A kortárs irodalmi élet nagy adósságot törlesztett azzal, hogy a 2003-as összegyűjtött versek után két évtizeddel Szécsi Margit lírai életművéből ismét kapunk egy válogatást Bicskám és szívem kinyitva címmel.
Cs. Szabó László, Makkai Ádám, Agota Kristof vagy Terezia Mora: milyen nehézségekkel néztek, néznek szembe a külföldön élő és alkotó magyar írók?
Sirokai Mátyás a kötet valamennyi mondatát Bartók Imre regénytrilógiájából kölcsönözte. Az így létrejött verskollázsok arra is ráirányítják a figyelmet, ahogy egy költemény megszületik.
Korpa Tamás új kötete több okból is meghökkentheti olvasóját: a minden eddiginél merészebb, neoavantgárd beszédmódjával, vagy épp azzal, hogy anyaországi szerző dolgozza fel Kolozsvár közelmúltbeli irodalomtörténetét.
Borbély utolsó, személyes tétekkel bíró számvetése szembenézés is azzal, hogy mi veszett el és mi maradt meg ideálként a magyar faluból.
A kortárs magyar irodalomban megfigyelhető prüdéria nem volt mindig jelen az irodalomtörténetben.
Miért aggályosak az írók és költők magánéletét szenzációhajhászattal és a leleplezés szándékával feldolgozó művek?
Az utóbbi évtizedekben született művek közül számos alkotás középpontjában a test áll. Ezzel párhuzamosan a biopoétikai elemzések is megsokasodtak az irodalomban.
Az Atlantis felemelkedésének szerzője disztópikus novelláiban a legjobb fajta kultúrkritikai éllel közelíti meg a jelenkori trendeket.
Amikor műfordítást olvasunk, a szöveg eredeti nyelvének idegensége és a magyarul megszólaló mű anyanyelvünk biztosította ismerőssége között ingázik a befogadói tapasztalatunk.
Régóta ismert dolog, hogy a fordítás nem egyszerűen nyelvek között munkálkodik, tükrözi vagy viszi át egyiket a másikra (jelentésben, hangzásban, hangulatban stb.), hanem a kultúrák között is párbeszédet teremt.
Hogyan ért össze a költő emlékezetes toposza a Nyugat indulásával azonosított modernséggel?
Falusi Márton verseskötetének második ciklusa egy Esti Kornél-féle alteregót tár elénk, Zuglischer Manót.
Román filmekben szerepelt, a marosvásárhelyi és a kolozsvári magyar színház ünnepelt művésze volt, majd a Ceaușescu-diktatúra utolsó évében menekülni kényszerült. A rendszerváltozás után Magyarországon kezdett játszani, Párizsban pedig sanzonestjeivel ejtette rabul a közönség szívét. Néhány éve hazatért, és a Budapesti Operettszínház színpadára lépett. Szilágyi Enikővel beszélgettünk.
Markáns, ellentmondást nem tűrőnek hangzó címe ellenére Kertai Csenger második kötete nem a versekben megszólaló én kizárólagos uralmát hirdeti.
Játéktervezőket, -fejlesztőket és -fordítókat kérdeztünk arról, hogyan születnek azok a világok, amelyekben bábukat és kártyákat rakosgatva időről időre elmerülünk, illetve arról, kell-e aggódnunk, hogy a digitalizáció végül lesöpri az asztalról a táblát.
A Felhőpárna című antológia kifejezetten az elmúlásról szóló versekkel tesz egy lépést afelé, hogy megtörje a honi gyerekirodalomban a halál témájának tabuját.
Tandori Dezső költészete megmutatja: ugyanazon dolgok szüntelen újrarögzítése mélyebb belátáshoz vezet természetükbe és működésükbe.
Babiczky Tibor tolmácsolásában Szapphó érthetőbbé válik a mai olvasónak, de a kötet szerencsére távol tartja magát attól, hogy egyoldalú imitáció legyen.
Wirth Imre legutóbbi verseskötetében tökélyre fejleszti az utóbbi száz év bejáratott motívumainak és stiláris fordulatainak szétfeszítését.
A líraszerető közönség Zalán Tibor 2013 óta született költeményeinek javát olvashatja A lovak reggelijében.
Száz éve született Pilinszky János. Az életművét formáló filozófiai-irodalmi hatásokról és a „kegyelmi” egzisztencializmusról Mártonffy Marcell irodalomtörténész-teológussal beszélgettünk.
Tóbiás Krisztián költő új kötete nem gyerekirodalmi alkotás, nem varázslatos utazásra hív, hanem a háború hétköznapjaiból a képzelet segítségével való kiszakadásra.
Juhász Tibor mellőzi azokat a kliséket, amelyek a szegénységhez és az elesettséghez kötődnek.
Tóth Erzsébet Kínai legyező című verseskötete kíméletlen önelemzést végez el, nem megkerülve a közéleti kérdéseket sem.
Lemezboltról lemezboltra jártunk, hogy megtudjuk, ma, amikor pár ezer forintért elérhetőek a hatalmas zenei archívumok, miért nyúlnak egyre többen a bakelitek után.
Ma egyfajta posztdigitális állapotot tapasztalhatunk meg, a túlburjánzott virtualitásra adott reakcióként tömegek fordulnak az analóg dolgok felé.
László Noémi Műrepülés című kötetének szövegei megvilágítják: a költő egyszerre lakozik a hétköznapok prózaiságában és az irodalom nyelvi szférájában.
Bánkövi Dorottya az első kötetében izgalmasan írja újra a femme fatale toposzát.
Terék Anna lírája a Háttal a napnak című kötetben a kollektív traumától az egyéni trauma feldolgozása felé mozdult.
Jugoszláviában sehol nem küldték ki a gyerekeket a híradó alatt – magyarázza Terék Anna, topolyai gyerekként miként lettek hétköznapjai részévé a délszláv háború borzalmai. A rangos díjakkal kitüntetett költővel a túlélői bűntudatról, közösségi és egyéni traumákról beszélgettünk.
A személyes és a közösségi tragédia egymáson való átfonódása visszhangzik a sorokban.
Kukorelly Endrével beszélgettünk mesterekről és tanítványokról, elfogadott és nem megengedett beszédmódokról, az esztétikai és a politikailag motivált ítéletek összeütközéséről – meg persze az új kötetéről is, az Egy belga revolverről.
Térey János posztumusz verseskötete egyesíti a pálya kezdete óta jellegzetesen Téreys lírai motívumokat, a kettős iróniától a polifón megszólalásmódig, és teszi mindezt úgy, hogy az utóbbi idők legközéletibb vállalkozásának mutatja magát.
Nagy Lea (2000) költő és szerkesztő. Szolnokon született, a Magyar Írószövetség és az Előretolt Helyőrség Íróakadémia tagja, az írás mellett képzőművészettel is foglalkozik. Első kötete, a Légörvény elnyerte a Magyar Írószövetség Debüt díját 2019-ben
A szerző legutóbbi verseskötetével, a Távozó fával kezdődő, majd A rög gyermekei trilógia átdolgozott változatával folytatódó Oravecz Imre- életműkiadás idén újabb darabbal bő- vült, méghozzá az 1972. szeptember újrakiadásával.
