Idén lesz harminchat éve, hogy megalakult az ország egyik legsikeresebb együttese, amely különlegesen és komplexen képviseli az autentikus népzenét, a népzene-feldolgozásokat, valamint a népzenével átitatott popzenét és ugyanezt a küldetést fogják betölteni a jövőben is, csupán egy korszakváltáshoz értek. Ugyanis Csík János, a formáció alapítója és névadója arra a döntésre jutott, hogy a jövő évtől kezdve nem vesz részt a rendszerszintű muzsikálásban.
Az együttes a hír bejelentésében így fogalmaz arra a kérdésre választ adva, miért döntött így és hogyan folytatódik a zenekar pályája a jövőben:
,,Csík Jánosnak múlhatatlan érdemei vannak abban, hogy csodálatos közös kulturális kincsünk, a népzene, múzeumok vitrinjei és porosodó lemezek helyett ma is elevenen lüktet koncertszínpadokon, táncházakban és még a Spotifyon is. A hátralépésről szóló döntést Csík János maga hozta meg. Eddigi élete több mint felét a Csík Zenekar határozta meg. Nagyon hálás a csapatnak, amelyet vezethetett, és amely őt is megtartotta. Most azonban számot vetett fizikai teljesítőképességével, és úgy látja, hogy azt az intenzív munkát, az évi több tízezer kilométernyi utazást, százas nagyságrendű fellépést már nem tudja vállalni, amivel a kivételesen sikeres Csík Zenekar élete örvendetesen együtt jár. Mi, a zenekar tagjai – miközben hálásak vagyunk Csík János harminchat éven át tartó lendületéért és jelenlétéért – igazi barátként, szomorúan, de tudomásul vettük ezt a döntést. Fájó szívvel, de épp azért tudjuk elengedni Jánost, mert szeretjük őt és értjük a döntését.”
A közleményben elárulták azt is, biztosak abban, a Csík Zenekar nem veszít semmit az autentikusságából, azaz továbbra is megőrzik azt a hagyományt, amelyet a névadójuk megteremtett és képviselt. Már hónapok óta velük próbál és játszik a barátjuk, Gál Tibor, akiben megtalálták azt a friss erőt és dinamizmust, amely prímássá és énekessé tehet valakit. A zenész korábban megkapta Az év legjobb férfihangja díjat a Felszállott a páva című műsorban és az együttes nyilatkozata szerint hihetetlenül gyorsan tanul és fiatal kora ellenére is olyan tapasztalattal rendelkezik, valamint annyira virtuóz a játéka, hogy Szabó Attila mellett szívesen fogadják a prímásuknak.
Az együttes tagjai külön-külön is megszólaltak Csík János döntésével kapcsolatban, Szabó Attila a következőt írta:
,,Janival vagy harminc évig álltunk egymás mellett a színpadon, és tudom, hogy nehéz volt meghoznia ezt a döntést. De biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk őrizni azt a sajátos megszólalást, ami a Csík Zenekart jelenti. Autentikus népzene és a feldolgozások: ez a kettősség megmarad. Mindezt pedig továbbra is akusztikus hangszerekkel játsszuk.”
Bartók József úgy fogalmazott, hogy nehéz még belegondolnia, de megérti és elfogadja Csík János döntését, a barátság nem szűnik meg, csak a szoros munkakapcsolat, Gál Tibor zenekarhoz érkezése pedig nagy öröm. És mindemellett abban bízik, hogy az új énekes megjelenésével a fiatal közönséget is könnyebben meg tudják majd szólítani. Majorosi Marianna kifejette, hogy örökké hálás lesz Csík Jánosnak, hogy akkor is kitartott mellette, amikor a gyerekei születtek, felhívta, számított rá, visszavárta a zenekarba. Hozzátette azt is, hogy jó dolgokat is eredményezhet a frissítés, ráadásul zeneileg nincs szó gyökeres változásról, viszont biztos abban, hogy Gál Tibor új színeket is tud hozni.
Barcza Zsolt szerint Csík János bizonyos értelemben ellenpólusa volt Szabó Attilának, hiszen míg a zenekar alapítója képviselte inkább az autentikus népzenei vonalat, addig Attila a feldolgozásokat hozta be a zenekar életébe. Nagy példát adtak számukra így azzal kapcsolatban, hogyan lehet ebből a művészi feszültségből építő energiákat csiholni. Makó Péter szintén megérti Csík János döntését és maga is sokat gondolkozott azon, hogy ő hogyan cselekedne, ha a helyében lenne, de örül annak, hogy továbbra is megőrzik a zenekar sokszínűségét.
Kunos Tamás a következőket írta:
,,Együtt alapítottuk a zenekart Janival, együtt táncoltunk, a gyerekkorunk együtt telt. Erős barátság hozta létre a Csík Zenekart, amelyben több időt töltöttünk együtt, mint a családunkkal. Jani nagyon fog hiányozni, de el kellett fogadnom a döntését. Megyünk tovább. Nekem a zene a hivatásom, semmi mást nem akarok csinálni, és örülök, hogy megtaláltuk azt az embert, akivel folytatni tudjuk.”
Gál Tibor pedig azt nyilatkozta, még nem egészen fogta fel, mi történik vele, noha már hónapok óta együtt játszik a zenekarral. Miként visszaemlékezett, amikor először elhívták helyettesíteni, még nem tudta, hogy valójában castingon van, mindez örömteli és félelmetes egyszerre. Örül neki, hogy jók a visszajelzések, meghatja, ahogyan a csapat befogadta és ahogyan a közönség is visszaigazolja. Sem pótolni, sem utánozni nem akarja a Csík Jánost, hiszen mint írja: ,,Én én vagyok: Gál Tibor, a Csík Zenekar énekese… és betanuló prímása.”
És maga Csík János is nyilatkozott a döntéséről:
,,Több mint harminchat évet töltöttem a zenekar megtartásával, életével, ez több, mint a fél életem. Nem könnyű ettől elszakadnom, irgalmatlanul nehéz döntés volt, de be kell látnom a realitásokat. Drága barátaim, nem én vagyok a Csík Zenekar. Alapító, az vagyok, meg tag, meg prímás, az vagyok. De az, ami harminchat év alatt létrejött, felépült, az az egész csapatot jelenti. A népzenét is, és azt a feldolgozáskultúrát is, amelyet Attila hozott a zenekarba. Szabó Attilának köszönhető, hogy a Csík Zenekar neve ma már egybeforrott az igényes, valódi többletértéket hordozó zenei feldolgozásokkal is (ezek első darabjai húsz évvel ezelőtt, 2005-ben jelentek meg a repertoárunkban). Nyugodt vagyok: a Csík Zenekar továbbra is Csík Zenekar marad. Egy percig sem volt kérdés számomra: vigyék tovább a nevet is, és mindazt, ami ehhez a fantasztikus csapathoz kapcsolódik. Tibit kifejezetten alkalmasnak látom, ráadásul friss, fiatal tehetség, nagy lehetőséget látok a megújulásra, a frissülésre. Épp itt az ideje.”
Hozzátette azt is, az együttes tagjai közösen alkotják a Csík Zenekart: élnek, muzsikálnak tovább, nem állítja, hogy nem fog összeszorulnia a szíve, amikor látja őket, de azért kicsit jól is esik elengednie ezt a feladatot, amely mára túlnőtt rajta. Részesei voltak egymás életének, sem a huszonkét évvel ezelőtti balesetet, sem a magánéleti viharokat nem tudta volna úgy átvészelni, ha nincsenek mellette.
,,Hála van benne, köszönet és drukkolás. Folytassátok, barátaim! Aztán úgyis zenélünk még együtt.”
– zárta a sorait Csík János, aki a következő hónapokban még együtt muzsikál az együttessel, majd az óévbúcsúztató december 29-ei koncerten köszönnek el tőle és köszöntik fel egyúttal a hatvanadik születésnapja alkalmából.
Kiemelt kép: Csík Zenekar (Fotó: Vető Gábor)
