A figyelmed dollármilliókat ér, darabokra törik, és észre sem veszed – interjú Pöltl Ákos családbiztonsági szakértővel

Görögország után Dániában is betiltották a közösségi média használatát 15 éves kor alatt. Örül?

Nem tudok állva tapsolni. Kirakatmegoldásokról van szó. A dánok „elrabolja a gyerekkort”, „egy szörnyet engedtünk szabadon” és hasonló címlapgyanús mondatokkal jelentették be a lépésüket, de hagytak kiskaput. A szülők dönthetnek úgy, hogy tizenhárom éves kortól engedélyezik a gyerekeiknek a közösségi platformok használatát. 

Ez miért baj?

Mert az ausztrál megoldás sokkal jobb – valóban a gyerekek érdekét szolgálja. Az ausztrálok törvényben szabályozva a techcégekre helyezik az életkor ellenőrzésének felelősségét, és kemény összegekkel büntetik őket, ha ezt elmulasztják. Az EU ezzel szemben egy Kids Wallet nevű applikációt fejleszt, ezt a szülőknek kell telepíteni és aktívan használni a gyermekeik védelme érdekében. Tehát Európa – úgy tűnik – a számonkérhetetlen szülőkre hárítja a felelősséget.

És már nem lehet a szülők belátására bízni a gyerekek digitális biztonságát, akkora a probléma?

Példákkal válaszolok. Legalább kétszáz előadást tartottam egy év alatt országszerte iskolákban is. Diákoknak, tanároknak, szülőknek. Mindig megkérdezem a gyerekeket: volt-e már olyan, hogy le akartad tenni a telefont, de nem tudtad? Nyolcvan százalék jelentkezik. Volt-e már olyan, hogy kimerültebb voltál okostelefonozás után, mint előtte? Ezt egyébként a okostelefonozás okozta eufória és az azt követő dopaminhiányos állapot okozza, amint a kütyüt leteszik. Szinte mindenki jelentkezik.

A gyerekek pontosan tudják, hogy az okostelefon nekik rossz, érzik a problémát, de képtelenek megoldani. Egész egyszerűen még éretlen az idegrendszerük hozzá.

Olyan addiktív mechanizmusok vannak beépítve az alkalmazásokba, a platformokba, amit még felnőtt idegrendszerrel is hatalmas kihívás kontrollálni. Nézze csak meg bárki a képernyőidejét. A szülőknek segítségre van szükségük, nem felelősségátruházásra.

A legnagyobb európai jövőfesztiválon, a Brain Baron egy telekommunikációs cég képviselője amellett érvelt a színpadon, hogy értelmesebb lett volna az oktatásba integrálni a telefonokat. Egy érettségiző szerint viszont a legjobb döntés volt, hogy legalább az iskolákból kitiltották az okoseszközöket.

A gyerekek, a fiatalok vágynak több szabályozóra, védelemre. Néma segélykiáltásokat adnak le. Ha megkérdezem, hányan használnak némítás, „ne zavarj” funkciót, szinte mind jelentkeznek.

Egy kamasznak átlagosan 273 értesítés fut be a képernyőjén egy nap, ébrenléti idejének 60 százaléka pedig valamilyen képernyő előtt telik. Ezt éretlen idegrendszerrel lehetetlen kezelni, károk nélkül elviselni. Nem véletlenül vannak tele a gyermekpszichiátriák és a pszichológuspraxisok.

Egyre több szülő azért jön el az előadásomra, mert a gyereke hallotta és elküldte rá. Tudja, érzi, hogy nincs cselekvési képessége, énereje kilépni ördögi körökből – a dopaminfüggőségből, ami az okostelefonhasználat egyenes és elkerülhetetlen következménye. Segítséget remél a szülőtől.

A technológia szárnyal, a depresszió korunk pestise – utózöngék a legnagyobb jövőfesztiválról | Magyar Krónika

A Brain Bar programjai tökéletesen leképezték a mesterséges intelligencia felfutását. A több száz előadás és workshop elé bedobott „prompt” határozta meg, a …

Aki vagy veszi az adást, vagy nem.

Általában nem, de egyre többen ébrednek fel. Azoknál az óvodásoknál, akik napi három óránál többet kütyüznek, az agyi cortex olyan mértékben vékonyodik, mint az Alzheimer-kóros betegeknél. A 10 és 18 év közötti kamaszok 80 százalékának van közösségi profilja Magyarországon, minden harmadikat ért már internetes bántalmazás. Mindeközben egy felmérés szerint több gyerek érzi úgy, hogy van veszélye az internetes aktivitásnak, mint ahány szülő – mindössze 12 százalékuk. Amerikában hamarabb ébred a Z generáció, mint a szüleik. A Log Off mozgalom tagjai már felszólaltak a kongresszusban, a Design It For Us mozgalom tagjai azért dolgoznak, hogy megóvják az utánuk következő generációkat attól, amit ők elsőgenerációs digitális bennszülöttként elszenvedtek. 

Pedig az AI, a csetbotok áttörése nem is érte el még őket sem igazán az elmúlt pár évben. 

Így van. Mire az európai szabályozások megszületnek a fiatalok közösségimédia-használatával kapcsolatban, már nem is az lesz a fő veszély, hanem az AI. A közösségi platformok tudatosan felépített, viselkedéspszichológiai manipuláción alapuló logikája semmi ahhoz a veszélyeztető erőhöz képest, amit az AI terjedése jelent a gyerekekre nézve. Már itt vannak a mesterségesintelligencia-alapú virtuális barátok a kamaszokat célozva vagy a legújabb a mesterséges intelligenciával turbózott plüssmaci a legkisebbeknek. Egy friss amerikai felmérésben 13-17 éveseket kérdeztek – 31 százalékuk szívesebben beszélget az okostelefonján a virtuális barátjával, mint a valóságban a kortársaival. A big tech cégek – a Google (Alphabet), az Apple, a Facebook (Meta), az Amazon, a Microsoft – narratívája pedig az, hogy nincs a mesterséges intelligenciával sem semmi baj, a mai fiatalok már máshogy működnek, csak meg kell nekik tanítani a tudatos használatot. Ez biológiai képtelenség. Tudatos önkorlátozó használat gyerekkorban nem létezik. A fejletlen idegrendszer képtelen kontrollt gyakorolni a technológia logikája és beszippantó manipulációs mechanizmusai felett. Már rendelkezésre állnak közép- és hosszú távú vizsgálatok, amik ezt bizonyítják. Előbb-utóbb minden társadalomnak fel kell tennie a végső kérdést: a big tech cégek profitjának növelése, vagy a gyerekek mentális egészsége a fontosabb?

2030-ra a depresszió lesz a vezető egészségügyi probléma világszerte, a fiatal érintettek aránya is nő. Már most sincs elég szakember. Itthon is fejlesztenek egy mesterséges intelligencián alapuló diagnosztikai felismerő rendszert a szűréshez. Úgy tűnik tehát, a megoldás ismét a technológia. 

Abszurd, de ide jutottunk. Megjegyzem, a klineskapcsolatot a jövőben sem fogja tudni kiváltani semmilyen AI-alkalmazás. Ugyanez a helyzet a tanár-diák viszonyra is. A narratíva eleinte az volt, hogy fontos oktatni a gyerekeknek a digitális eszközök használatát, de ez egyszer csak átcsapott abba, hogy lehetőleg szinte mindent ilyen eszközökön keresztül kellene oktatni. John Hattie oktatási akadémikus, Paul A. Kirschner tanuláskutató és sokan mások is leírták már rég, miért zsákutca ez. A tanulás is biológiai folyamat, mint a vérkeringés, a légzés. Ember és ember között működik és az empátia a hajtóereje. Kevesen tudják, hogy nem csak a kötődés kialakulásának alapja az oxitocin – a jó tanár-diák viszonyban is ez a hormon támogatja a tanulást. Akkor termelődik, ha megvan a figyelem, a gondoskodás, bizalom. Egy képernyővel kettesben ez a támogató tér sosem fog kialakulni. De Bill Gates és a többiek jól tudják ezt. Miközben a Microsoft az amerikai iskoláknak szétszórja előfizetéses rendszerben a digitális oktatási megoldásait, Gates azt nyilatkozza, hogy a saját gyerekeit kiscsoportos oktatáson, mester-tanítvány viszonyon alapuló magániskolába járatja. Nem véletlenül.

A technológiapárti szakértők az oktatásban azzal érvelnek, hogy a munkaerőpiacra kikerülő diákok hátrányban lesznek, ha nem tanulták meg már az iskolában használni az AI-t. Ehhez mit szól?

Nonszensz. Mennyi idő alatt tanulja meg egy boomer vagy akár veterángenerációs idős ember a közösségi média vagy a ChatGpt használatát? Meglepően gyorsan. Minden előképzettség nélkül. Így vannak kitalálva – okkal. Nem az jelent versenyelőnyt, ha minél fiatalabb korban juttatunk gyerekeket digitális eszközökhöz, hanem az, ha megfelelő agyi érettséggel találkoznak velük. Ráadásul hiába „adaptálódik” idegrendszeri károk árán egy gyerek valamihez, ha az már egy-két év múlva is meghaladott lesz. Akit mélyebben érdekel, miért téves ez a hiedelem, olvassa el a neurológia nemzetközi legendája, a Yale Egyetem oktatója, Martin Stransky The Rise and Fall of the Human Mind (az emberi elme felemelkedése és hanyatlása) című bestsellerét.

Mi a helyzet a strukturális meghatározottsággal? Azzal, hogy hiába akarok én mondjuk MP3 lejátszót frissítgetni egy kiskamasznak, hogy ne random YouTube-videókon szocializálódjon zeneileg – a big tech univerzumon túli lehetőségek támogatottsága elsorvadt. A fennálló rendszer az okoseszközök használatára ösztönöz, ezt jutalmazza. 

Önmagában nagy téma, mit tesz ez a meghatározottság a felnőttekkel, és milyen irányban alakítja a társadalmat. De ezt különválasztanám a gyerekek védelmétől, akik még nem tudnak tenni magukért.

GDP-re is átszámítható károk fognak származni abból, hogy a túl korán ingerekkel sokkolt idegrendszerű gyerekek később a munkaerőpiacon nem lesznek képesek összetett problémamegoldásra, az információ integrálására, absztrakt, kritikai gondolkodásra. A homloklebenyük ugyanis nem úgy fejlődik, ahogyan kellene. Ez pedig ha tömegeket érint, egy társadalom versenyképességén is meg fog látszani.

Ezen a ponton mutatkozik meg világosan az állami felelősség és a cselekvési kényszer felismerésének fontossága. Azt gondolom, a társadalmak önvédő mechanizmusa – éppúgy, ahogy a gyerekeik jelzéseit megértő szülőké – egyre inkább be fog kapcsolni és képesek leszünk hatékonyan fellépni a big tech cégek profitéhes nyomásával szemben is. Egyre több jel mutat erre.

Mik a kulcsfogalmak, amiket mindenkinek értenie kell ahhoz, hogy a gyerekekre nehezedő digitális ingerek nyomásának súlyát felmérje?

Konyhanyelven fogalmazok, szándékosan. Hívhatjuk ezt hatékony tudománykommunikációnak is. Egyetlen szülő sem fog lépni bonyolult tudományos okfejtések hatására. Csak akkor, ha megérti a problémát, és cselekvési lehetőségeket is adunk a kezébe. Ha nem neki kell kitalálni, hogyan tovább. Ezért tartok előadásokat, vagyunk többen is más-más szakterületekről, azonos szemlélettel. Forog dokumentumfilm, készül praktikus sorvezetőkkel a digitális családbiztonságot támogató internetes felület, lesz könyv. Minden lehetőséget megragadunk az ismeretterjesztésre a téves narratívákon alapuló társadalmi norma megváltoztatása érdekében. A legfontosabb fogalom: a figyelemgazdaság. Ha valami ingyen van, a figyelmed a termék. Ez a közösségi média lényege, de még csak néhány éve alakul a kritikai megközelítése. Kezdetben jó cél volt a kapcsolódás forradalma a digitális térben, csak közben kiderült, hogy komoly profit rejlik az ötletben, és tönkreteszi a gyerekeket. A kétezres évek elején a Stanford Egyetemen egy BJ Fogg nevű pszichológus dolgozta ki a big tech cégek számára azt a viselkedésmodellt, aminek segítségével a platformokon töltött idő növelhető, sőt maximalizálható. A célcsoport minél több tagja tölt minél több időt az adott felületen, annál nagyobbat lehet kaszálni a hirdetési bevételeken. BJ Foggot milliomoscsinálónak is hívták, mert a viselkedésmodellje alapozta meg például az Instagram óriási sikerét.

Mekkora bevételről van szó?

1,8 trillió dollár körül éves szinten, ha csak a legnagyobbakat vesszük. A Meta árbevételének 97 százaléka a reklámokból folyik be. Azt hiszem, ez az adat önmagáért beszél. A legnagyobb verseny a legesendőbb, önvédelemre képtelen gyerekek figyelméért megy. A Netflix egyik alapítója, Wilmot Reed Hastings Jr. 2017-ben azt mondta, őt nem zavarja a piacon a cégek közötti verseny, ugyanis az alvásidőben még sok kiaknázható tartalék van. Magyarul:

megfelelő mechanizmusokkal az alvás kárára még levadászható némi extraprofitot termelő fogyasztói figyelem. Akár a gyerekektől is, ha a szülők ezt elnézik.

Mik ezek a mechanizmusok?

Itt a legfontosabb fogalom a befolyásoló tervezés. A viselkedéspszichológiai módszereivel manipulálják a felhasználókat, hogy ragadjanak ott a felületeken. A Stanford Egyetemen ez már önálló tudományág. Ott jöttek rá, hogy az évmilliók alatt vadászó-gyűjtögető életmódhoz alkalmakozodott őskori emberi agyi struktúra egyáltalán nem követte le az elmúlt bő száz év technológiai forradalmát, a kétezres évektől robbanásszerű változásokat végképp nem. Ugyanúgy az eredetileg a túléléshez szükséges dopaminnal kell jutalmazni, csak az ma már nem vadászat közben, hanem kattintásra, lájkok, megosztások, értesítések, folyamatos triggerek, ingerek formájában a digitális térből érkezik. Ösztönös szinten fogunk tőle függeni. Leegyszerűsítve, ettől letehetetlen az okostelefon felnőttként is, nemhogy egy gyereknek. 

Ha mindez nem titok, miért nem volt fontos a mentális károk megelőzése hamarabb? Lehet-e egyáltalán a ma elfogadott fejlődésközpontú világkép keretein belül sikerre vinni bármilyen szabadságharcot a big tech cégek akaratával szemben?

Voltak már a megírt világtörténelemben megoldhatatlannak tűnő helyzetek. Ha eleve eltolnánk magunktól a felelősséget a cselekvésért azzal, hogy ez lehetetlen, könnyen találnánk ehhez megérvelhető kifogásokat. A jövőért viszont szerintem felelősséget kell vállalni. Egyre többen ébrednek fel, amikor tapasztalják, hogy a gyerekeik életminősége, jólléte a tét. Ez nem pusztán versenyképességi, hanem az ösztönös válaszaink szintjén túlélési kérdés. 

Elindult a Kapcsolj ki! mozgalom és az Analóg November kezdeményezés is, sőt, magyar egyetemisták Out néven offline jelenlétre ösztönző alkalmazást is fejlesztettek. Hogyan támogatják ezek a céljait? Egyáltalán, mi a cél?

A társadalmi norma megváltoztatása. Jussunk el oda, hogy többségi meggyőződés, ami a gyerekek elemi, biológiai érdeke: csak minél fejlettebb idegrendszerrel, a megfelelő időben váljanak digitális eszközök felhasználóivá. Az 1900-as évek elején a cigarettát az orvosok felírták asztmára gyógymódnak. Gyerekek szívtak cigit a reklámplakátokon. Amikor kiderült, hogy tüdőrákot okoz, a norma megdőlt és változott. Most az elektromos verzió a norma, 18 év alattiak esetében pedig a tiltás. Nincs már messze a fordulat a digitális fogyasztással kapcsolatos hiedelmek esetében sem. Az Out applikáció lényege minél több offline idő begyűjtése, amiért jutalmak járnak családoknak, intézményeknek, iskoláknak. Az akció kerete az Analóg November kezdeményezés. A Kapcsolj ki! mozgalom az egységben az erő elven egy olyan brand, aminek bárki a része lehet. A magja egy szakmai grémium, amit most állítunk fel. Már a mozgalom elindulást megelőzően is értünk el komoly eredményt: a Bethesda Gyermekkórház, az MCC Ifjúságkutató és Tanuláskutató Intézeteinek társszervezésében, az Aktív Magyarországért Felelős Államtitkárság támogatásával született egy charta a gyermekek képernyőhasználatának kontrollálására vonatkozó alapelvekkel. A mozgalomhoz további szakemberek is csatlakoztak azóta – klinikai szakpszichológusok, fejlesztőpedagógusok, tanárok. Ütőképes szakmai állásfoglalásokat szeretnénk kiadni tudományos kutatások alapján, ehhez pedig minél szélesebb körben szeretnénk képviselni a társadalmat a döntéshozók előtt.