„Odaadtam Máténak a labdát, belőtte, és akkor egyből anyáékre néztem fel, hogy látják-e, elhiszik-e. Ők egymást ölelték éppen. Nagyon jó érzés volt, mert tudom, mit jelent egy sportolónak az olimpia” – nyilatkozta március 17-én egy meglehetősen boldog fiatalember, miután a férfikézilabda-válogatottunk a szurkolókat körülbelül ötpercenként szívinfarktus-közeli állapotba hozó, őrült mérkőzésen, hazai közönség előtt legyőzte Portugáliát. A tét nem volt kicsi, kicentizve ezen a meccsen dőlt el, hogy a magyar csapat tizenhat év után ott lesz-e újból az ötkarikás játékokon. És hogy ez sikerült, többek között ennek a boldog fiatalembernek is volt köszönhető, aki kilenc lövéséből kilencet értékesítve nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a selejtezőkört csoportmásodikként zárva bebiztosítsuk a párizsi helyünket.

Bár az olimpiára kijutás nyilvánvalóan minden sportoló célja és álma, Imre Bence az átlagnál talán valóban jobban tudja, ennek mennyi izgalom és milyen kemény munka az ára: az utóbbi huszonnyolc évben mindössze egy olyan alkalom volt, Tokióban, amikor családilag nem voltak érintettek ez ügyben. Az édesanya, Kökény Beatrix olimpiai ezüst- és bronzérmes kézilabdázó, az édesapa, Imre Géza pedig szintén olimpiai második és harmadik helyezett párbajtőröző – slusszpoén, hogy ők az 1996-os atlantai olimpián ismerkedtek meg, ahol nem csupán a női kéziválogatott szerzett bronzot, de meglepetésre az akkor ugyancsak huszonegy éves vívó is.

Kettejük Imre Géza riói ezüstje után egy alkalomra megszakadó ötkarikás történetét most Bence fiuk írja tovább, aki nagyjából öt és fél évesen jelentette be otthon, hogy ő bizony kézilabdázni szeretne. A felnőttválogatottságig vezető út innentől kezdve csaknem nyílegyenes volt, egyetlen időszakos megingással: 2013-ban, amikor édesapjáék csapatban éppen Budapesten lettek világbajnokok, vett néhány iskolát a vívóteremben, hogy a két-három hónapos kitérő után aztán végleg a kézi mellett döntsön.

Hogy milyen párbajtőröző lett volna Imre Bencéből, azt már sosem tudjuk meg, de az már most látszik, hogy milyen kézilabdázó lehet belőle, ha a szerencsére is mellé áll. Röviden, a szüleihez hasonló világklasszis. A velük való folytonos összehasonlítás miatt korábban nehéz helyzeteket is átélő fiatalember Kökény Bea szerint már tizennégy-tizenöt éves korában annyit tudott, amennyit ő soha. Azt, hogy a sikereit valóban csak magának köszönheti, bizonyítja, hogy tagja volt a 2023-as junior-vb-n ezüstöt nyerő nemzeti gárdának.

Nem csoda, hogy a világ egyik, ha nem a legjobb klubja is felfigyelt rá nemrégiben, és idén márciusban, az Európa-bajnokság után nem sokkal bombaként robbant a hír: a 2014-től a Ferencváros korosztályos csapatait, 2019-tól a felnőtt keretét erősítő sportoló nyártól a sokszoros német bajnok THW Kiel játékosa lesz. Jöttét a klub magyar származású egykori osztrák válogatott igazgatója, Szilágyi Viktor így üdvözölte:

„Imre Bencével Európa egyik legtehetségesebb jobbszélsője játszik nálunk a jövőben. Biztosak vagyunk benne, hogy adottságaival jól be fog illeszkedni a csapatunkba, és új lendületet ad. Bence gyors, veszélyes, védekezésben is tud játszani.”

Fotó: MOB Média / Szalmás Péter