Jó volna tudni, hogy a brit trón második számú örököse, György herceg használta-e azt a kétfülű porcelánbögrét, amelyet a magyar állam ajándékaként születésekor kapott. Lehet, hogy herendiből itta a kakaót? És azt az úgynevezett fogdobozt, amit azért küldtek neki, hogy legyen miben összegyűjteni a tejfogait? Húga, Charlotte hercegnő kétszemélyes teáskészletet kapott, pasztell-lila, zöld és aranyszínekkel, gyönyörű darabokat. Vajon használja?
Ebből is látszik, hogy
a herendi porcelán fenséges márka, elegáns, különleges, artisztikus és arisztokratikus.
Szögezzük le az elején, hogy ha az ember herendi porcelánt vásárol, akkor elsősorban a festést fizeti meg, az aprólékos és míves kézi munkát, ami valóban világszínvonalú produktum. Amikor Viktória királynő – már megint az angol udvar – az 1851-es londoni világkiállításon végigsétált a kiállításnak helyt adó Kristálypalotában, többször is visszatért a herendiek asztalához. Aztán úgy döntött, neki ilyen kell, és megrendelt egy teljes lepkés-virágos készletet. Ezért a mintát Viktória-mintának nevezték el, ezt a nevet viseli ma is.
Herenden nemcsak a gyártáshoz, de az eladáshos és a márkaépítéshez is értenek, ugyanis az egyes mintákat az azokat megrendelőkről nevezték él, igencsak jól hangzó nevekről: Apponyi, Rothschild, Esterházy, Walesi, Gödöllő. Utóbbinál a megrendelő Erzsébet királynő, vagyis Sisi volt (hogy végre egy másik királyi család is bekerüljön a történetbe). Hogy melyik a legszebb, azt mindenki döntse el maga, de felhívnám a figyelmet az aranyszegélyes Rothschild-mintára, ezen tizenkétféle madár látható, és feltűnik egy ágról lelógó aranylánc is, amelynek története (legendája?) van. Rothschild bárónőnek egyszer eltűnt a nyakéke, kereste, kutatta, meggyanúsította a szobalányt is, mígnem észrevette egy fán, ahol éppen két madár játszott vele. Ezt a történetet használták Herenden a minta ihletőjéül. Ügyes.
A porcelán nem magyar találmány, a kínaiak adták az emberiségnek, de a Ming-dinasztia óta sokan és sok helyen készítenek a kaolin, földpát, kvarc és víz keverékéből formázással vagy öntéssel használati és dísztárgyakat.
A Herendre érkező vendégeknek megmutatják, hogyan öntik a masszát a gipszmintába, ami idővel elszívja a víztartalom egy részét, és kiemelhető lesz a megkötött tárgy, majd megmutatják a kézi formázást is. Utóbbinál látványosak a fonásos technikával készített darabok és az áttörtek, ezeket kétélű késsel szúrják ki. Következik a tisztítás, a csiszolás, majd az első és második égetés, a kettő között pedig sor kerül a mázolásra.
És most jön a hab a tortán: a festés! Mindig mókusszőrből készült, lándzsahegyű ecsettel. Persze a titok nem az ecsetben rejlik, hanem az emberi kézben és a színek gazdagságában. A festékeket titkos receptúra alapján keverik össze, néha öt-hat-hét színből. Ezek után nem csoda, hogy Herenden 822 színnel dolgoznak, ami megint egyedülálló a világon. Még elnevezni sem könnyű őket, nemhogy felsorolni.
Itt a Balaton és a Bakony találkozásánál egy Stingl Vince nevű ember alapította a mai Herendi Porcelánmanufaktúra ősét, ám csúcsra már a később betársuló, tatai születésű Fischer Mór vitte. A Ferenc Józseftől farkasházi előnévvel nemességet kapó mester üzemszerűvé tette a működést, külföldről hozatott kiváló porcelánfestőket, és jó érzékkel az exkluzivitást, a magas minőséget jelölte ki követendő iránynak. Ő kezdte a márkát világkiállításokra vinni, és ő nyerte el a császári és királyi udvari szállító címet is. Gyártott, fejlesztett, tanított és értett a reklámhoz is. Amikor fiai átvették a céget, és úgy vélték, nem kell annyira komolyan venni az exkluzivitást, Herend csillagának egy időre leáldozott. Csak az unoka, Farkasházy Jenő emelte újra az őt megillető helyre a márkát. Amikor Trianon után leválasztották az országról azokat a fejlett és igényes polgárvárosokat, melynek lakói tudtak és akartak drága asztali szervizeket vásárolni, a cég a dísztárgyak felé fordult. Kiváló tervezők közreműködésével akkor készült a ma is keresett szobrocskák zöme.
Drámai cezúraként következett el az államosítás a második világháború után, a patinás cég a Finomkerámiaipari Művek tagvállalata lett. Egészen 1981-ig kellett várni, míg újra önállóvá vált, 1992 óta pedig újra részvénytársaság. Ma nemcsak gyártás folyik ott – bár jobban illik a folyamatra a készítés –, hanem vendégfogadás is. Van látogatóközpont, mintaterem, sokan kelnek útra, hogy megnézzék, hogyan készülnek a légies kávéskészletek, hogyan festik rájuk a lepkéket, madarakat, virágokat, az aranyszegélyt. Ha pedig meginnának egy teát vagy kávét, kiválaszthatják, melyik herendi mintás csészéből tennék ezt legszívesebben.
A nyitókép forrása: herend.com
