Okának kell lennie annak, hogy a műkereskedelemben nyolcszámjegyű forintösszeg alatt biztosan nem kaphatók Keserü Ilona színekben ragyogó festményei, de még a kilenc számjegy, a százmilliós összeghatár átlépése sem ritkaság. Az 1960-as években feltűnt, legtöbbször az 1968-as Iparterv-kiállításhoz köthető magyar neoavantgárd képzőművész csoport immár klasszikussá érett alkotóját a nagyvilág elismerése övezi.
Hosszú és következetesen járt út vezetett idáig. Ha követjük Keserü Ilonának egy korábbi katalógusában megfogalmazott gondolatmenetét, beláthatjuk, hogy többek között vele is, benne járunk már a modern festészet harmadik félévszázados korszakában. Az első a 20. század legelején kezdődött, amikor hódító útjára indult a reális látványt absztraháló, elemeire bontó képzőművészet. Ez a korszak 1945-re kiteljesedett, és utat nyitott az önerejű, önmagát teremtő formálás, valamint a kötöttségeitől felszabadult anyaghasználat és művészi magatartás fél évszázadának. Ez a nagyjából 1995-ig tartó korszak formálta művésszé Keserü Ilonát, a ma élő egyik legelismertebb (és legmagasabb árakon jegyzett) magyar festőt, akinek művei a hazai és külföldi magánkollekciók mellett a New Yorki Metropolitan Museum of Arttól a párizsi Pompidou Központig a világ legnagyobb kortárs gyűjteményeiben is megtalálhatók.
Fotógaléria:
A kilencvenedik évén túl is alkotó művész, sok tekintetben a kortársak előtt járva, e második korszakon szükségszerűen lépett tovább, mintegy harmadik félszázadot nyitva meg, amelyben, ahogy korábban maga fogalmazott, immár minden szükséges eszköz birtokában, megteremtődött a számára a szabadság arra, hogy kizárólag olyasmivel foglalkozzék, amit rajta kívül más nem tud megjeleníteni.
A Műcsarnok három központi termében most megnyílt kiállítás mindezt különleges fénytörésben tárja elénk. Keserü ugyanis vállaltan a nagy elődök folytatójának tekinti magát. Ezért a kiállítás címe is: Hommage – tiszteletadás.
A művész nem megtagadja, hanem tovább viszi, amit tényleges és választott mesterei létrehoztak. A kiállítás első termének alkotásai erre a gondolatra felfűzve szerepelnek. Ez a folytatás, mint minden jó művész esetében, valójában kutatómunka, formai felismerések igazságainak tovább elemzése.
Keserünek alapvető eszköze a színgazdagság, meghatározó motívumai közé tartozik a szalag, a labirintus, valamint a híres balatonudvari szív alakú sírkövek, amelyeknek ívelt formái Keserű számtalan képén visszaköszönnek.
Hogy a formák és színek ritmusa Keserű művészetében mennyire zeneiséggé ötvöződik, azt a kiállítás második terme igazolja, ahol a Hang-szín-tér című térinstalláció felfüggesztett színes rudjai Vidovszky László zenéjével alkotnak a térben mozgó nézővel kölcsönhatásba lépő műalkotást. A harmadik terem egyfajta összegzésként nyújt áttekintést a művész alkotásaiból, a kezdetektől egészen a legfrissebbekig, a kiállítás rendezői részéről valójában tiszteletadásként Keserű Ilona művészete előtt.
| A kiállítás kurátora Kondor-Szilágyi Mária, megtekinthető 2025. január 26-ig. |
