„Szívélyesen üdvözli igaz tisztelője” – írta e lap hátoldalára gondosan kalligrafált betűkkel bizonyos Karácsony nevű úr – a keresztnevét nem tette ki – nagyságos Dr. Toldy László egyetemi magántanár úrnak Budapestre, a Boráros tér 6. szám alá, a II. emeletre. Ha a házszámok azóta meg nem változtak, ugyanaz a ház áll ma is az Angyal utca sarkán, itt lakhatott Toldy professzor, Budapest akkori főlevéltárnoka, a nagy Toldy Ferenc fia, maga is jeles történész.
Hogy még kerekebb legyen a történet, alighanem a berettyóújfalui járásbíróság is ugyanaz az épület, előtte ugyanaz az udvar. Vajon a feladót itt kereshetjük, a bíróságnak a fénykép kedvéért udvarra felsorakozó tisztikara között? Nagyon is lehetséges. Az egyedi képeslap készítésének technikája ekkor már létezett, amúgy pedig kevéssé valószínű, hogy az urak holmi turista látványosság produkálása végett álltak volna a fényképezőgép lencséje elé. Vajon a középen, talpig fehérben, hóna alatt iratköteggel pózoló kalapos úr lett volna Karácsony, jobb kezében az urak elmaradhatatlan attribútumával, a sétapálcával? Könnyen meglehet.
Elmosódott a dátumbélyegző ezen a kézzel színezett képeslapon, a napot és az évet azonosítani már nem tudjuk, de talán mindegy is, hiszen a pillanat úgyis megszökött a múló időből, és megmaradt mulandó örökkévalóságnak, amíg el nem porlad a papír, amelyik hordozza.
Székely pár, 1912 | Magyar Krónika
Üzenet a múltból sorozatunk előző részében 1912-be Székelyföldre „utaztunk”.
