Aki egyszer betér a gyulai Sörpatikába, biztosan beszélgetésbe elegyedik valakivel. Először leginkább Joe-val, a pultossal, aki elképesztő történelmi tudásának hála, órákon keresztül képes mesélni a város múltjáról és jelenéről. Az ő segítségét kértük a kocsma egyik helyiségében található, nem szokványos biliárdasztal kapcsán is. Az asztalsarkok fedettek, a tábla középvonalán néhány furcsa kis pöcök, fabábu, golyóból pedig csupán három van. Joe-tól megtudjuk, ez a típusú játék itt, a Dél-Alföldön óriási népszerűségnek örvend a mai napig, és bábus, fás vagy magyar biliárdként ismert. Az országban már csak a környéken, illetve néhány Budapest melletti sváb településen, például Pilisvörösváron és Szigetszentmártonban ismerik – és rajonganak érte.
A magyar biliárd megértéséhez kezdjük az alapokkal. Három változata van: a százhúszas, az ötszázas és az ezres játék. Az első a legelterjedtebb, ennél a játékosok váltva löknek – mindenki saját lökőgolyóval –, és kötelező falat érinteni. Adva van három karambolgolyó, rendszerint fehér, sárga és piros színű, és öt fabábu, ebből egy piros színű az asztal közepén. Pontszerzés bábuborítással vagy karambollal lehetséges, de ügyelni kell, mert hibázás esetén az ellenfél kap pontot. A győztes az, aki hamarabb eléri a százhúsz pontot. Bár elsőre egyszerűnek tűnhet, sok gyakorlás kell hozzá, hogy valaki magas színvonalon játsszon. Továbbá precizitás, nyugodt kéz, jó szem és nem utolsósorban türelem. A másik két típusban a játékosok ráadásul nem váltva játszanak, hanem lökéssorozatokban egészen addig, amíg pontot tudnak szerezni. Az ötszázas és az ezres verzióban a lökőgolyó mindig a piros.
A játék múltjának kutatásához a 19. század kaszinóinak és kávéházainak világába kell visszarepülnünk, esetleg még korábbra. A Pallas nagy lexikona a Billiard szócikk alatt már említi a kis és nagy kéglit, azaz amikor a biliárdasztalon fabábukat állítanak fel, és három golyóval játszanak. Egy angol játékkutató szerint az olasz bábus biliárd terjedt el észak és kelet felé egész Európában, hazánkba valószínűleg Németországból érkezett. Az „olaz-játékot” az Urbaria et conscriptiones (urbáriumok és összeírások) című gyűjtemény már 1594-ben említi, ennek kellékei a posztós asztal, a tolóbot és a csontgolyóbisok. Tehát már a tizenöt éves háború idején biliárdozhattak hazánkban a játékos kedvű katonák és polgárok. 1812-ből is ismeretes magyar nyelvű utalás az úgynevezett „olasz partira”, méghozzá Tolna vármegye bérszabályzatában. Pest-Budán az első lyuk nélküli karambolasztal pár évvel az 1848–49-es szabadságharc után a nagy hírű Európa szállodában tűnt fel. A játék fénykora Európában és itthon is a század második felére tehető, az élvonalban olasz és francia játékosokkal. Hazánkban a kávéházak és kaszinók mellett nagy népszerűségnek örvendett az egyletekben és olvasókörökben is. A dualizmus korában már a falvakban is léteztek olvasókörök, főleg az Alföldön, Hódmezővásárhely központtal, így meg is kapjuk a választ arra, miért ennyire kedvelt a magyar biliárd még napjainkban is ezen a vidéken.
A század végére utolértük a világelsőket, Adorján Gyula és Stanoj Miklós a két legkiválóbb, világszinten ismert bajnokunk, mindketten szakkönyvet is írtak a biliárdról. Egy másik alapmű Bayer Károly nevéhez fűződik, Legujabb tekejáték (labdány) – szabályok címmel jelent meg 1862-ben. Fontos megemlítenünk két további mestert, Trobár János Berlinben, Ludvig Károly pedig Bécsben aratott babérokat. A Délmagyarország 1914. február 1-jei számában így számol be Stanoj Miklós halálhíréről: „Tizenöt évvel ezelőtt Budapest volt a billiárd-versenyek középpontja. Sztanoj Miklós billiárd-mester müvészete csinált akkor a karamboljátékból verseny-sportot s vonzotta a fővárosba a külföldi mestereket. Sztanojnak akkoriban jól jövedelmező kávéháza volt az Andrássy-uton, amely természetesen találkozóhelye lett a billiárd hiveinek. […] kávéházát eladva, az egész világot beutazta, mint billiárdversenyző, mindenütt nagy sikert aratva.” Adorján Gyuláról is sokat írtak az újságok, a Budapesti Hirlap 1900. június 29-ei számában játékát „kitartó, nyugodt s különösen elegáns”-ként írta le.
A játék népszerűsége a második világháború után elhalványult, az ötvenes években a biliárdasztalok jó része a Hazafias Népfronthoz került. Az újabb fellendülés a kétezres évek elején volt tapasztalható. Békéscsabán Laurinyecz György, Pilisvörösváron Pándi Gábor nevéhez fűződik a honi bábusbiliárd-versenyek újraindítása. A Magyar Bábus Biliárd Egyesület 2008-ban Békéscsabán alakult meg Laurinyecz György elnökletével, azzal a céllal, hogy újra ismertté és népszerűvé tegye ezt a játéktípust az egész országban.
