Hogyan került kapcsolatba az állatasszisztált terápiával, és minek a hatására kezdett el ezen a területen dolgozni?
Gyógypedagógusként mindig is az érdekelt, hogyan lehet a tanulást és a fejlődést kapcsolatközpontúan, élményszerűen támogatni. Az állatasszisztált terápia tulajdonképpen ennek a két világnak – a pedagógiának és az állatokkal való kapcsolatnak – a találkozása. Amikor először láttam, hogy egy állat jelenléte hogyan változtatja meg egy gyermek figyelmét, motivációját és érzelmi állapotát, egyértelművé vált számomra, hogy ezzel mélyebben szeretnék foglalkozni.

Hogyan fordult az érdeklődése a macskák felé?
A legtöbb állatasszisztált program kutyákkal működik, ezért kezdetben én is ezen az úton indultam el. A macskák felé részben kíváncsiságból fordultam: érdekelt, hogy vajon egy sokkal autonómabb, érzékenyebb faj hogyan kapcsolódik az emberhez tanulási és terápiás helyzetben. Nagyon hamar kiderült, hogy a macskák egészen különleges minőséget hoznak: finomabb jelzésekkel dolgoznak, és sokszor mélyebb önszabályozásra „hívják” az embert.

Mit jelent a terápiás macska fogalma?
A terápiás macska nem egyszerűen „kedves házikedvenc”, hanem egy olyan állat, amely megfelelő temperamentummal, felkészítéssel és együttműködéssel képes strukturált foglalkozásokban részt venni. Fontos a stabil idegrendszer, a kíváncsiság, az ember iránti nyitottság és az, hogy az állat képes legyen választani a részvétel mellett – vagy éppen visszavonulni, ha szüksége van rá. Aki terápiás macskát szeretne, annak jelentkeznie kell egy felkészítő tanfolyamra, és egy háromlépcsős vizsgarendszerben kell bizonyítania, hogy készen állnak a közös munkára. Erről egy tanúsítványt kap a gazdi és a cica a Terápiás és Segítő Macskákért Alapítványtól. Erre a tanúsítványra és az egészségügyi szűrésekre van szükség ahhoz, hogy elkezdhessenek együtt dolgozni.

Miben különbözik a macskákkal végzett terápia a kutyás terápiától?
A legnagyobb különbség a kontroll és az együttműködés jellegében van. A kutyák gyakran magasabb szintű irányíthatóságot és „feladattudatot” mutatnak, míg a macskák sokkal inkább partneri alapon működnek. Ez azt jelenti, hogy a macskás foglalkozásokban nagyobb hangsúlyt kap az emberi partner részéről a finom jelzések észlelése, a türelem, az önszabályozás és az alkalmazkodás.

A macskákkal kapcsolatos egyik legnagyobb sztereotípia, hogy nem taníthatók. A valóságban azonban tréningezhetőek?
Igen, a macskák taníthatók, és ugyanazok a tanuláselméleti alapok érvényesek rájuk, mint más fajokra. A különbség inkább motivációs és etológiai szinten van: a macskák nem fognak „megfelelési vágyból” dolgozni, ezért a tréningnek valódi együttműködésen és jól megválasztott megerősítéseken kell alapulnia.

Milyen tévhitek élnek a macskákkal végzett terápiáról?
Az egyik legnagyobb tévhit, hogy a macskák nem alkalmasak erre a munkára. Valójában csak másképp működnek, és ha ezt tiszteletben tartjuk, rendkívül értékes partnerek.

Bánszky Noémi. Fotó: Szirbek Anita

Vannak bizonyos fajták, amelyek jobban taníthatók vagy inkább személyiségfüggő?
Az egyedi temperamentum sokkal meghatározóbb, mint a fajta. Vannak fajták, amelyeknél gyakoribb a szociális, aktív viselkedés, de terápiás munkára mindig egyedileg választunk állatot. A temperamentum, a rugalmasság és a stresszkezelés kulcstényezők.

Milyen módszereket használ a tréning során?
Pozitív megerősítésen alapuló módszereket, például clicker tréninget, valamint szociális tanulási folyamatokat is. Nagyon fontos számomra, hogy a tréning ne csak viselkedéseket alakítson ki, hanem az állat jóllétét és biztonságérzetét is erősítse.

Hogyan alkotta meg a saját módszertanát és mi annak a lényege?
A módszertanom több terület – tanuláselmélet, etológia és pedagógia – integrációjából született. A lényege a kapcsolat: nem kontrollálni akarjuk az állatot, hanem együttműködni vele.

A macska nem eszköz, hanem aktív résztvevő, aki ugyanúgy formálja a folyamatot, mint az ember.

Kiknek és mire ajánlja a macskaterápiát?
Felnőtteknek és gyerekeknek is hasznos lehet, más célokkal. Itt meghatározóbbnak érzem a foglalkozásvezető képzettségét. Nem a macska fogja önmagában elérni a terápiás célokat, ő egyfajta katalizátora lesz a folyamatnak, de a szakember kompetenciája, hogy milyen feladatokba és hogyan vonja be az állatot a célok elérésének érdekében. Mi dolgozunk velük sokat az oktatásban – általános iskolában tanórákon veszünk részt a cicákkal –, vannak látogató programok idősek otthonában, és felnőtt önismereti csoportokat is tartunk velünk, tehát számos lehetőség adott.

Mik a legnagyobb kihívások a munkája során?
Az egyik legnagyobb kihívás a szemléletformálás: sokan még mindig eszközként tekintenek az állatokra. Emellett fontos a megfelelő egyedek kiválasztása és a folyamatos odafigyelés az állatok jóllétére, a felvezetőink támogatása.

Mi motiválja leginkább?
Azok a pillanatok, amikor egy gyermek vagy felnőtt valóban kapcsolódik – önmagához és az állathoz is. Ez mindig emlékeztet arra, hogy a kapcsolat az egyik legerősebb fejlesztő erő.

Mit tanítanak a macskák nekünk?
Határokat, jelenlétet és őszinteséget. A macska nem fog ja törni magát, hogy megfeleljen, csak akkor működik együtt, ha valódi biztonság és kapcsolat van.

Miben fejlődhetünk a velük való foglalkozás során?
Türelemben, megfigyelésben, önszabályozásban és abban, hogy finomabb jelzésekre is érzékenyek legyünk.

Egy „sima” házikedvenctől is tanulhatunk?
Igen, sőt. A mindennapi együttélés is folyamatos tanulási folyamat, ha figyelünk rá.

Van kedvenc története?
Sok van, de talán a legszebb az, amikor egy macska „tanít” meg minket arra, hogyan lassítsunk le és hogyan bánjunk magunkkal is elfogadóbban, kedvesebben. Ezek nem látványos pillanatok, mégis a legmélyebbek.

Fotók: Bánszky Noémi