Első ránézésre Budapest átlagos lakótelepének tűnik a békásmegyeri, de aki rendszeresen megfordul ott, annak sorsfordító események színhelye is lehet. Személyes válogatás az elmúlt negyven év történéseiből.

Budapest szélén, a békásmegyeri panelsorok mögött különleges világ bújik meg. Az Ófalu több száz éves parasztházak szegélyezte, csendes utcáinak közössége a múlt elejtett fonalát felvéve kapocsként szeretne működni. Kapocsként falu és város, egyházi és laikus közeg, régi és új között.

„Ami van, csak az adásban nyer jelentőséget” – idézzük gyakran Hamvas Béla sorait. A mondat második fele szerint viszont aki ad, mélyebbről van kötve, mert nem a szükséglet köti, hanem a bőség. Békásmegyer-Ófaluban találkoztunk egy óvónővel, akinek bőven adatott a szeretetből. Andó-Tóth Beátával, a Szent József Katolikus Óvoda munkatársával beszélgettünk.

Hálátlan az emberi emlékezet, ritkán jegyzi fel azoknak a mestereknek a nevét, akiknek a világ apró szépségeit, a finoman megmunkált kerítésdíszeket, az apró figurákat mintázó ajtógombokat vagy a barokkos kacskaringóban végződő, titkos zárakat is könnyedén nyitó kulcsokat köszönhetjük. Ezért álljon itt Máté Sándor neve, akinek az egész élete azt példázza: a kovácsmesterség nemcsak szakma, de alkotóművészet is.

Nem könnyű lekötni a mai fiatalok figyelmét – halljuk gyakran. Szabó Mátyás Tailornek a Csobánka téri Békásmegyeri Közösségi Házban mégis sikerül. Igaz, ő nem leköti, hanem pont hogy mozgásra bírja a környékbeli iskolásokat, hogy a breaktánc erejével vigyen lendületet a hétköznapjaikba.

A több mint két évtizede Békásmegyeren alkotó Czakó Gábor könyvei polcok sorát tölthetik meg. A most felvillanó, gondolatokká érlelt élettapasztalatai, mint műsorának rövid epizódjai engednek a rés mögé látni.