Előző cikkünkben Buzás Gergely történész mutatta be, hogyan jött létre Nagy Lajos király dinasztikus birodalma, amelyre modellként tekintettek az utána következő magyar uralkodók. A közép-európai nagyhatalommá váló államszövetség a hatalmi reprezentáció terén is maradandót alkotott. Erről árulkodik a visegrádi palota, illetve a budai és a diósgyőri vár is. Az említett épületek Lajos korabeli állapotát a Pazirik Stúdió munkatársai rekonstruálták.
Reprezentációs szerep
Egy középkori uralkodónak a hatalmi reprezentáció részeként meg kellett mutatnia, hogy gazdag és erős, hiszen így volt képes összetartani országát: tiszteletet ébresztett a barátokban, félelmet az ellenségekben. A reprezentáció egyik legfontosabb eszközének a királyi rezidencia számított. Ezeket tehát nem pusztán azért építették fényűzőnek, mert a király szeretett kényelmesen élni, hanem többletjelentéssel bírtak. Ezért is építkezett annyit Lajos, később pedig Zsigmond, Mátyás és II. Jagelló Ulászló is. Így demonstrálták és erősítették meg fizikai értelemben is a hatalmukat.
Nagy Lajos olyan rezidenciákat építtetett, amelyekhez foghatóval az elődei nem rendelkeztek. A legfényűzőbb Árpád-házi királyi paloták – az esztergomi vagy az óbudai – körülbelül a negyedét tették ki a visegrádi palotának. Kisebbek, egyszerűbbek, puritánabbak voltak, bár korukban nem számítottak sokkal rosszabbnak, mint egy francia királyi vár.
Európában a 14. században nagyrészt a francia minták alapján építkeztek. Ezt hívjuk a művészettörténetben internacionális gótikának – emelte ki Buzás Gergely történész. Lajos építkezései esetében külön érdekes, hogy kezdetben nem direkt a francia királyi, hanem az avignoni pápai udvart tekintették mintának. Lajos erősen kötődött Itáliához is, nemcsak származása miatt, hanem sokkal inkább a nápolyi és velencei háborúknál fogva. Ezenfelül Lajos aktívan segítette a pápaságot abban, hogy Avignonból visszatérjenek Rómába. Az 1350–60-as években számos hadjáratot indított Itáliába, amikor visszafoglalták a pápai államot az egyházfő számára. Az itt megfordult nemesek, mesteremberek közvetítették az ekkor virágzó itáliai művészetet Magyarország felé.
Visegrád
A visegrádi palota számított Lajos fő rezidenciájának, de éppen úgy, mint minden korabeli király, állandóan utazott. Sokat tartózkodott például Budán is, ám az udvari hivatalok Visegrádon működtek.
A visegrádi palota egyértelműen az avignoni pápai palota mintájára készült, és nagyságrendileg is ahhoz volt mérhető. Az ennél kisebb budai rezidencia később, illetve már nem Avignon mintájára készült. Ennek ellenére találni benne egy tisztán északolasz stílusú épületrészt, amelyben Lombardia és Emilia-Romagna környékéről származó mesterek által készített idomtéglákat fedeztek fel. Ez lehetett a budai palotának a díszterme, amelyet olasz mesterek építettek. A munkálatok után feltehetően hazatértek, mert más hasonló épületet nem találni Itálián kívül – hangsúlyozta a történész.
Lajos tehát olasz példák alapján építtetett, de a nagyságrend inkább a kasztíliai, az angol és a francia udvar hatalmának mértékét tükrözte. Itáliában talán csak Milánó volt képes ilyen léptékben reprezentálni. Lajos persze Visegrád, Buda és Diósgyőr mellett is építkezett, több kisebb várról és vadászházról is tudunk, de ezek jelentősége értelemszerűen kisebb.
Veszélyeztette-e az árvíz Visegrádot?
A Pazirik rekonstrukcióit elnézve úgy tűnhet, hogy a visegrádi palota nagyon közel épült a Dunához, így veszélybe kerülhetett árvizek idején. Buzás Gergely azonban elmondta, hogy Visegrád helyén valaha egy vulkán magasodott, amelyet áttört a Duna, így mivel mindenütt sziklás a folyó medre, ezért nem tud szétterülni. Tehát a vízmennyiség, amely eléri Visegrádot, nagyjából mindig ugyanakkora. A Duna vízszintje megközelítőleg olyan magas volt hétszáz évvel ezelőtt is, mint ma. A kis jégkorszak idején ugyan tudunk árvizekről, de ezek sem érték el a palotát, csak a szomszédos ferences kolostor pincéit, amelyeket emiatt egy idő után betömtek.
Fürdő
A középkorban ritkának számított az épített fürdő a palotákban. A római fürdőkultúra a kora középkori Európából szinte teljesen eltűnt, dézsában fürödtek. Bizáncban, illetve az arabok körében azonban tovább élt az antik fürdőkultúra. A keresztes hadjáratok idején a nyugati lovagok keleten találkoztak ismét ezzel a szokással, és hozták vissza Európába. Az első nyugat-európai fürdők ekkor jelentek meg francia területen. Ez nem meglepő, hiszen innen indult a legtöbb lovag a Szentföldre. Ami külön érdekes, hogy Magyarországon már ekkor volt egy épített római típusú fürdő az óbudai várban. Ez egy padlófűtéssel ellátott, klasszikus fürdő volt. A várat még II. András kezdte építtetni, aki maga is megjárta Jeruzsálemet.
A visegrádi fürdő mintái Franciaországban – például Avignonban – és Olaszországban keresendőek. Ezek nem a klasszikus római létesítményekhez, hanem az arabok által használt fürdőkhöz hasonlítottak. Egy pici kamrát kell elképzelni, amelyet padlófűtéssel láttak el. Kád nem volt benne, csak egy kézmosó méretű medence. Ez tulajdonképpen egy izzasztó kamraként szolgált, a franciák „étuve”-nak nevezték. Emellett építettek egy másik helyiséget, ahol állt egy nagyobb méretű kád, amelyben meleg vagy langyos víz várta a fürdőzni vágyó előkelőt. A visegrádi fürdő is így nézett ki, a kád azonban nem fából készült, mint a franciáknál, hanem márványból, valamint nem a szolga hozta a vizet egy vödörben, hanem a falból jött. Egy szabályos bojlert is építettek, egy kerek tűzhely fölé helyeztek egy tartályt, ebbe vezették be a hidegvizet, és vezették ki a meleg vizet. Ismerünk olyan Zsigmond kori ábrázolásokat, amelyeken látszik, hogy a vízmelegítő tetejéből egy másik csövet is átvezettek a kamrába, így az gőzfürdőként működött. Magyarországon két hasonlóról tudunk még: Budán és Esztergomban, előbbi Mátyás korában, utóbbi pedig Vitéz János megrendelésére épülhetett, ez fenn is maradt.
János mester
Mindhárom rekonstruált vár – Visegrád, Buda, Diósgyőr – esetében felmerül egy bizonyos János mester neve, aki István herceg – Lajos király öccse – környezetében jelent meg első ízben. A korban gyakran előfordult, hogy az oklevelet kiadó személy egy bizalmasára hagyta az ügyintézést. Ezt a személyt hívták relátornak. Ilyen szerepkörben tűnt fel János mester is.
Egy építőmesterről beszélünk, aki a hercegi udvar tagja volt, és feltehetően a herceg építkezéseit irányította. A korból több hasonló személyt is ismerünk Európa királyi udvaraiból, akik nem klasszikus céhes szisztémában működtek, hanem az uralkodók bizalmasaiként tervezték meg az épületeket, majd koordinálták a munkálatokat. István herceg fiatalon meghalt, János mester pedig nem sokkal később már Visegrádon forgolódott. Megválasztották városbírónak, azaz polgármesternek. A tisztség ugyan csak fél-egy évre szólt, de nagy megtiszteltetést jelentett. Buzás Gergely szerint feltehetően azért választották meg, mert ekkor már ő irányította a visegrádi királyi építkezéseket. Később Lajos egy budai telket adományozott neki, amely a Vízi kapu mellett helyezkedett el, ahol a nemrégiben újjáépített vöröskereszt székház áll. Az oklevélben a János királyi építőmester név szerepel, ami egy igen magas rang volt a korban. Egyébként a király az adományozás okát is megjelölte, a királyi házak építésében szerzett érdemeiért kapta János a telket, tehát több építkezésben is részt vett.
Egy későbbi, 1374-es adat arról tanúskodik, hogy a budai telkére egy házat építtetett János mester, amelyet eladott az esztergomi érseknek, és később, amikor Zsigmond fiatal királyként Budán tartózkodott, itt szállt meg. Mindez arról árulkodik, hogy egy előkelő palotát emelhetett János mester a telekre. Ez az oklevél már budai polgárként hivatkozik „Pocakos János mesterre”, aki ekkorra már feltehetően kicsit elkényelmesedett.
Királyi szálláshelyek
Lajosnak két fő rezidenciája volt, Visegrád és Buda. Ezek olyan palotának számítottak, amelyek képesek voltak befogadni a teljes udvart. Nemcsak a király szállt meg a falaik között, hanem itt működtek a bíróságok és a hivatalok is, teljes értékű állami központok voltak. Ezenfelül léteztek olyan várpaloták, mint a diósgyőri is, amelyek nagyjából a visegrádi királyi lakóépület méretét érték el. Ezeken a helyszíneken csak a királyi család és a közvetlen személyes kíséretük szállt meg, de akár több hétre is. Általában a nagyobb királyi vadászterületek központjaiban építettek ilyen várakat, Diósgyőr esetében a Bükk közelsége miatt volt indokolt az építkezés. Más esetben nem is beszélhetünk valódi várakról, csak egy toronyról a király számára, illetve falakról, ahol a kísérői az udvaron verhették fel a sátraikat. Az ilyen jellegű erődítések azonban csak pár napra tudták befogadni az uralkodót. Diósgyőrben akár heteket is el tudtak tölteni, vadászatok alkalmával pedig akár a környező királyi vadászházak valamelyikében is tölthettek egy-egy éjszakát.
Diósgyőr várát nem úgy tervezték, hogy nagyobb ostromoknak ellen kelljen állnia. A korban alapvetésnek tartották, hogy az úrnak várban kell laknia, hiszen akár fejedelmi vendégeket is fogadhat. Lajos uralkodása idején majdnem minden évben érkezett valamilyen királyi vendég Magyarországra, előfordult, hogy akár több is. Ilyenkor fontos programnak számított a közös vadászat, Diósgyőrnek tehát inkább reprezentációs szerepe volt, mint védelmi.
Személyzet
Minden királyi várban, kúriában, vadászházban rendelkezésre állt személyzet. Két típusú létezett: az előkelő bárók, akik a király környezetében tartózkodtak, például a tárnokmester, pohárnokmester, pincemester. Ők alkották a tágabb értelemben vett királyi udvart, de nem a palotában, várban laktak, saját kúriájuk, házuk volt például Visegrádon is. Az udvari lovagok és ifjak, valamint az apródok is nemesek voltak, közülük kerültek ki a kamarások. Utóbbi megnevezés azt jelölte, hogy az adott személy bejárhatott a királyi kamarába, a király szobájába. A kamarások mozogtak a király személye körül, vitték neki az ételeket, illetve öltöztették.
Természetesen nem feledkezhetünk meg a szolgákról, lovászokról, kuktákról, szakácsokról sem, akik a palotákban, várakban laktak, de nem kaptak külön szobát. A lovász az istállóban, a szakács a konyhában lakott, a tevékenységi körük és a személyes életük nem vált szét.
Egyébként a királynéi udvar is hasonlóan nézett ki, a királynőnek voltak bárói, de az alacsonyabb rangú nemesi és nem nemesi személyzetet nem férfiak, hanem nők látták el ezeket a feladatokat. Az udvarhölgyek például szintén tizenéves fiatalokból kerültek ki.
Nagy Lajos idejéből nincs adatunk az udvar létszámárról. A Jagelló-korból rendelkezünk becslésekkel, amelyek szerint nagyjából 5-600 ember mozgott az udvarban. Lajos korában ez a szám valamivel kevesebb, de mindenképpen több száz lehetett.
