Bizarr eszközök, világmegváltó felfedezések – az orvostörténeti múzeumban jártunk

Maga az épület Semmelweis Ignác szülőháza. Miután a 18. század végén késő barokk stílusban épült ház a nagy tabáni tűzvészben súlyosan megsérült, megnagyobbították és copf stílusban újjáépítettek. Az épületben bérelt Semmelweis József a Fehér Elefánthoz címzett vegyeskereskedése számára üzletet, és a kereskedőházban volt a család otthona is, ahol 1818. július 1-jén Semmelweis Ignác született. A Bécsben diplomázó orvos gyakornoki és tanársegédi évei után hazatért, és a nőgyógyászati klinikán dolgozva fogalmazta mega tézisét, amely szerint a gyermekágyi láz nem önálló, járványként terjedő kór, hanem bomló szerves anyagok által okozott fertőzés, amellyel az orvosi személyzet saját maga betegíti meg a szülő nőket.

A viszonylag fiatalon, 1865. augusztus 13-án egy bécsi elmegyógyintézetben elhunyt orvosnak csak a halála után igazolták a kutatások az elméletét. 1891-ben szállították haza a hamvait, és alakították ki a Kerepesi úti sirkertben nyugvóhelyét. Ekkor kezdődött kultuszának megteremtése, tudományos munkáit összegyűjtötték, kiadták, tiszteletére szobrot emeltek. Szülőházát múzeummá építették át, és hamvait újratemették a kertben. A házban Semmelweis-emlékszobát alakítottak ki, amelyet a családtól kapott eredeti bútorokkal, szőnyeggel és képpel rendeztek be. A szobában láthatók Semmelweis könyvtárának értékes darabjai, köztük olyan szülészeti szaklapok, amelyeket a tudós magyar széljegyzetekkel látott el.

Fotógalériánk

A múzeum termeit bejárva betekintést kapunk az orvostudomány történetébe, kezdve az ősközösségi népek a természetfeletti erőkbe vetett hitén, babonákon és rituális szertartásokon alapuló orvoslásával. A betegséget a gonosz erők rontásának tekintették, és a kezelésekkel a démonok kiűzését célozták, méghozzá meglehetősen horrorisztikus módszerekkel. Ijesztő és bizarr eszközökkel a további termekben is találkozunk, rengeteg régi műtéti eszközt, fogászati fúrót, érvágó kést, piócásüveget vagy éppen szülészeti segédeszközt láthatunk.

Ma már elképzelhetetlen, mit élhettek át az emberek az ezekkel való kezelések során, de a kiállítás segít megérteni, hogy milyen rendkívüli jelentőségűek voltak az orvosok, gyógyszerészek, kutatók felfedezései. Az orvostudomány fejlődését ugyanis nemcsak az eszközök változásán, de a nagy sebészek, gyógyítók gondolatain keresztül is végigkövethetjük, akik saját megfigyeléseik, tapasztalataik hatására döntöttek új módszerek mellett. A viaszból készült anatómiai modellek, csontvázak, boncolási eszközök pedig azt mutatják be, hogyan tanulták meg az emberek a test működését.

Hogyan jutottunk el a múlt kezdetleges módszereitől a modern orvoslásig? Miért hatottak a nagy földrajzi felfedezések az orvostudomány fejlődésére? Miért volt fordulópont a könyvnyomtatás feltalálása a tudomány zárt világában? Hogyan tanultak a diákok az első orvosi egyetemen? Ki készítette az első mikroszkópot? Miért rendelt II. József viaszból készült anatómiai modelleket? Milyen népi gyógymódok és hiedelmek maradtak fenn a tudomány fejlődése mellett? Mikor készítették el a történelem első röntgenképeit, és mikor létesült az első röntgenlaboratórium Budapesten? A múzeum termeit bejárva sorra választ kapunk ezekre a kérdésekre is, mintha egy izgalmas időutazáson vennénk részt, amely során élmény az ismeretszerzés, a tanulás.