Stefánia belga hercegnő volt a Habsburg trónörökös Rudolf felesége egy rövid ám boldogtalan házasság erejéig. A hercegnő Rudolf öngyilkossága után nem sokkal szerelmi házasságot kötött egy magyar gróffal, Lónyay Elemérrel, ami miatt nem tartozott a bécsi udvar kedvencei mögé. Ám elköteleződése és szociális érzékenysége miatt mégis ő lett a védnöke az 1915-ben megalakított Országos Stefánia Szövetségnek, amely szervezet keretében megkezdték működésüket a védőnők.
A védőnői szolgálat a világon egyedülálló volt, sokáig még csak hasonlót sem hoztak létre sehol a világban, vagyis az ötlet, a munkaköri leírás, a képzési anyagok és minden egyéb magyar kútfőkből származott. Magyarországon kívül még Dániában működik hasonló, ám azt is húsz évvel később, 1937-ben alapították.
A szövetség magalakulása után két évvel Ugron Gábor belügyminiszter már elrendelte a védőnői szolgálat országos hálózattá fejlesztését. A célokról pedig álljanak itt Tauffer Vilmos, a kor neves szülész-nőgyógyász professzorának mondatai: „Minekünk be kell hatolni a nép közé, hajlékában kell felkeresni őt, be kell férkőznünk bizalmába, le kell küzdenünk előítéletét az új iránt, és ki kell ragadnunk a rossz szokások és babonák karmaiból. Ha arra várunk, hogy ő jöjjön hozzánk tanács- és segélyért: ügyünk veszve van… Ehhez a munkához a társadalom saját gyermeke szükséges, aki többé-kevésbé bizalmasa a szülő-anyának és a családnak.”
A „társadalom saját gyermekei”, a védőnők bekopogtattak az otthonokba, és sok helyen találkoztak veszélyes gyakorlattal munkájuk során. A szembe csepegtetett anyatej még nem okozott nagy kárt, de a mákfőzet és a pálinkás kenyér annál inkább. Ráadásul a két háború között nagy volt a csecsemőhalandóság, ezer újszülöttből kétszáznál is több halt meg csecsemőként. Sok helyen nem volt lehetőség és szándék az alapvető higiénés szabályok betartására sem, így az anyák és a csecsemők megmentéséért dolgozó védőnőknek volt dolguk bőven.
Hála a kitartó szervezőmunkának, 1929-ben 205 védőintézet, 32 tejkonyha, 7 anyaotthon, 15 bölcsőde, 8 napközi gyerekotthon és 6 szülőintézet működött már a védőnők irányítása alatt. A települések készek voltak adakozni, hogy náluk is megjelenjenek ezek a jóléti intézmények.
A Stefánia Szövetség a harmincas években beleolvadt egy új és nagyobb hatáskörrel dolgozó szervezetbe, a Johan Béla vezette Országos Közegészségügyi Intézetbe. Ekkor már az anyák és a csecsemők ellátásán, az anyatejes táplálás szorgalmazásán túl feladat volt a nemi betegségek valamint a tébécé elleni küzdelem, és megkezdődött a munka az iskola-egészségügyi ellátásban is.
Ezekkel az erőfeszítésekkel, megelőzésre koncentráló szemléletével Magyarország a világ élvonalába tartozott. A magyar állam szakembereket képzett, hálózatba szervezte őket, és szisztematikus munkával lefedte a teljes társadalmat. A védőnők tanácsokat adtak a szoptatás, a lázcsillapítás, a hozzátáplálás és a fogzás ügyében, kérdeztek és válaszoltak, jelen voltak a családok, különösen az anyák életében.
1941-ben már 1044 védőnő válaszolt a gyermeket váró nők kérdéseire, írta meg az írni nem tudók helyett a kérvényeket, ismertette a szociális juttatások lehetőségeit.
A második világháború után újra fel kellett állítani az ezer sebből vérző és erősen hiányos szolgáltatást, de ezt már az új, a kommunizmust építő rendszer tette meg. A védőnők 1951-ben jelentek meg a körzeti orvosok mellett, adminisztrációs feladatokat is ellátva, és részben rájuk bízták a kötelező védőoltások melletti érvelést is.
A Kis Újság 1951-es riportjában az Őrszentmiklóson szolgálatot teljesítő Nagy Máriát mutatták be az olvasóknak. Az újonnan épült egészségházban a fiatal védőnő boldogan mesélte, hogy a faluban sikerült visszaszorítani a gyermekhalandóságot, és mára sikerült meggyőznie az anyákat, hogy a tüdőgyulladásban szenvedő gyerekek pólyáját ne zsírral itassák át, válasszanak a modernebb medicinák közül.
„Az sem fordul elő – tette hozzá Mária, hogy a szülők meg a nagyszülők előbb szájukba vették előrágásra a csecsemők ételét. Az első tiltakozásnál a legtöbb előrágós nagyszülő még azzal vádolt, hogy a bacilus csak az én képzeletemben van, mert ők még olyasmit sohasem láttak.”
Nagy Mária és a falu körzeti orvosa kézmosási versenyt rendezett a cigánygyerekeknek, akik aztán otthon is bevezették a versengésnek ezt a formáját. Hála az őrszentmiklósi és a többi védőnő ismeretterjesztő munkájának, az egészségügyi mutatók folyamatosan javultak az évtizedek alatt.
A védőnőket mindig is képezték, sőt továbbképezték, 1975-től már csak hároméves főiskolai tanulmányok után lehetett dolgozni a rendszerben, majd a képzési idő négy évre emelkedett. A magyar védőnői szolgálat 2015 óta tartozik a hungarikumok közé.
Kiemelt fotó: Fortepan / Szánthó Zoltán
