Nyárádmente és vidéke a Görgényi-havasoktól Nyárádtőig terjed. Közép-Nyárádmentéhez a Nyárádszereda és Ákosfalva közötti terület és ennek mellékvölgyeiben lévő, többségében protestáns magyar lakosságú falvak tartoznak. 

„A Nyárád menti faluk mind csinosak, s hol a Nyárád tere kiszélesedik, Szeredától le torkolatjáig, azok a tér ellentétes két oldalán sűrűn egymás végtében lévén helyezve, a faluknak két hosszú, alig megszakadó láncolatát képezik. Ott hömpölyög köztük, majd egyik, majd a másik oldalra térve át, a szőke Nyárád, mely, ha gyakori kiöntéseivel néha károkat okoz is, de egyszersmind megtermékenyíti földjét e térnek, melynek minden hantja művelet alatt van, miért vasszorgalmat kifejtő népe kevés földje mellett is jólétnek örvend. E nép – mint mindenütt a székely nép – értelmes, munkás, fürge, tevékeny, udvarias, vendégszerető, s annyira megnyerő szíves, hogy az utas oly otthonosan, oly jól találja magát e vidéken, mely ha nem mutat is fel nagyszerű, elragadó pontokat, de kies, szép festői vidékkel minden lépten kedveskedik” – olvasható Nyárádmentéről Orbán Balázs 1873-ban megjelent, A Székelyföld című alapművében. 

Sorai nagyrészt ma is érvényesek, a vidék szépségére vonatkozók mindenképpen, és bár a vendéglátás és vendégszeretet formái korunkra sokat változtak Székelyföldön is, sokkal nagyobb eséllyel fognak minket egy jó szilvapálinkára meghívni a helyiek Szentgericén, mint mondjuk az V. kerületben. A földek nagy részét művelik, vagy legelőként, kaszálóként használják őket. A házak mögötti kiskertek többségét sem veri fel a gaz, a falukon kívül is alig van parlagon lévő földterület.

Marosszék első „fővárosa”, 1861-ig székhelye és a térség jelenlegi központja Nyárádszereda. Történelmi jelentőségű esemény zajlott itt, a városban választották meg fejedelemnek 1605. február 21-én Bocskai Istvánt. Ennek emlékére 1906 óta áll az 1838-ban épült református templom előtti téren a fejedelem mellszobra. 

A város a Nagy- és a Kis-Nyárád találkozásánál fekszik, a szerdánként tartott vásárokról kapta a nevét, már 1606-ban volt vásártartási joga. Az egykori mezőváros 2003-ban kapott újra városi rangot. 

A székely vendéglátás és gasztronómia jó példáját adja a település központjában lévő magyar étterem, csárda, ahol a juhtúrós puliszkát vétek lenne kihagyni. 

A Nyárádmente nagyon gazdag középkori egyházi építészeti értékekben. Marosvásárhelytől keletre, a Nyárád folyó mentén Nyárádszentlászlón, Szentgericén és Nyárádszentmártonban, a Kis-Küküllő völgyében pedig Erdőszentgyörgyön, Gyulakután és Csokfalván mindenképpen nézzük meg a marosszéki unitárius és református templomok legszebbjeit. Festett kazettás mennyezeteik a kalotaszegiekhez hasonlók, de egy részük egy évszázaddal korábban, a 17. században készült.

Nyárádszentlászló Nyárádgálfalva községközponthoz tartozik Kisadorjánnal, Nagyadorjánnal, Nyomáttal, Szentháromsággal és Bedével együtt. A Nyárád folyó mentén elterülő település csodálatos unitárius templomának tornyából századokon át kémlelték az ellent, ha kellett, védekeztek is ellenük. Harangja 1498 óta hívja az istentiszteletre a híveket.

A dombtetőn álló, gótikus jegyeket is viselő 13-14. századi templomban Szent Lászlót ábrázoló freskótöredékek láthatók, ezért és lovagkirályunk nagy tisztelete miatt is áll egy mellszobra a templom előtt. A régészeti feltárások azt is bizonyították, hogy a székelyek betelepülése előtt monostortemplom és román stílusú bazilika állt itt. 

Szentgerice Nyárádbálintfalvával együtt Backamadarashoz tartozik, a Küküllő-menti dombság egyik kis völgyében bújik meg, hangulatos zsákfaluként. A vidéken évszázadokra visszanyúló hagyománya van a szőlőtermesztésnek és a borászatnak. A hagyomány szerint Mátyás király és később az osztrák császár udvarában is ittak az itteni finom boritalból. 

Unitárius temploma a XIV. században épült. 88 táblából álló, szép kazettás mennyezete 1670-ben készült, igazi székely művészeti alkotás. A kazettákat virágmotívumok, állatformák (kígyó, hal) és geometriai csillagmotívumok díszítik. A településen nagy hagyománya van az ún. üveges táncnak.

Vida Gábor ismert kortárs erdélyi magyar írónak, a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztőjének a Barangolások Marosszéken – A Sóvidék vonzásában című kötetében írt soraival búcsúzunk ettől a szép magyarlakta vidéktől:

„A Nyárád völgye olyan táj, amely az emberi otthonosságról beszél és arról, hogy miként lehet ebben a környezetben élni. A Görgényi-havasok nyugati lejtőjétől a Marosig egy fokozatosan ereszkedő hegy- és dombvidék ez, hatvannál több falut ölel magába, olyan vidék, ahol a havasi életmódtól a síkföldi mezőgazdaságig tulajdonképpen minden megtalálható, minden kicsinyítve, mintha egész világ próbálna lenni az, amiben vagyunk. A Nyárád folyásának mentén nem a természeti környezet csodái vonják magukra a figyelmet elsősorban, hanem az emberi tevékenység nyomai.” 

Forrás: 
Barangolások Marosszéken. A Sóvidék vonzásában. EKE Marosvásárhely, 2019. 
Erdély útikönyv, szerzők: Sós Judit és Farkas Zoltán. Kelet-Nyugat k., 2005, Bp.