból? Többek között ezekről kérdeztük Turi Attila Kossuth-díjas építészt, aki arról is mesélt, hogy a vörösiszap-katasztrófa után miként lehetett a tragédia sújtotta területen az új házakkal együtt reményt adni a bajbajutottaknak.
Tableten mesét néző-hallgató óvodások, okostelefonon olvasó kisiskolások – Pölcz Ádám nyelvésszel az alfa generáció nyelvhasználati szokásairól beszélgettünk.
Faluszéle, fehérre meszelt öreg ház, nagy fák, szarvasbőgés – itt készíti egy városból kiköltözött fiatal nő a rongyszőnyegeit. Haja Gabriella abból teremt értéket, amit mindenki más már kidobna.
Fiatal kora ellenére megszámlálhatatlan ötlet, találmány, valamint egy sikeres cég is a nevéhez köthető. A lókúti Schaffhauser Sámuel a pezsgés és az elvonulás metszetében él: budapesti mindennapok és otthont adó bakonyi erdőpillanatok között utazva.
1169 kilométer, ötven nap, két testvér. Ikrek. Zoli és Laci egyhuzamban teljesítette az Országos Kéktúrát, hátizsákkal, sátorral, és a lehető legkisebb felhajtással.
Pajtaforradalomról, a régi dolgok új tartalommal való megtöltéséről és a kapcsolódásra való elemi szükségletünkről beszélgettünk Horváth Lászlóval, a PajtaKult ötletgazdájával, a Fonó Budai Zeneház igazgatójával és Paár Juliannával, a PajtaKult nagykövetével, előadóval és zeneterapeutával.
Valami régi, valami jó. Ebben a rovatban olyan könyveket ajánlunk, amelyeket nem a könyvesboltok újdonságai között, hanem esetenként könyvtárban vagy antikváriumban lehet megtalálni. De érdemes elolvasni őket.
Műterem a Montmartre-on, beszélgetés Matisse-szal, Picassóval, Modiglianival. Nagy idők nagy tanúja volt a festő, aki élete második felében otthonra lelt Szentendrén, egy kis házban, egy magyar festőnő oldalán.
Ezer éve élt első királynénk, Gizella emlékét idézték meg azok a kárpittervek, amelyeket a Magyar Kárpitművészek Egyesülete tagjai alkottak egy elkészítendő közös nagy kárpit számára. E tervek láthatók az Országút Galéria és a Magyar Krónika közös szervezésében szeptember 7-én nyílt tárlaton.
Mostanában mindenért köszönetet mondasz:
hogy kenyeret hozok a pékségből,
hogy megpucolom a zöldségeket,
hogy kiviszem a szemetet,
hogy megterítem az asztalt,
hogy ebéd után elmosogatok,
hogy beszélgetek veled,
hogy meghallgatlak.
Köszönöm, drága, mondod,
de érzem és tapasztalom,
hogy már nem ismersz meg,
nem tudod, ki vagyok,
úgy nézel rám, mint
egy kedves idegenre,
akiben mégis megbízhatsz,
nem mondod ki a nevemet,
mert már azt is elfelejtetted,
kerülöd a megszólítást.
Egyszer csak alig hallhatóan
panaszolni kezded, hogy van neked
egy unokahúgod, nagyvárosban
él, nem is messze a te lakhelyedtől,
de már évek óta nem látogatott
meg, nem törődik veled.
Hiába bizonygatnám,
hogy butaságokat beszélsz,
hiszen én vagyok az az unokahúg,
semmit sem mondok,
csak elnézően mosolygok,
és kezembe veszem a kezed.
Köszönöm, drága, suttogod
egészen különös alázattal
a hangodban, szemrebbenésedben.
Amikor elmegyek, a kapuig kísérsz,
de nem búcsúzkodsz,
hanem folyamatosan mondod,
mormolod, már-már gépiesen:
köszönöm, drága, köszönöm…
Nem válaszolok, csak átölellek
kicsit félszegen, kicsit szeppenten,
aztán gyors léptekkel indulok, menekülök,
mint egy szökevény, mint egy idegen?
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
