Egy laktanyában rendnek kell lenni. Itt is szépen felsorakoztak a szállító eszközök – bizonyára lőszeres alkalmatosságok, a hadtörténet ismerői nyilván jól tudják, mi volt a hivatalos nevük –, a katonák odaállítva a helyükre, de azért nem olyan vonalzóval kijelölt rendben, amilyenben mondjuk egy tábornoki szemlét fogadnának.
Bár a képeslapon nem szerepel, ez a 82. székely gyalogezred III. zászlóaljának laktanyája. Nevezetes ezrede volt ez a Monarchiának, megjárták Doberdót, verekedtek román földön, az összeomlás után sokan csatlakoztak a székely hadosztályhoz, amely megpróbálta feltartóztatni a román területfoglalást.
Minderről a kép készítésének pillanatában sem a fényképész kamerája előtt felsorakozó katonák nem sejtettek semmit, sem pedig egy bizonyos Erzsike, aki úgy gondolta helyesnek, hogy ezzel a lappal küldi el az üzenetét tekintetes Teretskey Béla úrnak, Budapestre, a Schwartzer Ferenc utca 4. szám alá (ma is így hívják az utcát), a II. emelet 2-be.
Kedves Béla – tanulmányutadról a kolozsvári és kisszebeni kártyákat meg aztán a bpestit is megkaptam, köszönöm. Mi is varrtunk, azért nem tudtam neked előbb írni. Karlovits néni levelét Anyus tegnap kapta. H Mandika fényképét és levelét várom. A colostokod itt van, majd elküldjük. Mindnyájatokat sokszor csókolunk, Erzsike.”
A képes oldalon folytatva: „Pista is készül neked írni, de hát őnála tudod kicsit nehezen megy, majd abban én is írok egy újságot neked”.
Sorozatunk előző része itt olvasható:
