A kötet célja, hogy megismerjük és megértsük a magyar táj szentjeit. Hogyan merült fel az ötlet, hogy a szentábrázolásokból mint táji elemekből induljanak ki?
Tájépítészként sokat járom a Kárpát-medence változatos tájait. Nagyon érdekel az a láthatatlan háttér, amihez a tájat művelő ember kapcsolódik, azok a szakrális pontok, amelyeket különösen tisztel, kiemel, megjelöl az ott élő közösség.
A magyar tájban mindig is fontos szerepet töltöttek be a szentek, ábrázolásuk szervesen kapcsolódik a Kárpát-medence tájainak történetéhez, arculatához.
Szerencsére az érdeklődésemmel nem voltam egyedül. Sárospataki Máté tájépítész-kollégámat különösen foglalkoztatta, hogyan kapcsolódik egy-egy szent kultusza egy adott helyhez. Benkő Anna kolléganőnk szintén részt vett a kutatásban; alapos gyűjtőmunkára volt szükség ahhoz, hogy elmélyedhessünk a témában. Ki kellett választanunk azokat a szenteket, akikkel a Kárpát-medencét járva találkozhatunk, hogy az olvasók számára megfejtsük, kik is voltak, hogyan kapcsolódnak az adott tájhoz, miért állnak ott, úgymond kőbe foglalva.
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/DSC8960.jpg)
Mondana erre egy példát?
Például a különböző tájhasználati és művelési ágakhoz kapcsolódhatnak szentek, mint a szántóművelés, gyepgazdálkodás, legeltető állattartás, gyümölcstermesztés, szőlőgazdálkodás. Személyes élményem, hogy rendszeresen dolgozva a Bakonyban, több településen találkoztam Szent Vendel szobrával. Dombvidéki erdős táj, ahol a szántóművelés kevésbé jellemző – ezek a szobrok a legeltető állattartás nyomait mutatják. Már nem legeltetnek a Bakonyban, de a Szent Vendel-szobrok még mindig emlékeztetnek a falvak egykori fő foglalkozására, fő tájhasználati elemére.
Hogyan választották ki a kötetben bemutatott szenteket?
Máté nézte végig a tájértékkatasztert, majd több ezer szobor közül válogattuk ki, hogy melyek azok, amelyek tipikusan kapcsolódnak valamilyen tájhasználati elemhez, vagy amelyeket egy közösség a számára fontos oltalomért, valamely hiedelem miatt állított. Több mint száz szent szobrait találtuk meg.
Jellemzően mikor emelték ezeket szobrokat?
Az ilyen típusú tájban elhelyezett szobrok a barokkban jelentek meg – de a folyamat a mai napig nem fejeződött be, hiszen sok szentnek állítanak újból szobrot, mert a közösségek emlékezetében még él, hogy az adott település védőszentjének egykor volt szobra, vagy ha nem volt még, akkor most érzik fontosnak, hogy emeljenek neki. Érdekes, hogy a szobrok jellemzően helyi mesterek munkái voltak. A helybéli anyaghasználat és formavilág sajátosságai révén olyan mértékben az adott táj részévé váltak, mintha mindig is ott lettek volna, abból formálódtak volna meg.
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/DSC8972-1024x684.jpg)
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/DSC8968-1024x684.jpg)
Mit mutat egy adott tájról az ott megjelenő szent tisztelete?
Az utak melletti védelmet nyújtó keresztek, Szent Kristófot ábrázoló szobrok mellett az úton járók fohászkodtak; az átjárók, hidak, gázlók Nepomuki Szent János-szobrainál pedig azok, akiknek a vízen kellett átkelniük. A kutatásunk során meglepő eredmény volt, hogy a Kárpát-medencében a legtöbb szobor őt ábrázolja, a szent kultusza azt is mutatja, hogy egy időben vízben gazdag volt a táj.
A települések központjában sok esetben Szentháromság-szobor található, amely a nagy járványok elleni védelemért, könyörgésként vagy hálából jelenik meg.
Ezekre sokszor az összes olyan szentet ráhelyezték, akitől védelmet vártak, vagy akinek hálát akartak mondani, sőt az állító a saját védőszentjét is felhelyeztette, így a szoborcsoportoknak személyes része is lehet. Magyarország területén a Szűz Mária-szobrok különösen nagy számmal vannak jelen, hiszen az oltalma alá helyezett nemzetként történelmünk összeszövődik a Szűzanya tiszteletével. Bizonyos szakmák szentjeinek szobrai is gyakoriak, például számos településen láthatunk a tűzoltók védőszentjét, Szent Flóriánt ábrázoló alkotást.
A kötet címe bennem azt a képzetet indítja, hogy úgy is forgatható, mint egy növényhatározó. Ha találkozom egy szent szobrával, akkor a jellemzői alapján utána tudok nézni a kötetben. Van egy ilyen célja is a kötetnek?
Egyre kevésbé ismertek a szentek attribútumai, az ábrázolások ikonográfiai jegyei, mára szinte eltűnt a jelentéstartalmuk.
A kötet első felében a magyar táj szerkezeti elemeit, struktúráit és a hozzá kapcsolódó szenteket tárgyaltuk, a kötet második fele pedig ténylegesen határozóként szolgál.
Horváth Nóra grafikusművész munkájának köszönhetően a könyv megjelenése is ezt erősíti, például piktogramokkal segít a szentábrázolások, a tájban található szobrok beazonosításában. A fotókat Darabos György fotóművész alkotásai mellett mi, szerzők készítettük, így képileg is gazdag, a tájat jól visszatükröző, a szobrokat bemutató könyv született. Az volt a célunk, hogy a szöveg, a kép és az információ egyensúlyban legyen. Ma már nem gondolunk arra, hogy nemcsak fizikai, hanem lelki és szellemi kapcsolatban is állunk a tájjal, ahol élünk.
A kötettel szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a látható világ mögött van egy olyan világ, ami része a kultúránknak, és ahol az ember megélheti, hogy lelki és szellemi lény, alakítója a tájnak.
Ezek a szobrok is mutatják, hogy az ember képes a művészet és a szeretet eszközrendszerével tovább nemesíteni az egyes helyeket. Az útszéli keresztek a lelki utunkra is emlékeztetnek, arra hívnak, hogy megálljunk, kifejezzük a hálánkat, és belegondoljunk, hogy mitől is vagyunk emberek. Ezért mindenkit arra biztatunk, hogy vegye kézbe ezt a kis könyvet, járja az országot, és csodálkozzon rá arra a gazdagságra és szépségre, ami nemcsak fizikai, természeti, hanem mindezek feletti is.
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/DSC8897.jpg)