Született március 27-én. Vagy 28-án. De az is lehet, hogy 29-én. Ami biztosan tudható, hogy keresztvíz alá 1784. április 4-én tartották Csoma András Sándor nevű fiát Kőrösön. Ami ma Csomakőrös, nemzeti zarándokhely, kultúrtörténeti origó. A szülőházat ne keresse senki, az egy későbbi tűzvészben leégett. Pedig érdemes volna megnézni, milyen apró, elképesztően szűkös hajlékban kezdődött az élete annak, aki minden értelemben kitágította a világot. És a saját világát. Eljutott messze Ázsiába, a Himalája remetéje, a tudomány óriása lett. Ne féljünk tőle: Kőrösi Csoma Sándor az egyik legnagyobb teljesítményű magyar ember, aki valaha megszületett. Egy szívós székely óriás.
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/KorosiCsoma-NFI.jpg)
Erdély legszebb vidékén, Háromszéken született. A hattagú család apró otthona egy lakószobából, egy tisztaszobából és egy szabad tűzhelyes konyhából állt. Mosakodás cseréplavórban, árnyékszék hátul az udvaron. A kőrösi elemi iskolában a tanév Szent Mihály napjától a következő év Szent György napjáig tartott, igazodva a mezőgazdasági munkákhoz, melyekben már a legkisebb gyerekek is részt vettek.
Aztán következett Nagyenyed. Későn, tizenöt évesen került a legendás református kollégiumba, ahová gyalogosan, mintegy háromszáz kilométeres utat megtéve érkezett. A szegény és tehetséges diákok sorsa a szolgadiákság volt. Hajnalban kelni, mások csizmáját megtisztítani, tüzelőt behozni, seperni és hasonlók. Megtette zokszó nélkül, már ekkor kitűnt mindent bíró természetével és még valamivel: elképesztő memóriájával, kíváncsiságával, szorgalmával. Mire elvégezte az iskolát és az egyetemet Göttingenben, már tekintélyes orientalistának számított, és tizenhárom nyelven tudott írni, olvasni. Élete végére már húsz nyelv birtokában volt.
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/Zangla-CsomaSzobajaAlapitvany-1024x691.jpg)
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/tibeti-iras-1024x763.jpg)
1818 novemberében indult Nagyenyedről, azzal a céllal, hogy felkutassa a magyarok eredetét. Bukarest–Szófia–Konstantinápoly–Alexandria–Ciprus–Bejrút–Tripoli–Aleppo–Moszul – Bagdad –Teherán–Bukhara–Kabul–Zangla–Delhi–Kalkutta–Lhásza. Ez volt élete következő 24 évének útvonala. Zanglában és Lhászában éveket töltött, ezalatt több ezer tibeti könyvet átolvasva feldolgozta Tibet történetét, földrajzát, történetét, és elkészítette nagy jelentőségű munkáját, a tibeti–angol szótárt. Zanglában és Kalkuttában éveket töltött, apró cellákban, árpán, sós jakvajas teán és némi rizsen tengődve, birkabőr köpenybe burkolózva. Csak olvasott és írt. Mivel a füst akadályozta volna a látásban, fűtetlen helyiségben dolgozott, a hideg, négy-ötezer méter magasságokban lévő kolostorokban.
Ötvennyolc évesen Lhászába igyekezett, amikor a mocsaras, rossz éghajlatú helyeken átkelve beteg lett, és Dardzsilingbe érkezve már nem tudtak segíteni rajta. Ott érte a halál, ott is temették el az európai temetőben. Sírja ma is zarándokhely, a Himalája harmadik legmagasabb csúcsa, a Kancsendzönga emelkedik a közelében.
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/Siremleke-Maszol-1024x683.jpg)
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2024/03/Korosisiremlek-MTA-1024x919.jpg)
Csoma bűvöletébe került sok honfitársunk; elzarándokoltak a sírjához, bejárták az útvonalát, könyvet írtak róla. Így tett Baktay Ervin, Jakabos Ödön vagy Kubassek János. Pengő Zoltán kolozsvári újságíró hétezer kilométeres gyalogútra vállalkozott, hogy Csoma előtt tisztelegjen. A komáromi extrém sportoló, Zichó Viktor pedig fekvőbiciklivel járta be a Csomakőrös–Dardzsiling útvonalat, összesen tizenháromezer kilométert tekerve úttalan utakon is.
Széchenyi is rajongott érte. Vagy igazabb így írni: lenyűgözte Kőrösi Csoma teljesítménye. A fia, Széchenyi Béla Londonban vásárolt egy festményt, ez Csoma síremlékét ábrázolta, és a képet apjának adta. A legnagyobb magyar ezt a képet keretbe foglalta, és mindig az íróasztalán tartotta.
Kiemelt fotó: Kőrösi Csoma Sándor melleszobra Balatonfüreden. Forrás: Wikimédia