Molnár Ferenc amerikai emigrációjának időszakából származik az elveszettnek hitt kézirat. Hogyan jutott a tudomásukra, hogy felbukkant?

Kaliforniában, egy antikváriumban talált rá a kéziratra Molnár dédunokája, Lukin Gábor zeneszerző, s ő hívta fel a figyelmünket arra is, hogy megvásárolható. Felvettük a kapcsolatot a könyvesházzal, majd a körültekintő, gyűjteményi és jogi szempontokat is figyelembe vevő szerződéskötés után a kézirat megérkezhetett a Los Angeles-i konzulátusra, ahonnan Széles Tamás főkonzul diplomáciai futárszolgálati megbízással hozta el a Külügyminisztériumba. Az érkeztetés nagyjából egy-másfél hónapos szervezést igényelt, melyben a főkonzulon kívül a minisztérium is fontos szerepet vállalt. Így került végül a kézirategyüttes a magyar állam tulajdonába és a PIM gyűjteményébe. 

Hogyan sikerült megvásárolni? 

Egyrészt saját forrásokat használtunk, az éves gyűjteményezési keretünk teszi lehetővé, hogy megvásárolhassuk azokat a felbukkanó kéziratokat, illetve műtárgyakat, amelyeket a magyar kultúra számára legfontosabbnak ítélünk. Másrészt Molnár Ferenc dédunokái – Sárközi Mátyás, akinek több kötete jelent meg Molnár életéről, szerelmeiről, illetve munkáiról, valamint Lukin Márta művésznő – adománnyal járultak hozzá a vásárláshoz. 

Az Útitárs a száműzetésben cím is az emigrációs visszaemlékezésre utal. Mit tudunk meg a kéziratból Molnár Ferenc életéről?

Molnár 1939-től kényszerült emigrációba. A feljegyzés 1947 és 1950 között keletkezett, s elsősorban asszisztensének, társának, a tragikus hirtelenséggel elhunyt Bartha Vandának állít emléket. Ő volt, aki Darvas Lili, az író felesége mellett követte őt a kényszerű emigrációba. Tanúi lehetünk New Yorkban töltött éveinek, a művészkörökkel való kapcsolatának, így az ottani munkáinak és mindennapjainak története tárul elénk a visszaemlékezés lapjain. Tehát az írás Molnár magán- és szakmai életének egyaránt krónikája. A megvásárolt kézirat 214 fólióból, lapból áll, német nyelvű tisztázat angol rájegyzésekkel, amelyeket golyós- és töltőtollal írt. A papíron Molnár jellegzetes írásmódja tükröződik vissza: láthatók a Molnárra jellemző színes ceruzás jegyzetek, a szedést segítő jelölések. E tisztázat képezte az alapját az 1950-ben megjelent angol kiadásnak. A mű Magyarországon először 1958-ban, Stella Adorján fordításában vált hozzáférhetővé. A textológusok és a filológusok izgalmas feladata lesz, hogy összevessék a kéziratot az említett kiadással.

Mik a PIM tervei a kézirattal? 

A múzeum feladata először a digitalizálás és a restaurálás lesz, majd szeretnénk egy kamaratárlaton bemutatni, valamint egy felolvasóesttel egybekötött kísérőrendezvényt is tervezünk szakmai ismertetéssel egybekötve.

Nekem a magyar irodalom csupa néni meg bácsi | Magyar Krónika

A Kossuth-díjas Sárközi Mátyás 1956-ban, kényszerből hagyta el az országot, de azóta is kizárólag magyar nyelven ír, és a világon leginkább Budán érzi otthon magát. Kritikusként, műfordítóként és publicistaként ugyanolyan jelentős az életműve, mint szépíróként: családi történeteinek kifogyhatatlan tárháza a 20. századi Magyarország édes-bús krónikája is.

A fotók forrása: Petőfi Irodalmi Múzeum