A kazetta szalagját néha úgy húzza a magnó, mintha sírnia kéne, pedig ez rockzene, itt hisztinek nincs helye. Jon Bon Jovi hülyét csinál magából az Alwayszel, de a Bravo magazin közönsége töretlenül imád mindenkit, aki ebben a színes-szagos izében megjelenik. Egy nap azt veszem észre, hogy a középen behajtogatott plakátok közül mindegyik ugyanolyan, csak az arcok változnak. Ugyanaz a fény, a háttér, talán még a ruhák is. Építik a Mammut bevásárlóközpontot. A Széna tér irányában hosszú, egyszínű fal akadályozza meg, hogy valaki bekukucskáljon az építkezésre. Kitalálom, hogy piros festékkel felírom majd rá: „Rómaiak, menjetek haza!” Ezzel az ötletemmel haknizok, ha valakivel arra járok, aztán egyszer csak már nincs hová felírni, felépül ez a méretes bevásárlóközpont. Minden téren nyílik egy McDonald’s vagy egy Burger King. Még csak kapiskáljuk, de valójában már ugyanazt esszük.
Reisz Gábor (1980, Budapest) filmrendező, két nagy sikerű játékfilm, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Rossz versek alkotója. Régi-új rovatunkban ismert embereket kérünk arra, meséljenek egy magyar dalról, ami valamilyen okból fontos számukra
És akkor a semmiből a fáradt magnó új életre kel, mintha elemet cseréltek volna benne. Egy ideig el sem tudom dönteni, hogy mi ez. Valami rockopera? De mik ezek a szövegek? Ismertem a Ferót a Ricéből, bírtam is, de ez nem az a lakossági punk rock zene. A Bikinit is ismertem, de elég hamar világos volt, hogy semmi köze a nehéz dolgú katonához, fagylalthoz vagy bármilyen kósza katicabogárhoz. Ez itt valami más, amit én soha nem hallottam előtte. (És azóta sem.)
Ez itt egyszerre érzelem, őrület, agymenés, kultúrsznobizmus és legalja üvöltés. Nekem ez sokkal több, mint a Bizottság meg a VHK meg a Kiadó. Ez akkora baromság, hogy csak halál komolyan lehet venni. Ki csinál szódát. És persze ez egy generáció egyik frázisa, amit épphogy súrolok, de a része vagyok. Valószínűleg a világ sok más táján is feltették ezt a kérdést, hogy ki csinál szódát, mégis azt érzem, hogy ez a mondat sokkal magyarabb, reprezentatívabb. Oda-vissza hallgatom a kazettát, majd a cd-t, majdnem minden házibulin próbálom sunyin betenni, mert egyszerűen érdekel az emberek arcizmainak furcsa rándulása, amikor ez a dal megszólal.
Hála istennek, két nagyon jó barátomra is nagy hatással volt ez a zene, és onnantól csak lestük a Pesti Estet, hogy mikor lesz koncert. Az Estnek az elején lévő reklámoldalát amúgy azonnal kitéptük, mert mi ugyan nem reklámozunk senkit, minket ne etessenek ezzel a szennyel. (Az már más kérdés, hogy az egész Pesti Est egy reklámgyűjtemény volt, de az ilyen éleslátás nem feltétlenül elvárható ebben a korban.)
És akkor a legnagyobb meglepetésünkre Nagy Feró és a Bikini fellépett a Sziget nagyszínpadán. Életem egyik meghatározó koncertélménye volt. Már délben kint voltunk, figyeltük, hogy ki az, aki erre érkezett. Amikor kezdődött a koncert, akkor talán ha kétszáz ember álldogált a színpad előtt. Aztán ahogy elértünk a Szódáig, és valakinek a nyakába ugorva körbenéztem, már öt-hatezer embert, köztük rengeteg külföldit kapott el a vonatszerűen zakatoló dob, a néha lakodalmas zenére emlékeztető groove, a punkbetétek, amikre hatalmas zúzda indult. Még nem voltak műanyag lapok a küzdőtéren, tehát masszívan a porban toporzékolt mindenki, és lendítette az égbe az öklét győzedelmesen, hogy „répa, retek, mogyoró”.
Olyan túláradó boldogság volt bennem, hogy azt éreztem, ha valaki kirúgja a fogamat, az is belefér, mert végre itt vagyunk, mindent akarunk, és minden a miénk is lesz.
A szülei példája is inspirálta Losonczi Dávid Európa- és világbajnok birkózót, hogy az éves jutalmait jótékony célra fordítsa: tavaly a XX. kerületi Árpád-házi Szent Erzsébet-templom felújítását segítette. Történet egy huszonöt éves fiatalemberről, aki nem fél a kemény munkától, hisz az isteni jóságban, és tudja, hogy nincs fontosabb, mint hogy az ember boldog legyen.
Budapestről rózsaszín lányregénybe illő körülmények között került Athénba Zerkovitz Szidónia, de ennek a lányregénynek igencsak zordan alakult a befejezése. Bécsbe költözvén aztán erotikus versek szerzőjeként és a női emancipáció harcosaként vált ismertté.
A dorogi bányászhagyományt őrzi a 2020-ban megnyitott, különleges atmoszférájú Reimann Bányászattörténeti Miniverzum, amelyben interaktív megoldásokkal teszik élményszerűvé a környék múltjának megismerését.
Vajda János Találkozások című verses regényének démoni nőalakját irodalomtörténeti konszenzus szerint Zerkovitz Szidónia ihlette. A csehországi zsidó családban született lány Budapesten próbált szerencsét, s bár a nyelvünket csak itt tanulta meg, magyar irodalomtörténetet és verseket írt – hogy aztán egy görög herceggel kössön botrányosan véget érő házasságot.
Jász Attila a kortárs magyar irodalom karakteres alakja: költő, szerkesztő, esszéíró. Évtizedek óta ismerjük egymást, ezért is tegeződünk alább. Többször beszélgettünk már interjúformában is, ez alkalommal a baji szőlőhegyen álló házának hátsó teraszán ültünk le egy pohár somlói borral, hogy a mediterrán világról, a tengerről és az utazás misztériumáról merengjünk.
A visegrádi ferences templom feltárása közben egy gyermek és egy felnőtt csontvázára bukkantak, akik mellé lakatot temettek. Több jel is arra utal, hogy valamilyen babonás szokás következtében hevertek a vastárgyak a halottak mellett – a kutatók nem zárják ki, hogy vámpírhiedelmek miatt temették így őket.
