„Gyerekkorom óta járok a Fény utcai piacra. Itt, a II. kerületben születtem, ugyanabban a házban lakom ma is, ahová először hazahoztak. Két buszmegállóra van a piactól; vagy a Fillér utcán, vagy a Lorántffy út felől jöttünk le ide gyerekkorunkban. Azóta rengeteg minden megváltozott a környéken – nem volt még Mammut, sőt nem volt Budapest szálló, ami aztán most megint nincs –, de a piac valahogy mindig állandóság maradt. Fiatal koromban persze egészen másképp nézett ki. A bódék körben álltak, a teherautók állandóan bejártak, mert nem volt más szállítási lehetőség. Bosszantott is, mégis hozzátartozott a látványhoz.
Azóta is nagyjából minden héten lemegyek, jobbára szombaton. Nem feltétlenül vásárolni – hiszen minden kapható más boltokban –, inkább a hangulatért. Szeretem ennek a helynek a miliőjét. Időnként megiszom egy pikoló sört; a második emeleti kis sörözőben szoktam megállni, szerintem az a legjobb hely. Van ott egy zongora is, többen is leülnek játszani rajta. Nagyon kedves ötlet volt ez az önkormányzattól – máshol még nem találkoztam hasonlóval.
Most már sokkal több a minőségi portéka. Olyan pékáruk, olyan zöldségek, olyan hentesáruk jelentek meg, amilyenekről régen nem is álmodtunk. Ezért is szeretek ide járni. Megengedem magamnak azt a luxust, hogy nem egy helyen vásárolok: ami megtetszik, azt itt vagy ott veszem meg.
Tudatos társasági életet egyébként nem igazán élek a piacon, mégis szinte mindig összefutok valakivel. Kedves, váratlan találkozások ezek – épp ahogy most is összefutottunk. Barátságos hely ez. És persze Augusztékhoz mindig benézek.
Ha tehetem, a turnéink alatt a világ bármely pontján megnézem a helyi piacot. Nagy élményeim vannak például Kolumbiából: egy vidéki piacon egy barátunk öt zöldséget és gyümölcsöt tett elénk, és meg kellett tippelnünk, milyen színű belül. Egyet sem találtunk el – volt olyan, amelyik kívül teljesen fekete volt, belül meg sárga. Rengetegféle krumpli is volt ott: talán nem negyven-ötven, de nagyon sok, le is fényképeztem. A São Paulo-i piacon feltűnően piros volt a fokhagyma, Kínában pedig egészen más volt a hentesáru tárolása, mint ahogy mi megszoktuk – a gázlánggal pörzsölt kutya számunkra nagyon idegen, megterhelő látvány volt. Legutóbb Los Angelesben a mexikói piacon jártam – ezek inkább szemlélődő séták, mint bevásárlások.”
