Szabad grafika, szubjektív alkotógrafika, alkalmazott grafika, tervezőgrafika – csak néhány fogalom, ami összezavarhatja a laikusokat. Szerencsénkre a képlet csupán elsőre tűnik bonyolultnak, valójában két szakirányt szükséges elkülöníteni: szabad grafikus az, aki kizárólag saját művészi törekvéseit viszi papírra, az alkalmazott grafikus pedig valamilyen feladatot, például egy megrendelést teljesít. „Minden, ami nem szubjektív alkotógrafika, az tervezőgrafika” – foglalja össze Lőrincz Attila Ferenczy Noémi-díjas tervezőgrafikus, tipográfus, az 1994-ben alakult Stég Grafikai Műhely munkatársa.
Több mint harminc éve dolgozik a szakmában, sokféle megrendelővel volt már dolga.
Mint mondja, gyakorta probléma, hogy amit a szakember megtervez, az az ügyfélnek túl szép.
„A megrendelőnek üzleti elképzelése van, például tudja, hogy a terméke melyik árkategóriában versenyez, hol kell eladnia. Mivel a csomagolás jelentősen befolyásolja az eladhatóságot, a tervezőnek ismernie kell az ügyfél céljait: egy gazdaságosnak ítélt termékcsaládnak például nem célszerű túl elegáns csomagolást tervezni” – magyarázza. Természetesen a tervezőgrafikus nem csak csomagolást rajzol, ha kell, teljes arculatot alakít ki egy márkának: logót, honlapot, reklámanyagot, szórólapot és minden egyebet elkészít.
Magyarországon korábban két intézményben, az iparművészeti és a képzőművészeti főiskolán tanulhattak a leendő grafikusok. Ma már több fővárosi és vidéki egyetemen és szakképzésben is folytathatnak tanulmányokat a szakma iránt érdeklődők. „Bár a végzettséget sokan megszerzik, kell a papír mellé a gyakorlat. Sok és sokféle megrendelést kell teljesítenie egy grafikusnak ahhoz, hogy jó szakemberré váljon” – mondja Attila.
Ahogyan több kreatív szakmát, a grafikát is alapjaiban változtatta, változtatja meg a mesterséges intelligencia, senki nem tudhatja, mit hoz a jövő. „Szakembere válogatja, ki hogyan használja a technológiát. Számomra a papír gördülékenyebb, mint a képernyő, így ha felskiccelek valamit – márpedig fel szoktam, mert úgy látom a lineáris gondolatot, vagyis hogy honnan hová juthatok –, ahhoz nyúlok. Viszont tudom, sőt szeretem is használni a mesterséges intelligenciát bizonyos munkafázisokban” – részletezi Attila. Pályakezdő korában még papíralapon készítettek grafikai eredetiket, amelyeket az arra ráterített pauszpapíron kiszignáltak a nyomdának, és csak színbontás után látták meg a kész, színes, megálmodott végeredményt. Napjainkban ezzel szemben már a desktop publishing működik, vagyis amit terveznek, azonnal látható a képernyőn.
„Ez hatalmas előrelépés volt, könnyebb lett általa a munkánk. Előrelépés a mesterséges intelligencia hozzáférhetősége is: olyan részfeladatokat adhatunk át neki, amelyek nem igényelnek különösebb kreativitást, ám sok időt elvesznek. Hogy konkrét példát mondjak: egy ügyfelünk azt szerette volna, hogy növények repüljenek egy teáscsészébe. Órákba telt volna, hogy kézzel eltávolítsuk a hátteret a növények mögül, majd retusáljuk őket, a mesterséges intelligencia viszont percek alatt elvégezte. Jelenleg azonban csak kiegészítésként lehet használni az MI-t. Koncepcionális kérdésekben megkerülhetetlenek a tervezőgrafikusok, egy igazán jó terv megvalósításához kell az emberi tudás. Két oka van ennek: egyrészt komplett munkát nemigen tud megfelelő szakmai színvonalon elvégezni az MI, mert összekeveri a szezont a fazonnal, másrészt ha készít is egy korrekt grafikát, abból hiányzik az eredetiség, a finesz.”
A mesterséges intelligencia egy ideig még biztosan nem veszi el a grafikusok kenyerét, a technológia térhódítása viszont jelentősen befolyásolja a munka minőségét. Egyesek szerint annak eredményeképpen, hogy ugyanazokkal az eszközökkel, programokkal dolgoznak a világ minden táján, megfigyelhető egyfajta egységesedés, hasonlóvá válás.
Az eszközhasználók, vagyis mi mindannyian pedig ugyanazzal a vizuális formanyelvvel találkozunk nap mint nap, ugyanazt szokja meg a szemünk, idővel hasonlóan formálódik az ízlésünk.
„Lehet ebben valami, mert ma ha nagyon különleges grafikát készít az ember, azzal mellé is lehet lőni: vagy rajonganak érte, vagy utálják. A megrendelők ezért jellemzően az arany középutat keresik, sőt inkább legyen középszerű a termékük csomagolása, mint nagyon egyedi, mert úgy többeknek eladhatják”– osztja meg tapasztalatait a szakember.
Nincsen könnyű dolguk a grafikusoknak, de ha kimagaslón végzik a munkájukat, nem maradnak elismerés nélkül. Nem volt ez mindig így – ezért is hozták létre Attiláék az Arany Rajzszög Társaságot, amely évente osztja ki az Arany Rajzszög díjat. „Huszonnégy éve azért indítottuk el a tervezőgrafika évenkénti seregszemléjét, mert szerettünk volna rendszeres bemutatkozási lehetőséget adni a kollégáinknak. Akkoriban csak Békéscsabán tartottak hasonló szellemiségű biennálét, úgy éreztük, sokaknak messze van, ráadásul csak kétévente, a fővárosban sokkal nagyobb érdeklődés fogadná a szakma megmutatkozását.
Persze nem véletlen, hogy a tervezőgrafikai kiállítás Békéscsabán indult. Annak idején az ottani Kner Nyomda volt az egyik legnagyobb és legjobb nyomda az országban, köré szerveződött egy tervezőgrafikai művésztelep, majd a biennálé” – emlékszik vissza Attila.
Az Arany Rajzszög díjat szakmabeliek ítélik oda a szakmabelieknek: elsősorban megbízásokra készült munkákkal lehet pályázni, a beérkezett anyagokat pedig egy több mint húszfős zsűri rangsorolja. Többek között az utóbbi évek tervezőgrafikai tevékenységét, az év diplomamunkáját és az év tervezőgrafikai stúdióját elismerő kategóriában méretnek meg a pályázók. A társaság szeretné közelebb hozni egymáshoz az alkotókat, a kiállítás pedig arra is lehetőséget nyújt, hogy a nagyközönség megismerje, mit tudnak a magyar grafikusok.
2024-ben huszonkettedik alkalommal adták át a díjakat, s a válogatott pályaműveket a Pesti Vigadóban mutatták be. A kiállításon több mint ezernégyszáz pályaműből emeltek ki négyszázat, illetve egy kamaratárlatot is rendeztek, mellyel Bányai István grafikus, illusztrátor életműve előtt tisztelegtek.
Bányai István grafikus munkáiból nyílik kiállítás a Vigadóban | Magyar Krónika
A hiánypótló tárlaton Bányai itthon és külföldön megjelent munkáit és illusztrációit tekinthetik meg az érdeklődők
Attila így mesél róla: „Sokunk példaképe volt Bányai István. Tavaly lett volna hetvenöt éves, ezért is szerettük volna bemutatni a munkáit a legutóbbi kiállításon. Nekünk pályakezdőként nagy inspiráció volt. Rajzainak virtuozitása, közvetlensége, szellemessége pedig még szerethetőbbé és szimpatikusabbá tette őt. Szép pillanat volt, mikor a tárlat megnyitóján az Egyesült Államokban élő, onnan erre az alkalomra hazalátogató feleségét, fiát és unokáit köszönthettük.”
Képek: Arany Rajzszög Társaság
