Egy táj visszavonása
„Nem is tudom, álmodtam-e, vagy valóban olvastam valamikor régen a német egzisztencialista filozófus, Martin Heidegger beszélgetését egy japán zen buddhistával.” Győrffy Ákos tárcája.
2024.03.20.
„Nem is tudom, álmodtam-e, vagy valóban olvastam valamikor régen a német egzisztencialista filozófus, Martin Heidegger beszélgetését egy japán zen buddhistával.” Győrffy Ákos tárcája.
Nem a tenger hullámzása, nem a szél zúgása a hegyormokon, hanem a jégkrémmel és fagyasztott pizzával teletömött hűtőpult ajándékozott meg egy földöntúli szépségű zajjal – írja tárcájában Győrffy Ákos.
Kobza Vajk erőlködés nélkül teremt minden képzeletet megragadó saját univerumot, mely semmi máshoz nem hasonlítható. Legújabb albuma, a Csillanás olyan emlékeket, érzéseket, történeteket hív elő, melyekről a zajba fulladó világunkban már egészen elfeledkeztünk.
Ünnepi mixünkben a rejtély mélyén rejtőző szépség mutatkozik meg: éjszakánként zúgó patakhangban, furulya, hegedű, és zongora dallamaiban, a hátunk mögött szépen hömpölygő, ismeretlen forrásban.
Száz évvel ezelőtt, 1923. október 28-án született Kormos István költő. A kerek évfordulóra időzítve a Petőfi Irodalmi Múzeumban K. I., aki voltam címmel kiállítás nyílik december 8-án. A kiállítás kurátora a PIM munkatársa, Benedek Anna irodalomtörténész, akit Kormos István jelentőségéről és a kiállítás műhelytitkairól kérdeztünk.
2021 őszén – egy ösztöndíj jóvoltából – két hetet töltöttem Pannonhalmán, a bencés főapátságban. Azért mentem oda, hogy írjak, de persze nem írtam, vagyis jóval kevesebbet írtam az előre eltervezettnél. Naplójegyzetek, fotók azért születtek. És hangfelvételek. Az ott töltött két hét alatt végig a zsebemben volt egy diktafon. Felvettem a bencés gimnázium folyosóin zsivajgó gyerekek hangját, az eső kopogását az ereszen, az étkező faliórájának ketyegését, a bazilika harangjának kondulását.
Márai Sándor emigrációja elsősorban egy magatartás emigrációja volt. Amit őrizni és ábrázolni akart, azt nemcsak Magyarországon nem találta, de Európában, Amerikában sem.
Október 15-én, életének hetvenedik évében elhunyt Éri Péter, a Muzsikás tagja, az együttes hangmérnöke. Jellegzetes, „betyáros” megjelenése, kivételes színpadi jelenléte és hangszeres tudása tette felejthetetlenné. És persze mindezek koronájaként a zene, amit a Muzsikással együtt és szólóban ránk hagyott.
A Beszorult mondat zenei világa nem sokban különbözik a korábbi albumokétól, ne is várjunk ilyesmit. A dalszövegek most is erősek, finoman, olykor viccesen reflektálnak arra a felfordulásra, amit modern világnak hívnak.
Az első „katzenjammerológiai” szakmunka társszerzőjével a másnaposság-enyhítő módszerek és az alkoholfogyasztás kultúrtörténetéről beszélgettünk.
Korsós Gergő 2000-ben született Szekszárdon. Jelenleg az ELTE BTK hallgatója. Versei eddig – többek között – a Literán, a Székelyföldben, a Jelenkorban és az Öbölnyi megafon című antológiában jelentek meg.
A Kossuth-díjas költő-író Oravecz Imre nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. A rög gyermekei című, nagy visszhangot kiváltó regénytrilógia és számos remek verseskötet szerzője jó ideje újra szülőfalujában, Szajlán él. Itt beszélgettünk többek között az elvesztett és megtalált szülőföldről, a kivándorlásról, Amerikáról és arról, hogy sikerült-e megírnia mindazt, amit szeretett volna.
Kubina Zita 2005-ben született Budapesten. Jelenleg a Baár–Madas Református Gimnázium tanulója. Novellákat és verseket ír. Eddig megjelentek novellái többek között az Élet és Irodalomban, az Új Forrásban, illetve a Magyar Naplóban, továbbá versei az Irodalmi Jelenben és a KULTéren. Versei olvashatók az Öbölnyi megafon (2023) antológiában.
A pesti Heckenast Gusztáv adta ki az osztrák irodalom egyik legnagyobb alakjának, Adalbert Stifternek a műveit, akit egyesek olvashatatlanul unalmasnak, mások korát megelőző zseninek tartottak és tartanak, s akinek Brigitta címe műve az Alföldön játszódik. Hogyan ábrázolta Stifter a reformkori Magyarországot?
Oravecz Imre írót szajlai otthonában látogattuk meg tavaly decemberben. Ahogy korábban Ambrus Lajost, úgy őt is megkértük, hogy írjon össze néhányat kedvenc zenéi közül.
Cseh Tamás dalai rólunk, magyarokról mondanak el valami fontosat, magunkra ismerünk bennük. 80 éves lenne a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar zeneszerző, énekes, akinek sikerült a lelkünk részévé válnia.
AktuálPoétika sorozatunkban pályakezdő fiatalok műveit mutatjuk meg egyfelől írásban, másfelől viszont lehetőséget adunk számukra arra is, hogy maguk olvassák fel verseiket.
Az íróval, borásszal készült interjú „akusztikus lenyomata”, amelyet az Ambrus-életműhöz valamilyen formában kapcsolódó versekből és atmoszférákból állított össze Győrffy Ákos József Attila-díjas költő.
Ambrus Lajos íróval Egyházashetyén, egy háromszáz éves házban beszélgettünk elsüllyedt gyerekkorról, Hamvas Béláról, a természethez való visszatalálás igényéről és fontosságáról.
Visky András első és máris rendhagyó prózája saját családi szenvedéstörténetére épül. A Kitelepítés mégsem lett nehéz sorsok tablója, sokkal inkább egy egyedülálló hitvallás.
Miracles of the Night címmel megjelent a magyar jazzélet egyik kimagasló alakjának irodalmi áthallásokkal tűzdelt lemeze. Az alkotók ezúttal szabad zenei kalandozásra invitálják a hallgatókat.
Kölcsey Ferenc kétszázegy évvel ezelőtt fejezte be a költeményt, amely minden egyes alkalommal arra emlékeztet bennünket, hogy szívünkben összetartozunk.
Mi a jó fordítás titka? A fordító ugyanúgy szerzője egy műnek,
mint az író? A szakma kulisszatitkairól Adamik Lajost kérdeztük.
A völgyben valaha kiterjedt gyümölcstermesztés folyt, mára az erdő benőtte a hajdani málnások területét.
„Végső soron a biznisz, a végtelen hiúság vezetett oda, ahová a zene eljutott. És a végtelen lustaság. Lustaság a metafizikához” – mondja Dukay Barnabás zeneszerző. Úgy látja, Haydnnál véget ért valami a zenében, ami későbbi szerzők műveiben is azért vissza-visszaköszön: a metafizikai lényeg.
A 2021-es Ongaku emlékezetes, magával ragadó munka, a már most is impozáns életmű újabb ékköve.
A Hamvas Béla kiskönyvtár új köteteje az író egyik legradikálisabb magyar tárgyú írása.
A természetlíra kortárs vonulatának egyik eredője Győrffy Ákos költészete, új kötete első olvasásra azonban eltávolodni látszik az egyértelmű tájlírai fókusztól, olyan elemeket hozva be a versbeszédbe, mint a hiány szülte trauma vagy a gyász.
A Kismaros fölötti dombokat valamikor kiterjedt erdők borították, a hajdani, összefüggő vadonból mára csak foltok maradtak. Győrffy Ákos háza a hajdani erdőben áll.
Az ősz és a tavasz egy meghatározhatatlan, világon túli ponton összeér. A madarak valószínűleg tudnak erről a pontról, és a maguk módján nem győznek tudósítani róla.
Fekete-Kovács Kornél új lemeze megkísérli közös nevezőre hozni az improvizációt és a meditációt.
A kiborgokról szőtt (rém)álmok és az általános elszürkülés a modern világkép lényegét fejezik ki, a régi ember viszont Isten kézjegyét ismerte fel környezetében – mondja Buji Ferenc tradicionalista gondolkodó.
Milyen egetverő különbség van analóg és digitális fotográfia között, s hogyan függnek össze a bankhiteles házak és autók a fényképezéssel? Ezekről kérdeztük Az eltűnt idő nyoma szerzőjét.
Halmai Tamás új kötetével nemcsak számot vet azzal, ahogyan a nyelvbe zárkózó költészet feloldódik a divatos irányzatokban, hanem tevékenyen hozzájárul az integrációhoz.
Fogalmam sincs, mi lesz az első mondat, sok esetben azt sem tudom, mi lesz az adott írás tárgya. Csak azt tudom, hogy a szöveg elkezdett alakulni valahol a tudat és a tudattalan határmezsgyéjén.
Dédapám jut eszembe, aki sokáig élt a tenger mellett. Az ő tekintete kellene ide. Az ő tekintetével esetleg felmérhetném ezeket a léptékeket.
Az első hűvösebb reggeleken, amikor már érezni az illatát, bár még nincs itt, összeszorul a szívem.
Az idei utolsó – Hamvas Béla szép szavával – „aranynapok” egyikén tettünk kiadós sétát Kismaroson és környékén. A falu és a környező táj lelkét, a genius locit kerestük a vízparton, az öreg házak homlokzatán, a patak fényeiben.
Amikor itt vagyok a házban, nem tudom eldönteni, hol is vagyok. A gyerekkorom épp olyan jelenvaló, mint az elmúlt másodperc.
Bodor Ádám számára Erdély nem a fényes magyar múlt elsüllyedt világa, hanem egy történelmi kataklizmák sújtotta táj.
„Valamikor régen láttam egy interjút Cseh Tamással. A Bakonyban készült, állt egy tisztáson, és az indián életéről mesélt. Egy mondata mélyen megmaradt bennem. Amikor azt mondta, hogy jó és erős patakok vannak arrafelé, többek között azért is szereti a Bakonyt. Jó és erős patakok.”
Már maga a név is abszolút telitalálat. Kevés olyan együttest tudnék hirtelen említeni, ahol a név és a zene ilyen tökéletesen fedi egymást. A név az „indaszerű játékosságra” utal – ahogy ők maguk is leírják a zenekar honlapján –, valamint arra, hogy egy folyamatosan alakuló, változó, folyton mozgásban lévő zenéről van szó. A Dalinda világa organikus világ, mintha magából a természetből sarjadt volna ki.
Nehéz lenne megmondani, miért érzünk otthonosnak egy helyet. Mi az, ami miatt az egyik hely taszít, a másik pedig azonnal lakályosnak tűnik, holott sosem jártunk még arra.
Szabados György zenéjéhez újra és újra visszatérek. A 2011-ben elhunyt zeneszerző, zongorista – és nem utolsósorban kiváló esszéíró – Szabados a huszadik századi magyar és egyetemes zenetörténet kimagasló alakja volt. Egyfajta áldásnak érzem, hogy jó ideig a közelében élhettem.
Mindig is vonzódtam a patakokhoz. Akárhol járok is, ha tudom, hogy a közelben patak van, a lehető leghamarabb meglátogatom.
Az mindig kivételes pillanat, ha magyar zenész lemezét lehet jó szívvel ajánlani, ez a mostani alkalom azonban még a „szokásos” kivételes pillanatokon is túlmutat.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
