Lobenwein Norbert fesztiválszervező külön projektet szentelt a boldogságkeresésnek a legutóbbi SopronFesten – tizenöt hírességet szólított meg videóinterjúban Csókay Andrástól L.L. Junioron és Grecsó Krisztiánon át Halász Juditig. A staféta a saját kérdésével indul.
Mit jelent önnek a boldogság?
Ismerős a kérdés. De minek is ugye ilyesmit firtatni? Mindig próbáltam a koncerteknél többet adni, még valamit a zene mellé. A fesztiválok látogatói fogékonyak, választ keresnek sok mindenre. Nem csak a zenében, a dalszövegekben. Fluor Tomi szavaival válaszolnék, ez a részlet gondolkodtatott el először: „Hogy mit jelent a boldogság nekem / Pontosan tudod, hisz ott voltál velem”. Arra jöttem rá, miközben faggattuk a meghívottakat, hogy semmi igazán nagy dolgot nem kell keresni. Amilyen evidens a kérdés, olyan egyszerű dolgokban rejlik a válasz. Csak észre kell venni. Ehhez kívántunk útravalót adni az interjúkkal.
Erre eddig nem így nézett?
Ötvenkét éves leszek idén. Három gyerekem van. Irigylésre méltó a munkám. Folyamatos tapasztalásban igyekszem élni az életemet, mégis sokszor az az érzésem, átrohanok az egészen. Nem vagyok jelen, ahol kellene. Lehetne. Ez pedig megfoszt valóságos boldogságpillanatoktól. A projektnek köszönhetem, hogy elmélyített bennem, cselekvésbe fordított egy felszínes elvi tudást.
Aki ténylegesen, a közhelyeken túl szeretne válaszolni az eredeti felvetésre, nagyon intim rétegekig juthat el. Mi kellett ahhoz, hogy ez a tizenöt ember megnyíljon a valódi válaszra?
Talán csak a nekik szentelt valódi figyelem, ami a kérdező, Horváth Gergely érdeme. Többen sírva fakadtak a kamera előtt, interjú után is maradtak együtt lenni velünk. Meglepően mély beszélgetések alakultak ki igazán személyes történetekkel. Néha olyan volt, mint egy csoportterápia. Többen kérdezték aztán, folytathatnánk-e más keretben, mert annyira jó. Ajándék volt összegyűlni egy banálisnak tűnő, a látszólagos különbségek ellenére mindannyiunkat mélyen összekötő kérdés köré és megérezni, mennyire nincs távolság teljesen eltérő karakterek között. Főleg, ha egzisztenciális emberi kérdések kerülnek elő. Külön élmény volt figyelni a nálam sokkal fiatalabb stábtagokat. Teljes csendben ültek végig minden forgatást. Mélyen megmozgatta és összehozta őket.
Mi volt az a pont, amikor az elsőre egyértelmű világnézeti különbségek jelentősége eltűnt boldogságkeresés közben?
Talán az, amikor – egyébként minden alany esetében – eljutottunk a hitig. Mindenki hisz valamiben. Világosan kirajzolódott, hogy spirituális nyitottság és hit nélkül nem lehet boldogan élni. Még valami: a közbeszédben eluralkodó hangulatkeltést fontos lenne kizárni az életünkből, ha harmóniára, boldogságra törekszünk.
Egy más fókusz mellett hozott döntéssel?
Igen. Engem például jobban érdekel, hogyan folytatódik majd ez a „misszió” újabb tucatnyi emberrel a barátság témája körül. Megint egy fogalom, amiért az életet élni érdemes, mégsem evidens már, mit jelent. Sok barátom van, jó pár igazán közeli is, és a velük töltött idő egyre értékesebb.
Lobenwein Norbert stafétaátadó kérdése a második alanyhoz, Sena Dagaduhoz: Mekkora szerepük van az életében a valódi barátoknak?
