Egy lapértekezlet után a Fény utcai Augusztban landoltam a szerkesztőség néhány tagjával. Lefőtt a kávé, és az emeleti szalon téli napfényében hamar elmúlt a zavar érzete, hogy a hét közepén – dolog helyett – itt múlatom az időt, helyébe a „helyben vagyok” békéje költözött. Az élet hajszája elakadt a porceláncsillogásban, hirtelen „illattá s csenddé szűrte át” a cukrászdazaj szimfóniája. Elöntött az egyszervolt délutánok utáni meleg fényű, süteményillatú nosztalgia, „És éreztem: szivembe visszatér / És zuhogó, mély zenével ered meg”, hogy megbabonáz és elernyeszt a földi érzés: élek. A széttöredezett idő összeállt, tartama és tartalma lett.
Lelassult a percmutató a faliórán, a jelenlét kibontotta szirmait.
„Engem az illatok hívtak be az Augusztba vevőként több mint két évtizede. Semmit nem tudtam a családról, a cukrászda történetéről” – meséli Auguszt Ibolya arról, hogyan ismerkedett meg férjével, Józseffel. Friss lapszámunk életútinterjújában arra is kitér, hogy ma már egyre kevesebben vannak, akik nemcsak a jó süteményért jönnek be hozzájuk, hanem „valóban elidőzni. Egymáshoz, a hely szelleméhez kapcsolódni”. Nem fér bele az időkeretükbe.
Nem a recept a titok: ettől működik százötven éve az Auguszt | Magyar Krónika
Kattan a kávégép, fő a süteménykrém. Történhet szinte bármi: Auguszt József cukrászmester fél évszázada minden napot így kezd. Feleségével, Auguszt Ibolyáva …
A sietség kora illat nélküli kor, írja Byung-Chul Han filozófus Az idő illata című esszéjében. A posztmodern társadalom elűzte a semmittevést, és elpusztította a haszontalan időt. A termeléskényszer nem tűri az elidőzést. A képernyőidő nem tűri a valós jelenlétet. A tevékenységeink projektekké váltak, a teremtés produkcióvá. A kapcsolódás cseteléssé. Pedig a süteményillatban születik a szépség, az üresjáratban telik meg tartalommal az idő, a dologtalanságból lesz szabadság, a semmittevés oázisában kel életre a közösség.
Tematikus összeállításunkban megpróbáltuk körbejárni és megérteni a harmadik hely fogalmát. Ray Oldenburg szerint a harmadik helyek az otthon és a munkahely közötti, mindenki számára nyitott, informális találkozási terek, ahol az emberek tét nélkül időzhetnek együtt. A lassú jelenlét, a szereptől fosztottság, a nem produktív idő és a másik ember előtti megnyílás zónái.
A süteményillat időkapuja valójában minden ilyen tér esszenciája: ahol a közvetlenség rítusaiban kézzelfoghatóvá lesz az idő. Ahol – Márai Sándor szavaival – „megszabadulhatunk a külső világ olcsó képzeteitől”. Ahol úgy érezhetjük, nem a világban tartózkodunk, hanem valami furcsa, köztes létben.
Valamiféle időn túli, mégis igazán valós idejű lebegésben, amelyben újratanulunk önmagunkhoz, ezáltal az embertársainkhoz és az embertársainkon túlihoz kapcsolódni.
Összeállításunk ide kattintva érhető el:
Harmadik hely | Magyar Krónika
Ray Oldenburg amerikai szociológus harmadik helyeknek nevezi azokat a tereket, amelyek az elsődleges otthon, a másodlagos munka vagy iskola után megtartóerőként működnek elmagányosodó jelenünkben. Menedékek, az emberi élet kapcsolatteremtő szigetei ezek. Agorák, találkozási pontok, ahol úgy érezhetjük, hogy legalább néhány órán át a mindennapi élet szabályai alól felmentve létezhetünk.
