Makk Károly finoman szólva is sokoldalú rendező volt: a Szerelem című klasszikusát nem kell bemutatni, kevés mélyebb romantikus dráma készült a magyar filmtörténelemben, de a méltatlanul keveset emlegetett Ház a sziklák alatt is egy polcra helyezhető vele. És ha az előbbiekhez nem is mérhető, de az Egy erkölcsös éjszaka is releváns képet festett az emberi kapcsolatokról. Utóbbi témakört járja körbe a Liliomfi is – amelyet egyébként mindössze huszonhét évesen forgatott –, a lehető legkönnyedebb hangvételben.
Szigligeti Ede 1849-es vígjátéka adaptációjának alapsztorija hamisítatlan burleszkszituációk sorozata. A Liliomfi főszereplője ugyanis egy vándorszínész, aki épp Balatonfüreden adja elő a Rómeó és Júliát, amikor egymásba szeretnek egy helyi lánnyal. A probléma forrását az jelenti, hogy mindkettőjük rokonsága már kiszemelt nekik egy-egy jövendőbelit, azt azonban sem a fiatalok, sem az öregek nem sejtik, hogy kire esett a választás, mindez pedig komikus jelenetek garmadáját indítja el.
Az alkotás első harmadában azt sejthetnénk, hogy lényegében Shakespeare említett művét követi majd a sztori kissé komikusabb formában és modernizálva, hiszen itt is – látszólag – szemben álló családok gyermekei között alakul frigy, de utána hamar nyilvánvalóvá válik, Makk Károlynak esze ágában sincs megríkatni a közönséget.
A kommunista hatalomátvételt követően tiltott volt olyan filmeket készíteni, amelyek semmiféle társadalmi üzenetet nem hordoznak, csak és kizárólag a szórakoztatás szándékával születnek. Sztálin halálával azonban enyhült ez a direktíva, a fiatal rendező pedig élvezte a szabadabb légkört.
Miként a Nemzeti Filmintézet oldalán olvasható, Makk Károly egy későbbi interjúban így emlékezett vissza:
A politikai kurzustól való menekvés filmje volt, egy politikától mentes alkotás az ötvenes évekből. Nem voltak benne kiagyalt szituációk, megkomponált beállítások, s ez a természetesség lehengerlő sikert aratott
Egy filmes podcastben megjegyezték, kevés olyan alkotás van, amelyben csaknem mindegyik szereplő szexuálisan ennyire túlfűtött lenne. Szinte minden egyes percéből árad a nyári önfeledtség, az első szerelem, a szexualitás fiatalkori ébredése, de még néhány idősebb szereplőben is fel-fel támad a vágy. Explicit erotikus ábrázolásról nem beszélhettünk ekkoriban – bár éppen Makk három évvel későbbi, a korábban említett Ház a sziklák alatt-ban az is megjelenik, ha csak néhány képkocka erejéig is –, a Liliomfi 12-es korhatárral fut jelenleg, de valószínűleg a még fiatalabb nézők számára sem lenne kártékony hatással.
Más kérdés, hogy a mai generációnak mennyire befogadható a humora. Ez a burleszk stílus talán A miniszter félrelép esetében volt utoljára igazán sikeres itthon, azóta kikopott a mainstreamből. Bár képes mosolyt csalni arcunkra a Liliomfi, 2025-ben térdcsapkodást már aligha fog kiváltani bárkiből.
Az időtállósága nem is ebben rejlik. Egyrészt egy igazi feelgood-film, ahogyan manapság mondani szokás, a néző szimplán csak jól érzi magát tőle a míves kosztümök, a balatoni táj látványától, és nem utolsósorban a szereplőgárda miatt. Huszonévesen láthatjuk a már itt is zseniális Darvas Ivánt, Garas Dezsőt és Krencsey Marianne-t, olyan nem kevésbé kiváló kollégák társaságában, mint Dajka Margit, Pécsi Sándor vagy Tompa Sándor.
A Liliomfi valahol a Szerelmes biciklisták párdarabjának is tekinthető, a helyszín, azaz a magyar tenger és a problémák is azonosak: a szereplők itt is a szülői béklyók elől akarnak menekülni, a szabadságot keresik, csak nem éppen kerékpáron, hanem egy vándorszínház szekerén.
Egy régmúlt balatoni nyár – Cseh Tamás dallamaira komponálvaA két mű cselekményének ideje között bő száz év különbség van, de a világ, az emberek és a problémák sok szempontból korszakokat átívelően is változatlanok.
Kiemelt kép: Liliomfi. Forrás: Filmio.
