Egy civil közösség nemrég petanque-bajnokságot és kovászosuborka-versenyt rendezett. Előbbit a Családi üzelmek csapata nyerte, utóbbiban egy csilivel megbolondított savanyúság győzött olyan versenytársak előtt, mint Ubi van Kenubi vagy Kovid Ubi. Az egyesület tagjai a fapados fészbukra (értsd: hirdetőtáblára) teszik ki a helyi híreket, szemetet szednek, padokat készítenek és állítanak fel, fákat ültetnek – facsemete-számlálójuk jelenleg 1711-en áll –, virágot locsolnak, adományt gyűjtenek és osztanak. Ötlet, munka, közösség – minden együtt van itt.
Még az előtörténettel együtt sincs tízéves a pócsmegyer-surányi Köszi, önkéntes! Egyesület, de már tekintélyes az eredménylistája. A helyi lakosokból és nyaralótulajdonosokból kovácsolódott közösség legkisebb közös többszöröse az, hogy mindannyian szeretnék jobbá tenni az apró dunakanyari települést. Pócsmegyer a Szentendrei-sziget egyik községe, Surány a hozzá tartozó nyaralótelep, amely szépen kinőtte magát. Ősztől tavaszig az állandó lakosok száma úgy háromezer körül van, aztán nyáron megtelnek a nyaralók, és a létszám felkúszik négyezer-ötszáz főre is.
A béke dunai szigetén sok a fa, nagy a nyugalom, és remek strandok húzódnak a part mentén. Az egyiken, az alsó strandon kezdődött a Köszi története. 2016-ban.
„Jött egy Facebook-üzenet a helyi csoportban, körülbelül az ötszázhuszonnegyedik olyan, hogy „jaj, megint szemét van a strandon, borzasztó”. Ott is volt a szemét lefényképezve. Úgy éreztem, ebből elég. Fogtam magam, kimentem, megtaláltam a szemetet, összeszedtem, de nem fényképeztem le, inkább elmentem az önkormányzathoz megkérdezni, hogy ha ezentúl hetente kijárok összegyűjteni az eldobott dolgokat, elszállítanák-e. Igen! Ezután írtam egy bejegyzést, hogy örökbe fogadom az alsó strandot, meg még két utcát, vállalom, hogy hetente egyszer körbejárom, és összeszedem a szemetet. Csatlakozna-e valaki, hogy tisztább legyen a település? Nagy örömömre és meglepetésemre jelentkeztek.”
Topits Judit bölcsészként oral history interjúkat szerkesztett, történelmi dokumentumfilmeket készített, de jó ideje már nemcsak az otthona, hanem a munkahelye is a szigeten van. Ő a szomszéd falu, Szigetmonostor könyvtárosa. És a Köszi egyik alapítója, valamint az egyesület elnöke is.
A jelentkezők közül lett felelőse többek között az Eper és a Málna utcának, a Megyeri fasornak, a Liget és a Napsugár térnek, így az utcákról eltűntek a jégkrémespapírok és az üdítőspalackok, ezzel párhuzamosan új kukák jelentek meg a köztereken.
Idővel a szemétszedők úgy gondolták, lehetne tenni valami mást is. Ott éktelenkedett évek óta a Napsugár téri buszmegálló. Piszkos is volt, büdös is – kezdeni kellene vele valamit, gondolták. És kezdtek. Ma egy színes, jópofa, hívogató busz- és könyvmegálló várja az indulókat és érkezőket, a Köszi jóvoltából. Maradék festékből, ecsettel, lapáttal, felmosóronggyal, csiszolóval készítették. Van benne pad, könyvespolc, és – talán ez a legfontosabb – ilyen évek óta.
„A Köszi vezérelve nem a gyors előrerohanás, inkább a fontolva haladás – mondja Judit. – Amit megvalósítunk, azt karban tartjuk, vigyázunk rá. Arra is, mennyit vállalunk. Ötletből rengeteg van, de csak abba fogunk bele, amiért valaki felelősséget vállal. A Napsugár tér után a Liget teret is kitakarítottuk, mert akkoriban jobban illett volna rá a Sivatag tér név. Ültettünk a közepére tizennyolc madárberkenyét, a külső körbe pedig az évek alatt vagy kétszáz mályvát. Öntözőcsoportot alakítottunk, megvolt, ki locsol szerdán, ki szombaton. Évekig csináltuk, míg tavaly végre elkészült a csepegtető öntözőrendszer, az is egy pályázatból valósult meg.”
A Liget térre került azóta pingpongasztal, napelemes lámpa, biciklitároló, és ide épült meg az egyik önkéntes javaslatára a petanque-pálya, ami egy jópofa golyós játék vagy sport, ki hogyan gondolja. Játszhatják családok, barátok, csapatban és egyéniben is.
Surányban lett körpad, tájékoztató térkép, megújultak a piacasztalok, a pócsmegyeri iskolaudvarra dumapad került. Van jótékonysági könyvlicit, meg kosárfonó, bútorfestő szakkör a Nemzeti Művelődési Intézet pályázatából, karácsonykor mécseskészítő műhely. Helyi Érték címmel programsorozatot is indított a Köszi, ebben olyan helyekre és emberekhez látogatnak el, akik környezetvédelmi szempontból a jó irányt mutatják. Ismerkedtek a gyógynövényekkel és tinktúrát készítettek a levendulásban, ellátogattak egy biogazdaságba. Volt előadás a sziget vadvilágáról és a dunai halakról, nemsokára sor kerül a gombanapra és a látogatásra a Séf és a Kertésznél.
A könyvelő, az egykori boltvezető, a gépészmérnök, a jogász, a rendezvényszervező, a pék és az asztrológus is megtalálja a helyét a Kösziben. És a feladatát. Meg az örömét. A hölgy, aki a Helyi Érték sorozatot idén viszi egy biztosítónál dolgozik, a Nemzeti Bank volt alelnöke, évekig locsolta a mályvákat, és úszótanfolyamot tartott a szigeten táborozó gyerekeknek. Az előadóművész padot ácsolt, a kémikus környezetvédelmi tanösvény létesítésén fáradozik, a nyugdíjas vadászpilóta az alsó strand tisztaságáért felel. Férfiak és nők, nyaralótulajdonosok és helybéliek, őslakosok és beköltözők közössége ez.
„Nem kérdezzük, kire szavazol, azt, kérdezzük, jössz-e padot festeni” – árulja el Judit a Köszi szlogenjét. Jó hallani. Mindannyian ilyen közösségbe vágyunk a megosztottság barikádjai mögül. Egy közös célért munkálkodó csapat tagjának lenni katartikus öröm. Nem azt nézni, mi választ el a másiktól, hanem azt, mi összeköt vele. Együtt figyelni, ahogy a falu öregjei összedugják a fejüket a régi Surányt felidéző fotókiállítás képei előtt. Látni, hogy a beszélgetők birtokba veszik a Köszi sárgára festett körpadját, cipősdoboz-ajándékot hoznak adventkor, süteményt szállítanak egy-egy rendezvényre, seprűt és gereblyét ragadnak. Az otthonukért.
Fotók: Topits Judit.
