Köpköd a kakukknyál. Perceg a sátorponyván, mintha az eső szemerkélne, de tiszta az éjszaka, a telihold bevilágít a szúnyoghálón. Teherhajó morog el, autók surrogása száll a vízen a 11-es útról a visegrádi fellegvár alatt, átellenben néha vonat zakatol.
Két facsoporttal alattunk Bikinit recsitálnak gitárkísérettel, pedig már pirkad. Jól bírják. Mi is jól bírtuk húsz éve. „Itt ül az idő a nyakamon / Kifogy az út a lábam alól.” A hajó után partot ér a hullámverés, mintha a sátor mentén csobogna. Galamb kurrog a sátrunk felett, kel a nap. Pünkösdhétfő hajnala a kisoroszi szigetcsúcson.
A kakukknyálnak semmi köze a kakukkhoz, az ember hajlamos azt hinni, hogy a fűzfák könnyeznek, pedig ennél profánabb a dolog: a tajtékos kabócák lárvájának kora nyári nedve, végső soron ürüléke szitálódik finoman.
Két évtizede járok vissza a szigetcsúcsra. Oda, ahol kifogy az út. Eleinte kajakkal vagy kenuval, később a kutyámmal sárga busszal és komppal, majd amikor autóm lett, nagyobb málhával a falu felől.
Lényeg a közös lemezítlábasodás gyermeki önfeledtsége. A szigetcsúcs végső soron ennyi: a Dunakanyarba nyúló eszményi földnyelv végén zarándoklatszerűen levedleni mindent, ami feszít, keretez, ami jellemez.
Apró sátorban mellettünk hatvanas pár kempingezik. Este nagy tüzet raknak ők is. Nyársalnak, elvannak csendesen. Nézem, ahogy a reggelihez tüzet raknak újra. Gyerekek sneciznek, egy kutya prüszköl a vízben, megjönnek az első kenusok. Lágy szellő borzolja a parti füzeket – eszményi lustaság a függőágyban.
Jegyzetfüzetemre csepeg a kakukknyál, a különös szemerkélés éppen úgy hozzátartozik a jóléthez, mint a mártózás a Dunában. Később a pünkösdi misén Kisorosziban a pap a lélek szimbólumairól prédikál. Galambról és lángnyelvekről.
Itt ül az idő. Beborul, szél támad. Szedjük a sátorfánkat. Áttetsző a Duna, erős az áramlás. Hagyjuk, hogy sodorja a kagylócskákat a lábujjaink körül a kavicságyon.
• • •
„Az ember, ha képes átadni magát, felveszi az áramlás ritmusát, lelassul, elcsendesül, szemlélődni kezd, hagyja, hogy dolgozzon benne a Duna időtlensége.” Cikkünk a dunai vízitúrázások emlékéről az alábbi linkre kattintva érhető el:
