Svéd, de azért nem annyira. Úgy értem, hogy aki olyan félős, mint én, az is bírja. Nem aberrált, és nem beteges, egyszerűen izgalmas, még akkor is, ha a gyilkosról végül kiderül, hogy…, illetve erről egy szóval sem többet.

Bevallom, a Pacskovszky fivérek, József és Zsolt krimijét csak hosszas ajánlgatás után kezdtem olvasni, mert nem reméltem, hogy a művészfilmek és ifjúsági regények világában mozgó testvérpár képes lebilincselő gyilkossági történetet alkotni egy feketeöves Agatha Christie-rajongónak. Mea culpa! 

A Nő kutyával és holddal című krimiben az is jó, hogy a főszereplője magyar, bizonyos Gimes Emma fiatal rendőrnő, ám az események a kevéssé barátságos, inkább borongós Skóciában játszódnak.

A helyszínválasztás jót tesz a történetnek, így az olvasó arra koncentrál, amire kell, nem ellenőrzi, hogy a 4-es busz valóban azon az útvonalon kanyarog-e. Ide, konkrétan Edinburgh-ba érkezik egy nagyon kevéssé ígéretes randevúra Emma, hátha egy tíz évvel korábbi futó találkozásból még lehet valami. Lett. Bár nem éppen az, amiben az ember szingli lánya reménykedik harmincon túl. 

Szerencsére Emmával nem történik semmi végzetes, de ezen kívül szinte minden megtörténik vele. A potenciális nagy Ő nagyon gyorsan eltűnik, Emma pedig legtöbbször a saját szakállára nyomoz a fiú után. Jobban tenné, ha nem tenné, derül ki a történet folyamán, de egy makacs magyar nőnek aztán mondhatja bárki. A vége poén nagyot szól, pedig lövés el sem dördül, de ami kiderül, az éppen elég szörnyűséges. 

Aki szeretne nyáron egy izgalmas, de nem vérfagyasztó történetet olvasni, ismerkedjen meg Pacskovszkyék regényével.