Hiába hirdetnek kijárási tilalmat az ötvenhatos forradalom alatt Kaposvárott, a kórház kazánfűtője, egy Habsburg főherceg elvált felesége nem törődik a paranccsal. Habozás nélkül bemegy a munkahelyére, mert az újszülöttek és a betegek nem tölthetik hidegben a napot.
Lelbach Irénnel többször és nagyot fordult a világ, a kazánfűtői munka csak egyik volt élete mélypontjai közül. Pedig kifejezetten gazdag bácskai földbirtokos családba született, ősztől tavaszig a békebeli Szabadkán élt, ott is járt iskolába, a jó idő beálltakor pedig várta őket a hatalmas birtok. Mindenki meglepődött, amikor az alig húszéves, barna, karcsú fiatal lány feleségül ment a család régi barátjához, a nála húsz esztendővel idősebb Rudnay Lajoshoz.
Szerelmi házasság volt, állítják a források, közösen szenvedték meg kisebbik fiúk elvesztését is. A kis Lajos hétévesen skarlátban halt meg. A diplomata férjet hamarosan Hágába helyezték, ott látogatta meg őket Albrecht főherceg, azaz Habsburg-Tescheni Albert Ferenc, a kor egyik népszerű fiatal arisztokratája, aki Vilma királynőnél kívánt tisztelegni
IV. Károly emigrációja után az ország trónjára a Habsburgok több ága is reménykedve nézett, így a fiatal főherceg szülei is, akik nyolc lánygyerek után született fiuk számára szerették volna megszerezni a magyar trónt.
Ám Albrecht teljesen más dolgok után áhítozott. Ott, Hágában beleszeretett a magyar követ feleségébe, Lelbach Irénbe, és mert az érzés kölcsönös volt, Rudnay beadta a válópert. A felzúdulást a Habsburg-családban bárki elképzelheti, hiszen egy ilyen mezaliansz után még a főhercegi rang is veszélybe került.
Albrecht és Irén hosszas bonyodalmak után, 1930-ban a dél-angliai Brightonban házasodott össze, és alig hét évvel később már a válás mellett döntöttek. Gyermekük nem született, és az asszony amolyan válási ajándékként férjétől birtokot és kastélyt kapott.
A Mezőtúr és Szarvas közötti Pusztabánréven álló neobarokk kastélyt már Lelbach Irén bővítette, miközben nagy kedvvel egy mintagazdaságot teremtett köré.
A helyiek nagy társasági életről számoltak be, sok vendégről, nagy aratóbálókról, mert a hercegasszony – így hívták a környéken – kedvelte a sok embert. Hatalmas gyümölcsös, szép rózsakert volt a kastély mellett, az udvaron szökőkút állt, hátul teniszpálya várta a sportolni vágyó vendégeket. A háziasszony barátságos volt és közvetlen, szerette új birodalmát, csak a teleket töltötte távol. Olyankor a budai várban lévő házában időzött.
A második világháború alatt az ismerősök azt beszélték, hogy a válás után hivatalosan az Albrecht tescheni hercegné néven élő asszony katonaruhában látogatta meg a keleti fronton harcoló fiát. Könnyen lehet, ugyanis világéletében kifejezetten bátor volt. Közvetlenül a harcok elülte után Tárnok utcai háza földszintjén zöldségesboltot nyitott, hogy segítse a Várban élők ellátását. Kis kocsijával a Szabadság-híd ideiglenes szerkezetén járt át a Nagycsarnokba friss áruért.
Később kávézót nyitott a helyiségben, saját kezüleg főzve a feketét, és a süteményeket is ő szolgálta fel. Jóval később ebben az Anna utca sarkán álló épületben működött a híres Arany Hordó étterem.
Albrecht főherceg akkor már Dél-Amerikában élt, nácibarátsága miatt nem is tért vissza. A nyilasok őt akarták trónra ültetni – V. Béla néven. Még itthon újranősült – újabb mezaliansz -, majd újabb válás és egy harmadik házasság következett.
Lelbach Iréntől eközben elvették a birtokot és a kastélyt, a Tárnok utcában sem maradhatott. Családjához ment Kaposvárra, ahol csak kórházi fűtőként tudott elhelyezkedni. Hetvenegy éves is elmúlt már, amikor 1968-ban Bécsben élő fiához és kilenc unokájához emigrált. Ott is halt meg nyolcvannyolc évesen.
Fia a Népszabadságban közzétett gyászjelentésében a nevét így írta: Tescheni Albertné. Az egykori hercegnét a budakeszi temetőben helyezték végső nyugalomra, ahol amúgy egy kedves rokona, Lelbach János élt, híres színésznő feleségével, Mezei Máriával.
Lelbach Irénnek a túrtői holtág ölelésében álló kastélya azóta újraéledt, méghozzá Hercegasszony Birtok néven. Az egykor fényűző termek, melyekben a munkáshatalom képviselői tyúkokat tartottak, most igényes vendégeket várnak. Az új tulajdonosok megőrizték és felújították a kastély előtti szép szökőkutat is.
