A pünkösdre való készület mintha nem kapna akkora hangsúlyt, mint az advent és a nagyböjt esetében, és maga az ünnep is mintha kevésbé lenne jelen családjaink és közösségeink életében, mint a karácsony és a húsvét.
Valóban így van, pedig a pünkösd az egyházi év harmadik nagy pillére. Az is mutatja, hogy nagyon nagy jelentőségű ünnepről van szó, hogy a pünkösdi készületre ötven napunk van, míg az advent nagyjából harminc, a nagyböjt negyven napból áll. A pünkösdi várakozás ötven napja egy negyven és egy tíznapos szakaszból áll. A Szentírásban olvashatjuk, hogy Jézus a feltámadás után negyven napig maradt együtt a tanítványokkal, majd a mennybemenetele előtt megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az igét, és feladatul adta nekik, hogy a nevében hirdessék a megtérést és a bűnbocsánatot minden népnek. Elmondta nekik, hogy kiárasztja rájuk az Atya ígéretét, de maradjanak a városban, míg fel nem öltik a magasságból való erőt.
A tanítványok ezután tíz napig együtt imádkoztak Jeruzsálemben. Nem tudták, mi fog történni velük, nem tudták, hogy a Szentlélekkel fognak találkozni, ezért nyitott, ráhagyatkozó várakozásban töltötték ezt az időszakot.
A Szentlélekhez való kapcsolódásunk annyira bensőséges és személyes, hogy azt kívülről nem tudja megragadni a világ, ezért is találja meg nehezen a pünkösd a helyét a családok liturgiájában. Másrészt közösségi ünnep, hiszen az egyház születésével közösség született, ezért nagyon sokat ad, ha részt tudunk venni egy dicsőítő alkalmon, egy egyházközségi majálison vagy a karizmák ünnepén, hogy meg tudjuk élni, hogy nem magányos szigetekként létezünk, hanem sokan vagyunk együtt az egyházban, és ez pünkösdkor a mi közös születésnapunk.
Hogyan fedezhetjük fel, hogy mit jelent számunkra a pünkösd?
Húsvét után velünk marad a feltámadás csodája. A pünkösdvárás üzenete, hogy az öröm, az ujjongás fontos része az életünknek: tanuljunk meg örülni és a mindennapjainkat ebben a csodában élni.
Találjuk meg a mindennapokban az örömöt, töltődjünk a teremtett világ erejével, kapcsolódjunk a körülöttünk lévő világgal. Állítsunk magunk elé olyan kihívásokat, amelyekkel a belső ujjongást tudjuk elmélyíteni.
Nézzük minden nap pár percig az eget, a felhőket, a madarakat vagy éppen a szürkeséget. Használjuk azokat az érzékszerveinket is, amelyekre ritkábban támaszkodunk! Érintsünk meg mindennap valamit a természetben, figyeljünk jobban az ételeink ízességére, és legyünk hálásak érte. Testünk és lelkünk együttműködik, de tavaszra a szervezetünk energiaraktárai kimerülnek, ezért mozogjunk, tornázzunk naponta legalább tíz percet. A keresztút mintájára hozták létre az öröm útját, tizennégy állomása a feltámadástól a Szentlélek eljöveteléig tizennégy találkozás Jézussal vagy a Szentlélekkel. Ha személyesen átimádkozzuk, elmélyedünk benne, érezzük azt is, hogy ez az ünnep az, ami a leginkább rólunk szól.
A tanítványok, akik ott maradtak Jézus nélkül, a Szentlélekkel való találkozás hatására hatalmas személyiségfejlődésen mentek keresztül: a korábban bezárkózó apostolok kimentek az emberek közé. Erre vagyunk mi is hívva, ebből tudunk a legtöbbet tanulni: nem passzív szemlélői vagyunk annak, hogy Jézus mit tett értünk, hanem aktívan cselekedhetünk Őt követve.
Hogyan készülődhetünk az ünnepre családi körben?
A pünkösdi időszak kapuja Jézus mennybemenetelének ünnepe, az áldozócsütörtök. Erre a napra apró jelzésekkel készülhetünk, amelyek segítenek, hogy megérkezzünk az ünnepbe. Mi a családdal ezen a napon tejszínhabos gofrit reggelizünk: a gofri jelképezi a homokos földet, ahonnét Jézus a mennybe ment, a tejszínhab pedig a felhőket, amelyek eltakarták. Húsvétkor a gyerekek készítenek egy Jézus-rajzot, amelyet beteszünk a „szent sírba”, a húsvét és a mennybemenetel ünnepe között időszakban elteszem a rajzot, jelképezve, hogy feltámadt, tehát nincs ott, majd a mennybemenetelkor felteszem egy magas helyre a nappaliban, ezzel szimbolizálva, hogy ebben a tíz napban átmeneti helyzet van. A mennybemenetel a tíz napos szakasz első napja, a tizedik pedig a pünkösdvasárnap, tehát a kettő között nyolc napunk van a készülődésre. Erre a Szentlélek nyolc ajándékát szeretném ajánlani, minden nap a lélek gyümölcseinek egyikét lehet végig imádkozni.
Hogyan kapcsolódhatunk a Szentlélekhez?
A Szentlélek vezetése nehezen fogalmazható meg, a megragadhatatlant próbáljuk megragadni, amikor azt keressük, hogy mihez lehet hasonlítani azt a hol csodálatosan finom érzéket, hol erősebb kezű vezetést, amellyel a Szentlélek együtt tud működni egy emberi személlyel.
A Szentlélek gazdag szimbolikája azonban segít a kapcsolódásban, ezért érdemes ezekben a napokban más-más Szentlélek-szimbólumra irányítani a figyelmünket, és a természetben is megtapasztalni ezeknek az érzetét.
Az egyik legfontosabb szimbólumai a galamb, a béke hírhozója Noénál. Fehérsége révén a tisztaságot jeleníti meg, ugyanakkor a végtelen szabadságot jelképezi, mert nem köti semmi, teljesen Isten uralma alatt van, hogy hova repül. Keresztelő Szent János történeténél olvashatjuk, hogy Jézusra hófehér galambként szállt le a Szentlélek. Nemrég olvastam egy tanulmányban, hogy ez egy élő héber közmondásra utal, amely szerint Isten jelenléte úgy vesz körül minket, mint egy galamb. Ennek mintájára elképzelhetjük magunkat, ahogyan Isten a galamb szárnya alá gyűjt bennünket.
A Szentlélek szárnyalásában benne van a védelem, a gondoskodás, a melegség is. A galambszimbólumot nagyon könnyű sokszínűen megragadni, készíthetünk madárka alakú süteményt, illetve origami vagy legyezőhajtogatott szárnyú kis galambot. A Szentlélek behívásának a néphagyományban is van nyoma. A gyimesi csángók például nagypénteken írják a tojásokat, készítenek belőle galambot is nádbuga farokkal, fellógatják a mestergerendára, és ott marad pünkösdig.
A Szentírásban olvashatjuk, hogy amikor elérkezett pünkösd napja, és a tanítványok egybegyűlve vártak, hatalmas zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Fontos Szentlélek-szimbólum a levegő és a szél. Hasonlít a galambhoz, mert nem tudjuk, hogy honnan jön és merre tart, mit söpör ki és mit hoz be. A Szentlélek is így újítja meg az életünket: nem látjuk, de ha bízunk benne, ha merjük engedni, hogy abból, amit eddig ismertünk, szabadon vigyen magával, és a helyére újat hozzon be, akkor minden rendben lesz.
Még akkor is, amikor éppen összedőlni látszik számunkra a világ, és jön egy szélvihar, ami elsöpör mindent, amit eddig ismertünk, az is a Szentlélek szele, mert a szélnek amellett, hogy simogató, lágy, van egy óriási nagy ereje is. Ezt megtapasztalhatjuk sárkányeregetéssel, mert a sárkány alapvetően vitorlázik az égen, de figyelnünk kell, mert ahogyan feszesen kell tartani a kötelet, amikor a szél felrepíti a sárkányt, hogy ne csapja le, vagy ne ragadja ki a kezünkből, úgy kell folyamatos belső figyelemmel követnünk, hogy merre visz minket a Szentlélek.
A tanítványok előtt lángnyelvek jelentek meg, és mindegyikükre leereszkedtek, ezért a tűz is Szentlélek-szimbólum. Vághatunk piros és narancssárga papírból lángnyelveket, és azokra írhatunk egy-egy áldást, idézetet. A minőségi változást hozó tűzhöz, a fényhez sokféleképpen kapcsolódhatunk, rakhatunk tábortüzet, bekapcsolhatunk egy kis LED-es mécsest, vagy megtapasztalhatjuk a későtavasszal, koranyáron egyre erősebben sütő nap erejét.
Kevésbé ismert szimbólum a szent olaj, amelyhez az illaton keresztül kapcsolódhatunk. Ahogyan a galamb szárnyának a melegségét vagy a szél simítását érezzük az arcunkon, ugyanígy érzékelhetünk egy illatot is, amelyről lehet, hogy nem is tudjuk, hogy honnan jött, de felidéz bennünk valamit. Az illatcsoda vagy illatlátomás jól ismert jelenség az egyházban, rendszeresen előfordul, hogy búcsújáró helyeken liliom-, Mária-kegyhelyeken rózsaillatot éreznek úgy, hogy nincs ott virág, a szentek legendáiban is számos helyen olvashatjuk, hogy a szentek sírjainak helyén állandó, csodálatos illatot éreztek. Meghatározó Szentlélek-szimbólum még a víz, ajánlanám mindenkinek, hogy álljon ki egyszer az esőbe, tapasztalja meg, milyen érzés az, ahogyan végigfolyik rajtunk a víz ereje, és átmos, megtisztít.
Milyen ételeket fogyasszunk pünkösdkor?
A pünkösd liturgikus színe a piros, ezt az ételeinkkel is megjeleníthetjük, nyugodtan válasszunk olyan egyszerűen elkészíthető piros fogást, mint a paradicsomleves vagy a milánói makaróni. A pünkösd héber hagyománya a Sávuót, ami aratási hálaünnep, illetve a Sínai-hegyi Tóra-, azaz törvényadás és az új haza, a tejjel, mézzel folyó föld ígéretének napja.
Gyönyörű, ahogyan a kivonulás ünnepe ugyanazon szimbolika mentén mélyül a megváltásünnepé: a betű szerinti törvény a belső Istenhez kapcsolódó iránytű szerinti élet belső törvényévé mélyül, a tejjel-mézzel folyó földre való megérkezés pedig az Isten uralmába és az egyház szívébe való megérkezéssé.
A hagyomány szerint Sávuótkor tejes és mézes ételeket fogyasztanak, ilyen édesség például a sajttorta, amit a New York-i zsidó közösség tagjai fogyasztanak ezen a napon. Szimbolikus jelentőségű péksütemény a szefárd zsidók Hét Men-kenyere. Ennek mintájára mi is süthetünk Szentlélek-kalácsot, amelynek négy cikkelyébe a Szentlélek egy-egy szimbólumát tesszük, de még személyesebbé tehetjük, ha a saját és a családunk életének olyan eseményeit is megjelenítjük, amelyekért hálásak vagyunk a Szentlélek vezetésének.
Milyen népszokások kapcsolódnak a pünkösdhöz?
A néphagyomány öntudatlanul is rengeteg olyan technikát alkalmaz, amellyel a Szentlélek vezetését próbálja megérezni, de ezek gyakorlásának nem pünkösd a napja, hanem általánosan vannak jelen, és nem is hívják Szentléleknek, hanem egy kimondatlan, természetfeletti erőnek, amelyhez a kapcsolódást próbálják megtalálni. A pünkösdi népszokások a tavaszi, nyárelői termékenységrítusokhoz kapcsolódó ünnepi cselekmények. Ahol nem május 1-jén, ott pünkösdkor állították a májusfát, vagy akkor döntötték ki és szedték le, amit úgy is neveztek, hogy kitáncolták, mivel nagy közös táncos eszem-iszom kapcsolódott hozzá.
A közösségi ünnep központjában egyrészt a közös tánc, a kör mint a védelem, az áldás szimbóluma, másrészt pedig a virtus állt. A legelterjedtebb népszokás a legényviadal volt. A legénybanda tagjai ekkor választották ki a pünkösdi királyt, aki aztán egész év folyamán olyan kiváltságokkal bírt, mint hogy ingyen ihatott a kocsmában. Ezen a napon történt a beavatás a legénybandákba, amely olykor durva módon zajlott. Ennek a virtusnak, energiának, termékenységi erőnek a női oldala olyan népszokásokban jelent meg, mint a körbetáncolás, a zöldágazás és a pünkösdi királynőjárás.
Mit ünneplünk pünkösdhétfőn?
A második vatikáni zsinat liturgiareformja eltörölte a pünkösd nyolcadát, pünkösdvasárnappal zárja le az ötvennapos húsvéti időszakot, ezért pünkösdhétfőt már nem tekinti külön egyházi ünnepnapnak. Ezt a döntést azóta is vitatják, Ferenc pápa pont azért, hogy visszahelyezze az ünnepet az azt megillető helyre, az év harmadik pilléreként, 2018-ban elrendelte, hogy Boldogságos Szűz Mária, az egyház Anyja liturgikus emléknapját ünnepeljük a pünkösdvasárnapot követő hétfőn. A Szentírásban olvashatjuk, hogy Jézus a keresztjénél álló édesanyjának és tanítványának a következő szavakat mondta: „Asszony, íme, a te fiad, fiú, íme a te anyád.” Ez az üzenet mindannyiunkhoz szól, mert mindannyian édesanyánkként tudunk Máriához kapcsolódni.
A pünkösd lezárásaként említhetjük meg az Úr napját, az Oltáriszentség ünnepét, amelyet a pünkösdvasárnapot követő második vasárnap tartunk. Ha sikerül a személyes életünkbe integrálni, akkor a Szentlélek mellett nagy erőforrásunk lehet az eucharisztia. Ha nehezen kapcsolódunk a bennünk élő szelíd, csendes hanghoz, de elmegyünk misére, az meg tudja őrizni az aranyfonalat a nehéz időkben is, ezért jó összekapcsolni a pünkösddel az eucharisztia ünneplését is.
