János bácsi – „Tulajdonképpen ezekből a beszélgetésekből élünk”
A piac számára nem bevásárlóhely, hanem közösség. Nyolcvannégy évesen is minden nap lejön, újságot olvas, beszélget, és történeteket visz haza magával.
👉 Piacportré 1.:
ZongoráZooo – „A vállamon ül, és minden ajtót kinyit”
Motoros futárból lett piaci zenész. A zongoránál nemcsak játszik: kapcsolatot teremt, figyelmet ad és kap – egy különös, játékos történet közepén.
👉 Piacportré 2.:
Váczy Enikő – „Arca van annak, amit veszek”
Művész és művészetterapeuta, aki a piacot élő rendszerként látja. A vásárlás számára kapcsolódás, az alkotás pedig ennek a láthatatlan hálónak a megmutatása.
👉 Piacportré 3.:
Nagy Sanya – „A piac számunkra a kilégzés helye”
A Fény utcai piac egy baráti közösség tere lett: rítusokkal, lassú szombatokkal, közös ételekkel. Egy hely, ahol meg lehet állni.
👉 Piacportré 4.:
Gryllus Dániel – „A piac valahogy mindig állandóság maradt”
Gyerekkora óta visszajár ide. A város változik, de a piac megőrzi a ritmusát – és a váratlan találkozások lehetőségét.
👉 Piacportré 5.:
+1 Bíró Lajos – „A szabadság egy íz, amiért útra kelsz”
A piac az utolsó helyek egyike, ahol az ízek még közösséget teremtenek. Egy jó fogásért érdemes útra kelni – és közben talán visszatalálunk egymáshoz is.
👉 Interjú:
