A „Tudja meg az egész világ!” címet adták a különleges koncertfolyamnak, mi az, amire világszerte fel akarják hívni a figyelmet?
Barnabás: Magyarországon még a zenésztársadalom sincs tisztában azzal, hogy micsoda elképesztő súlya van a nemzetközi egyetemes zenei életben a magyar hegedűiskolának. Ennek a legerősebb lenyomatát azok a versenyművek jelentik, amelyeket magyar hegedűsöknek írtak. Brahms, Csajkovszkij, Sibelius, Dvořák, Schumann, Ravel, Bartók vagy Bruch ugyanis a magyar hegedűiskola kiemelkedő művészeinek – Geyer Stefinek, Arányi Jellynek, Székely Zoltánnak, Szigeti Józsefnek, Joachim Józsefnek, Auer Lipótnak és Vecsey Ferencnek – írta a legismertebb versenyműveit.
Mikor alakult ki a magyar hegedűiskola?
Barnabás: Bár a magyar hegedűiskola kezdetét Hubay Jenővel azonosítják a fantasztikus növendékei miatt – a 20. század nagy szólistái az ő iskolájából érkeztek –, valójában kihagynak két generációt. Hubay Jenő ugyanis Joachim Józseftől tanult, aki a budapesti születésű Böhm József növendéke volt Auer Lipót, Flesch Károly és Reményi Ede mellett. Böhm József Beethoven koncertmestere volt, a 9. szimfónia ősbemutatóján, amikor Beethoven már teljesen süket volt, ő vezette az előadást. Tanítványainak hatása az egész világban a mai napig kézzelfogható: Joachim és Flesch a berlini német iskola alapítói, Auer Szentpéterváron az orosz iskoláé – amikor aztán a forradalom elől Kaliforniába menekült, ott is iskolát alapított. Hubay Jenő a belga hegedűiskola nagyon fontos időszakában tanított Brüsszelben, de említhetném Végh Sándort Salzburgban, Varga Tibort Svájcban, Székely Zoltánt és Fenyves Lorándot Kanadában. Amikor például Szingapúrban egy nagy nemzetközi hegedűverseny zsűrijének tagja voltam, mindennap újabb és újabb olyan történettel találkoztam, amelyik a magyar hegedűiskolához kapcsolódott.
Mitől unikális a magyar hegedűiskola, mi az a különleges erő, ami világszerte hatott és amiért az említett hegedűsöket választották a zeneszerzők?
Barnabás: A magyar népzene vezető hangszere a hegedű, amelyen legtöbbször cigányok játszották. A cigány hegedülés különleges hatást gyakorolhatott a hegedűsökre és a zeneszerzőkre is. Egyenes a kapcsolódás például Ravel Tzigane című művéhez, amelyet a zeneszerző a Hubay-tanítvány Arányi Jellynek dedikált, de minden bizonnyal inspirációt jelentettek számára magyar cigány hegedűs prímások, köztük az én anyai nagyapám, akit Párizsban hallhatott. Ravel Tzigane című műve egyébként a harmadik nap délutánján szólal majd meg.
Milyen további versenyművek szólalnak majd meg?
Barnabás: A három nap alatt nyolc hegedűverseny és egy kettősverseny csendül fel, néhány koncerten Bartók rapszódiáival, illetve az említett Ravel-művel kiegészülve. Joachim József neve a program öt koncertjéhez is köthető, Brahms neki dedikálta hegedűre és csellóra írt a-moll kettősversenyét, de Dvořák is neki szentelte a-moll hegedűversenyét, mindkét mű a program részét képezi. Csajkovszkij Auer Lipótnak dedikált D-dúr hegedűversenye a harmadik nap délelőttjén csendül majd fel. Bartók Geyer Stefi által ihletett 1., valamint Székely Zoltán felkérésére készült 2. hegedűversenye a második és harmadik nap estéjén lesznek hallhatóak. A program minden darabja egyéni és különleges, egytől egyig remekmű. Számos hegedűverseny egyébként mérföldkövet jelentett a zeneszerző életében, mert attól vált igazán híressé: Sibelius legzseniálisabb műve a hegedűversenye, de ugyanígy Bruch hegedűversenye is hegycsúcsként emelkedik ki az életművében.
Hogyan tudott felkészülni erre a különleges koncertfolyamra?
Barnabás: A Schumann-mű kivételével mindegyik hegedűversenyt már huszonkét éves korom előtt megtanultam, vizsgákra, versenyekre vittem, és azóta is sokat játszom és tanítom is őket. A programon olyan neves karmesterek, mint Michael Stern, a csoda hegedűművész Isaac Stern fia, Andreas Ottensamer, Keller András, Vashegyi György, Madaras Gergely, Hamar Zsolt és Káli Gábor, valamint olyan rangos zenekarok működnek közre, mint a Concerto Budapest, a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara, a Pannon Filharmonikusok, a Győri Filharmonikus Zenekar, a Debreceni Kodály Filharmonikusok, a Szent István Filharmonikusok és a Nemzeti Filharmonikusok. A zenekarokkal március óta Magyarország számos városában többször eljátsszuk a műveket, így a május 1–3. közötti koncertek előtt már csak főpróbákra lesz szükség. Kati ötlete volt, hogy valósítsuk meg három nap alatt a koncertfolyamot, és valóban erre volt szükség ahhoz, hogy észrevegyék a világban, élőben fogja közvetíteni a Violin Channel.
Fontos közös céljuk a fiatal tehetség támogatása is, hogyan találtak egymásra ebben a misszióban is?
Katalin: Barnabással mindketten olyan családból jövünk, ahol a pedagógia és a zenetanítás szenvedély volt. Nálunk otthon teljesen természetes volt, hogy a szüleim még vacsora közben is a növendékeikről beszélgettek: azon gondolkodtak, kivel, hogyan lehetne továbbhaladni, mindig előretekintettek. Én ebbe nőttem bele, így számomra a tanári pálya volt a legszebb hivatás. Az is magától értetődő volt, hogy hegedülni szeretnék, színpadon állni – de már az első pillanattól úgy zenéltem, hogy közben azt is figyeltem, hogyan lehet ezt majd továbbadni. Nagyon hamar kiderült, hogy Barnabással ugyanaz az értékrendünk. Természetes volt számunkra, hogy együtt fogunk zenélni, tanítani, és hogy nagy családot szeretnénk, négy gyermekünk van, huszonkettő, tizennyolc, kilenc- és ötévesek. A diploma után azonnal a Zeneakadémián kezdtem tanítani, és azóta is ott vagyok. Barnabás egy évvel később kezdett, aztán hosszú ideig Kölnben tanított, most pedig Grazban oktat. Mindkettőnk életében a tanítás és a színpadi jelenlét egyszerre van jelen.
Mikor dől el igazán, hogy kiből lesz jó zenész?
Katalin: A tapasztalatom az, hogy amikor valaki tizennyolc évesen megérkezik a Zeneakadémiára, addigra „készen kell lennie”, mert azt követően már inkább csak finomításra van lehetőség. Az igazán meghatározó időszak, az aranykor a tizenkettő-tizenhárom éves kor, de a hangszeres tanulást már öt-hat évesen meg kell kezdeni, nagyon sok minden azon múlik, mi történik ezekben a korai években. A szüleim minden nyáron zenei tábort szerveztek, ahol fiatal művészként én is tanítottam. Később ezek közül a gyerekek közül többen a Zeneakadémián lettek a tanítványaim. Ez óriási élmény volt, és megerősített abban, milyen fontos a korai, elkötelezett munka, amelynek idővel beérik a gyümölcse. A Fesztivál Akadémiával is ezt a szemléletet szerettük volna továbbvinni. A nyári fesztiválunkkal a kezdetektől az volt a célunk, hogy hidat teremtsünk: olyan világszínvonalú művészek hívjunk meg, akik nemcsak fellépnek, hanem tanítanak is. A jelentkezők száma gyorsan növekedett, végül 100 főben kellett maximalizálnunk a létszámot – 35 országból érkeznek résztvevők. Egyre fiatalabbak is: az egyetemisták mellett sok 13–15 éves, kiemelkedően tehetséges növendék van jelen. Minden művész tanít, együtt próbálunk és együtt játszunk a növendékekkel, közösen állunk színpadra. A diákok egyéni órákon, próbákon és koncerteken vesznek részt, a művészek pedig külön is fellépnek, és mindez a közönség számára is látható és meghallgatható.
Kokas Katalin
Fotó: Dobos Tamás
Hogyan épül fel a tehetséggondozó program?
Katalin: Az a célunk, hogy inspiráljuk, támogassuk a gyerekeket tanáraikkal együtt, segítünk minél korábban felfedezni a tehetségeket, és végig is kísérjük őket az útjukon: versenyeken, mesterkurzusokon keresztül. Háromlépcsős a versenyrendszerünk, melynek keretében korosztályonként egyre nagyobb versenyanyaggal mérhetik össze tudásukat a résztvevő gyerekek, fiatalok. A három versenyünk szervesen épül egymásra: a Halász Ferenc Országjáró Tehetségkutatóval az ország több városába, majd ősszel a határon túlra is ellátogatunk. Ez a verseny a legkisebbeknek szól, hatéves kortól, mert hisszük, hogy – az élsporthoz hasonlóan – minél korábban kezdődik a tehetséggondozás, annál nagyobb eredményeket lehet elérni. Ugyanakkor a zeneiskolák elsődleges feladata nem a szólistaképzés, hanem az, hogy a gyerekekből kiegyensúlyozott emberek váljanak, megszeressék a zenét, és lehetőséget kapjanak arra, hogy hangszeren keresztül fejezzék ki érzéseiket, kapcsolatba lépve a nagy zeneszerzők világával. De vannak pillanatok, amikor látjuk, hogy valaki különösen tehetséges – egyszerűen „másképp csillog a szeme”. Ilyenkor az a dolgunk, hogy a tanárt is támogassuk abban, hogyan tudja ezt a tehetséget a legjobban kibontakoztatni. Mi abban hiszünk, hogy a segítséget a „fészekben” kell megadni, ezért mindig a pedagógus bevonásával foglalkozunk a gyerekkel, így nemcsak az adott növendék fejlődik, hanem a tanár is gazdagodik, és az így megszerzett tudást további tanítványainak is továbbadhatja – így válik az egész egy sokkal szélesebb hatású, élő folyamattá.
Milyen megmérettetéseken vehetnek még részt a tehetséges fiatalok?
Katalin: A következő lépcsőfok a Hubay Jenő Nemzetközi Hegedűverseny, amely kilenc közép-kelet-európai ország versenye. A döntősök meghívást kapnak a Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűversenyre, így a hazai diákok összemérhetik tudásukat korosztályuk legjobbjaival az egész világról. A verseny zsűrijét a világ különböző zenei központjaiból érkező, nemzetközileg elismert hegedűművészek és pedagógusok alkotják. Az esemény szerves részét képezik a zsűritagok által tartott mesterkurzusok is, így a fiatal hegedűsök nemcsak arra kapnak lehetőséget, hogy megmutassák tehetségüket a nagyvilág előtt, hanem arra is, hogy a legjobbaktól tanuljanak. Emellett fontos számunkra az is, hogy a résztvevők megismerkedjenek Magyarország gazdag zenei kultúrájával és Budapest inspiráló helyszíneivel. A verseny szorosan kapcsolódik a nyári fesztiválhoz: a döntő, a gálakoncert és a díjátadó a fesztivál első három napján lesz. Arra inspiráljuk a diákokat, hogy versenyezzenek, de tekintsenek a versenyre elsősorban önmagukkal való megmérettetésként. A kérdés az, hogy képesek-e úgy felkészülni, hogy a maximumot hozzák ki magukból, és a színpadon el tudják-e engedni a versenyhelyzet feszültségét, hogy valódi zenészként, a közönségnek játszva is ki tudják hozni magukból a maximumot. Legalább ennyire fontosnak tartjuk azt is, hogy a résztvevők hallgassák meg egymást. Amikor a különböző országokból érkező fiatal művészek találkoznak egymás játékával, könnyebben felismerhetik, hogy ők maguk hol tartanak, és milyen irányba érdemes tovább fejlődniük.
Idén májusban második alkalommal rendezik meg a Springfestet az Őrségben.
Barnabás: Igen, május 22. és 25. között rendezzük meg a második Springfestet Őriszentpéteren, Magyarföldön, Lendvajakabfán és Szentgyörgyvölgyben. A fesztivál a Virágzás Napjai hagyományát éleszti újjá, amelyhez személyes emlékek is kötnek bennünket: húsz évvel ezelőtt jártunk először Sülyi Péter legendás rendezvényén, és már akkor magával ragadott minket az Őrség különleges világa. Amikor rátaláltunk Lendvajakabfalvára, azonnal éreztük, hogy ebben az eldugott, békés faluban valami igazán egyedit hozhatunk létre. Így született meg a művészeti műhelyünk és maga a fesztivál, amely szorosan kapcsolódik a népművészethez. A programokon helyet kap a néptánc, a kézművesség és a népzene, de ugyanúgy jelen van a klasszikus zene és a színház is: pajtaszínházunk már működik, és készül a szabadtéri színpadunk is. A látogatókat gazdag programkínálat várja: beszélgetések többek között Kassai Lajos lovasíjásszal és Papp Lajos szívsebésszel, valamint koncertek sora, melyek közül a záróeseményen a Söndörgő lép fel. Az előadások és beszélgetések mellett a képzőművészet, a kézművesség és a hagyományos mesterségek is kiemelt szerepet kapnak, a fesztivál különleges színfoltját pedig a gyerekprogramok adják. A Springfest kiváló lehetőség mindazok számára, akik pünkösd idején szeretnének egy kicsit elvonulni, feltöltődni. Május elején a Zeneakadémiára hívjuk az érdeklődőket, május végén pedig az Őrségbe, hogy Magyarország e különleges vidékén egy másfajta pezsgést éljenek majd át.
Kapcsolódó rovatunk:ű
ŐRSÉG | Magyar Krónika
„Egy eltemetett, csendes dolog húzódik meg ebben a vidékben.” „Az a vonzó benne, hogy túl kell jönni.” „A legjobb az egészben, hogy van idő megállni, kérdezni és meghallgatni, odafigyelni a másikra.” Így találgatják az itt élők az Őrség és a Vendvidék varázsának okát.
Kiemelt fotó: Kelemen Barnabás. Fotó: Herman Péter
