Hogyan lesz valakiből játszótérépítő?
Grafikusként végeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, pályám elején tanárként és szabadúszóként próbáltam elhelyezkedni. Közben megszülettek gyermekeim, sokat jártunk velük játszóterekre, akkor kezdett el motoszkálni bennem a gondolat, hogy akár játékok tervezésével is foglalkozhatnék. Egy meghatározó élmény is arra ösztönzött, hogy ezt az utat válasszam: Spanyolországban jártunk, mikor láttam egy lovacskát, amit egy helyi művész készített. Sokkal szebb volt, mint a szokásos játszótéri játékok, „átélt” ló volt. Ezután fogalmaztam meg magamnak, hogy nagyon szép lenne ezzel foglalkozni. Addig sosem faragtam fát, így Balla Gábor szobrász barátom segített, vele kezdtük el a tervezést (korábbi cikkünk). A célunk az volt, hogy olyan szobrászati játszótereket készítsünk, amelyeket festőművészek festenek ki, így a gyermekek állandó kiállításon vehetnek részt kikapcsolódás közben. A Zöld Péter népmesejátszóteret három évig terveztük. Ez volt az első munkánk, amelyhez rengeteg kutatást végeztünk a régi népi játékoktól kezdve egészen az európai uniós szabványokig. Szerettük volna ugyanis, hogy a hagyományaink és a hozzájuk köthető szimbólumok is megjelenjenek a tereken.
Miért pont mesei keretet választottatok?
A mesék olyanok, mint mikor lecsiszolódik egy drágakő. Azáltal, hogy sok ember emlékezetén mentek át, és szájhagyomány útján terjedtek, olyan esszenciális dolgokat tartalmaznak, amelyek miatt nagyon jó érzés velük foglalkozni. Persze a tematikai megkötés akár nehezítheti is a munkát, de én inkább mankóként tekintek a történetekre, amelyek segítenek kitalálni és elrendezni a játékokat.
Számos külföldi megbízást is kaptál már. Ilyenkor hogyan tudod a motívumokat és a meséket „becsempészni” a játszóterekre?
Mindig keresem a kapcsolódási lehetőségeket az aktuális helyszínnel és kultúrával. Barcelonában például Violante de Hungríá magyar hercegnőnek állítottunk emléket, aki II. Fülöp felesége volt. Máig szinte szentként tisztelik őt a katalánok. Varsóban pedig a lengyel–magyar barátság témájára építettük fel a játszóteret.
Legutóbbi munkádban, Delhiben János vitéz jelenik meg.
Így van. Szerettem volna az indiai kultúrához kapcsolódni, ám a Liszt Intézet igazgatója, Erdő Mariann az ottaniak számára valami nagyon egyedi alkotást kért, ami a létesítményhez is kapcsolódik. Ekkor jutott eszembe a János vitéz, amiben főhősünk Indiát is útba ejti, mielőtt Franciaországba érkezne. Fiammal, Kő Ábel Hollóval egy hetet töltöttünk kint, és elég kalandosra sikerült az elkészült körhinta felállítása, mivel nem kaptuk meg időben az engedélyt rá. Gyakran dolgozunk saját szabadalmakon, amelyeket engedélyeztetni kell, ez a játék is ilyen volt. Végül csináltunk egy „próbaállítást” a helyiekkel, akik aztán a végleges helyére rakták a körhintát.
Milyen szabadalmaitok vannak még?
Nemrég dolgoztunk a Bethesda gyermekkórházban, ami sok szempontból rendhagyó volt. Például mozgássérülteknek kellett játékokat készítenünk, amihez több újítást is használtunk. Szintén itt kültéri irodákat, úgynevezett rügykunyhókat is építettünk. Ezek például mind új ötletek.
Rengeteg külföldi és itthoni megbízásotok volt már. Milyen céljaid vannak még a Kő Boldizsár Mese Terek vezetőjeként?
Szívesen állítunk játszótereket más országokban is, de ez nem kimondott célunk. Én akkor is boldog lennék, ha csak itthon vagy akár csak Budapesten lenne munkánk. Ám úgy látom, egyfajta hungarikummá vált a színes, figurális elemekkel díszített játszótéri stílus. Nagy álmom, hogy valóban Magyarország sajátja legyen ez a megjelenés – ezért is támogatom kezdettől fogva a hazai konkurenciát. Olyan tereket alakítunk ki, amelyek egymás felé fordítják az embereket. Hiszek abban, hogy ezek a mesés játszóterek, amelyeken a kortárs szobrász- és festőművészet is jelen van, hozzájárulhatnak Magyarország különlegességéhez. Emellett van egy nagyon személyes célom is. Böjte Csaba alapítványa inkubációs intézményt szeretne létrehozni Balatonkenesén, hogy a gyermekotthonokból kikerülők szakmát tanulhassanak biztonságos környezetben. Szeretném, ha ott majd a meseterek építésével is foglalkozhatnának. Ha ez megvalósulna, kipipálnám az álmaimat.
