„Elsősorban tanár vagyok” – vallja Szári Norbert, aki általános iskolában és gimnáziumban történelmet, németet és testnevelést tanít. Mindemellett háromdanos kempómesterként van egy kis karateklubja, 2007 óta tart edzéseket. Pedagógusi hivatásában alapvető a kultúrához való kapcsolódás, de e kötődést megtalálta a harcművészetben is, amely nemcsak a puszta fizikai erő használatát, hanem szellemi munkát is jelent számára. Tanítványainak a mozgás szeretete mellett a harcművészetek szellemiségét is átadja.

Mindennapjainak szerves része a hagyományok éltetése, gyerek- és fiatalkorában néptáncolt, a mai napig jár táncházakba, több népzenész barátja van – és immár tíz éve vőfélykedik. „Szájról szájra adják a hírem, minden évben egyre többen keresnek” – mondja Norbert, aki elhivatottan műveli a hagyományőrző tevékenységet.

Ne adjuk fel a modern világban a hagyományt!

A hagyományok és a szokások erőforrások, amelyek építik a közösséget. Közös múltunkban gyökereznek, összekapcsolnak elődeinkkel, a jelenben megtartó erőt biztosítanak mindannyiunknak. A néphagyomány, elődeink felhalmozott, megőrzött tapasztalata kimeríthetetlen kincsesbánya. Ma is nagy szükségünk van arra, hogy újra és újra merítsünk belőle, mert ezzel közösségeinket erősítjük meg.

A hagyomány és a modern szellemiség ellentétes lehet – véli Norbert – de mert a modern világban élünk, nem adhatjuk fel, hogy éltessük a hagyományt. A hagyomány révén kapcsolódunk a múltunkhoz, gyökereket, identitást, értékrendet, szilárd tartást ad, a megmaradásunk zálogát jelenti.

A hagyományok továbbvitele ma már nem olyan egyértelmű feladat, mint korábban volt, pedig közös felelősségünk, hogy gyermekeinknek is továbbadjuk örökségünket. Sebő Ferenc találóan fogalmazza meg: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket.” A mi feladatunk, hogy a hagyományokat élővé tegyük, és olyan új tartalommal töltsük meg, amely változatlan értéket képvisel, mégis új üzenetet hordoz, amely a jelenben is érvényesül.

Romos pajtából a béke szigete

A hagyományos értékek és a modern környezet ötvözésére Norbert jó gyakorlatként az újragondolt pajtákat említi. Az újjászületett épületek bukolikus hangulatukkal, térkialakításukkal, friss funkcióval változatos közösségi programoknak adnak otthont. A PajtaKult projekt célja a Kárpát-medencében fellelhető pajták, csűrök vagy hasonlóan izgalmas ipari épületek mint a közösségek szervezőerejének, kulturális helyszíneinek összefogása.

A pajtákban, csűrökben a zene, a tánc, az építészet, a gasztronómia és a kultúra majd minden formája otthon van. Az újragondolt pajtaépületek bármire alkalmasak, be tudnak fogadni könnyűzenét, népzenét és komolyzenét, működhetnek kiállítótérként vagy gasztrohelyszínként. Építészetileg egyediek, ez a tény is erősíti, hogy mindegyiknek egyedi legyen a küldetése.

Szári Norbert pajtájának egyik fele egy romos disznóól, a másik fele pedig patkolókovács-műhely volt. Az épület meglehetősen rossz állapotban volt, amikor elkezdett foglalkozni vele, bár már az előző tulajdonos elkezdte felújítani. Az épületet övező kertben másfél méteres volt a gaz, tíz év munkájába telt, mire Norbert rendbe hozta a környezetet. Nemcsak helyreállította, de valóságos kis paradicsomot sikerült létrehoznia. Az újjászületett pajta búvóhely a világ elől, ahol fel tud töltődni, ki tud kapcsolódni.

Mit mutat meg egy közösségről az, hogy hogyan ünnepel?

Az élményt örömmel osztja meg barátaival is. Jólesik időnként visszavonulni, kellenek ilyen időszakok, vallja, de ezekből vissza kell tudni térni. Az ember társas lény, a közösséghez tartozás érzése, a kapcsolódás, az összejövetelek nagyon fontosak. Norbert szerint sok mindent megmutat az, hogy hogyan tud egy közösség ünnepelni, mennyire számíthatnak egymásra az emberek, van-e igényük arra, hogy találkozzanak egymással.

A faluközösség számára a pajta volt az a hely, ahol együtt lehettek. E hagyomány újjáélesztése fontos feladat, Norbert a pajtájában rendszeresen tart baráti összejöveteleket. „Tágas, szellős, szerethető, jó érzés ott lenni – sorolja –, örömmel használjuk közösségi térnek, a szabad tűzőn készített bográcsételek pedig különösen jólesnek a pajtában elfogyasztva.”

Ezek a találkozók is azt mutatják, hogy a hagyományok továbbvitele élmény- és örömteli lehet az egész közösségnek, a népszokások a jelenben is értéket képviselnek, sőt olyan újszerű, izgalmas tartalommal lehet őket megtölteni, amitől a fiatalok számára is vonzóvá válnak.

„A valódi közösségi összefogáshoz szükség van olyan központi figurákra, akik magukra vállalják, hogy összefogják a társaságokat, megszerveznek dolgokat, megpróbálnak valamit teremteni” – vallja Norbert. Úgy érzi, benne megvan az erre való képesség és igény is. Szeret közösségben lenni, számára a hagyomány életszervező erő.

Szári Norbert mindennapjaiban a hagyomány életetése a földdel való foglalkozásban is megjelenik. Mindig felölti, ha szőlőt művel, gyümölcsfát metsz, növényeket ültet. Szeretné, ha minél többekkel oszthatná meg ezt az élményt is, és minél többen éreznék azt, hogy a fenntartható élet kialakítása közös ügy.