A Szentendrei-sziget északi szigetcsúcsa kivételes tér, amely a belső tájakon is kapukat nyit. A hely, ahol elfogy az út. Évtizedek óta járunk vissza sátrazni, tüzet rakni, körbeülni, belenézni. Hallgatni, ahogy a sátorponyván perceg a kakukknyál.
Az ember, ha képes átadni magát, felveszi az áramlás ritmusát, lelassul, elcsendesül, szemlélődni kezd, hagyja, hogy dolgozzon benne a Duna időtlensége.
Minden vízpartnak meg kellene élni az őszi, a téli valóságát, leleplezni délibáb nélküli karakterét szezonon kívül. A kisoroszi szigetcsúcs egy strand a nincsben. Ősszel és télen a legjobb megfürödni tiszta ürességében.
