A Pazirik stúdiót nem kell bemutatni a történelem, illetve a magyar várak iránt érdeklődő közönségnek. Amennyiben valaki mégsem találkozott a pécsi csapat digitális rekonstrukcióival, makettjeivel, az többek között várak, kastélyok kiállításain, valamint a cég oldalán is megcsodálhatja, hogyan lehet életre kelteni akár több száz éves romokat is a virtuális térben.

A Pazirik stúdióval készült cikkünket alább olvashatják:

Vár állott, most bithalom | Magyar Krónika

Hogyan lehetséges újjáépíteni több száz éves várakat, kastélyokat és templomokat anélkül, hogy egyetlen téglát is megmozdítanánk? A Pazirik csapata tudja a választ: digitális rekonstrukció. Balogh Andrással, a cég ügyvezetőjével beszélgettünk.

Az utóbbi években a Pazirik már nem csupán hazánkban, hanem a környező országokban is dolgozott, Ausztriából, Németországból, Szlovákiából és Romániából is kaptak már megrendeléseket. Nemrégiben váratlan helyről, Katarból keresték meg őket. Nagy Péter az iszlám építészettörténet kutatója, a Qatar Museums (műemlékvédelmi és a régészeti főhatóság) munkatársa fordult hozzájuk, mert azt a feladatot kapta, hogy írjon könyvet a Dohában található úgynevezett régi palotáról. Az uralkodói rezidenciát a 20. század elején kezdték építeni, és az 1920-as évekre nyerte el végleges formáját, ez tekinthető a fénykorának. Ekkorra húzták fel az összes reprezentatív elemét, de az 1930-as években már el is hagyták, így az épület hamar romos állapotba került.

Kép forrása: John Wilkinson (c)

Miután 1971-ben függetlenné vált az ország, a katari emír Sejkh Khalifa eldöntötte, hogy a palota területén hozzák létre a nemzeti múzeumot. Eredetileg emiatt építették újjá a palotát, egyes elemeket korhűen, részben pedig teljesen eltérően. Bizonyos épületek teljesen eltűntek, de felhúztak új komplexumokat is, két múzeumépületet, valamint javításokat is végeztek. Ezt követően a 2010-es években történt egy új restauráció, amikor az eredetihez közelebbi körülményeket igyekeztek visszaállítani, bár részletes kutatómunkát nem végeztek. Mindez leginkább arra szolgált, hogy statikailag rendbe tegyék az épületeket, így a megmunkálatlan kőből épített palota maradványai fennmaradhattak. Jelenleg az új nemzeti múzeum gigantikus épülete öleli körül a palotát. 

Nagy Péternek az 1920-as évek állapotához kellett visszanyúlnia munkája során. Az épületeket funkcionális, valamint szerkezeti szempontból kellett elemeznie, ehhez elengedhetetlen volt, hogy megismerje, hogyan nézett ki eredetileg a palota. Az átépítések dokumentációját, illetve a különböző archív fotókat vizsgálva nagyjából megrajzolta az alaprajzot, de a pontos részletekhez és a háromdimenziós ábrázoláshoz már a Pazirik munkájára volt szükség.

A dohai palotát Abd Allah bin Dzsászim emír építtette, aki 1913-tól 1949-ig vezette az oszmán uralom után brit protektorátussá váló, majd halála után több mint egy évtizeddel függetlenedő Katart. A mai napig regnáló dinasztia egyik legfontosabb tagjának tartják, uralkodása alatt fedezték fel az ország olajlelőhelyeit, ami a helyi gazdaság megugrásához vezetett.

A stúdió munkatársai izgalmas kihívással találták szembe magukat, mert bár a palota műemléki viszonylatban – európai szemmel – nem túl régi, a tervek nem maradtak fenn, és lehetséges, hogy nem is voltak, hiszen a 20. század közepéig Katar rendkívül szegény vidék volt. A palota épülete is kifejezetten egyszerű, sárból, kőből és fából készült, az ország számára mégis  ez az egyik legfontosabb műemlék.

Ha nem létezik korabeli dokumentáció az építésről, akkor mi alapján dolgoztak a Pazirik munkatársai? – adódik a kérdés. A magyarországi várak esetében általában periodizált alaprajzokból, romkontúrfelmérésekből, rekonstrukciós előképekből szoktak dolgozni. Itt teljesen másként láttak munkához, korabeli fotókat, légi felvételeket kellett használniuk. Az 1940-es évektől kezdve légi fotókkal térképezték fel Katart, főleg Dohát. Ezek a képek nagyon részletesek, az egyes házak változásai is nyomon követhetőek. A projektet egyfajta kataszteri felmérésként indították, és a katari kormány megbízásából egy brit cég végezte el. Nagy Péter előzetes kutatómunkája alapján minden épületet beszámoztak, és e szerint válogatták szét a releváns képeket, amelyeken sokszor turisták, közéleti események láthatók, a palota sziluettje pedig csak a háttérben sejlik fel. A korábbi munkáikhoz képest ez egy teljesen eltérő szakmai kiindulóanyag volt – emelték ki a Pazirik munkatársai.

Az épületelemeket a legapróbb díszítések részletességével készítették el a virtuális térben. Először modellszinten dolgoztak, és csak úgynevezett „clay” képeket készítettek, textúra nélkül. Ezeket elküldték Nagy Péternek –  a rekonstrukció alatt személyesen nem találkoztak –, ő pedig bejelölte, mi megfelelő szerinte, és mely részeken szorul javításra a modell. Amint ezt a munkafolyamatot lezárták, elkezdték a színezést, a különböző felületek kidolgozását.

A Pazirik munkatársai a dohai palota modellezése kapcsán kiemelték, hogy egészen más a történeti táj, mint amivel korábban dolgoztak. Az épületet övező környezet az 1920-as évekhez képest teljesen átalakult, a tengerpart sziklás alakját például csak a fotók alapján tudták rekonstruálni. A tengert ugyanis visszaszorították, és jelenleg egy kétszer négysávos autópálya fut közvetlenül a tengerpart mentén. A növényzet rendkívül gyér, és a talaj is eltérő a közép-európaihoz képest. Ezenfelül a fotókon különböző használati eszközök és emberek is láthatók, ezek alapján próbálták feltölteni élettel az animációkat. A tengerre a kornak megfelelő halász-, illetve gyöngyhalászhajókat helyeztek, a karakterek öltözetét pedig múzeumokban kiállított, autentikus ruhák alapján készítették el. Az emberek sem véletlenszerűen tűnnek fel, a palota területén állt például egy iskola is, így ezen épület környezetében gyermekeket láthatunk. A tevéket sem találomra helyezték el, megtalálták a pontos helyet, ahová a királyi család érkezésekor az állatokat kikötötték. Még a tevék nyergeit is rekonstruálták, valamint meghatározták az útvonalakat a palota körül.

A stúdió eredetileg a palotáról készülő könyvhöz készített képeket, de annyira beleszerettek a projektbe, valamint igény is mutatkozott további együttműködésre, hogy már a munkafolyamatok elején eldőlt, teljes digitális rekonstrukciót végeznek. Ezenfelül egy videó is született, amelyen madártávlatból járhatjuk körbe a palotát, valamint egy VR-szemüveggel bejárható séta is készült. A rekonstrukciós videó egy Doha építészeti történetét bemutató kiállításon debütált, de máshol egyelőre nem elérhető.

A katari munka ezzel még nem ért véget, a Pazirik csapata egy rekonstrukciós összefoglalót is készített, hogy a képek mögött rejlő történetet is megismerhesse a közönség. Ezzel egyben a munkájukat is alátámasztják, hiszen elérhetővé teszik, milyen információk alapján hozták meg a különböző döntéseket, párhuzamba állítják a forrást és az elkészült rekonstrukciót. A rekonstrukciós videót, valamint az összefoglalót a Pazirik oldala mellett a Magyar Krónika online felületén tekinthetik meg először.