Magyar írónő, mondják, de ez így, ebben a formában, hát… Orczy Emma ugyanis angolul írta világhírű regényeit, azon a nyelven, amelyen tizenöt éves koráig szinte egyetlen szót sem tudott. A család akkor költözött Londonba, és döntötték el, hogy immár egyetlen lányukat – a nagyobbik, Madeleine néhány évvel korábban Brüsszelben halt meg – angol iskolába íratják.

Emma Magyarországon, nagyapja birtokán, Tarnaörsön született, majd a család a tiszaabádi birtokra (ma Abádszalók) költözött. Ám a teraszon ráérősen elfogyasztott tejeskávés reggeliknek és a cigányzenés névnapoknak gyorsan véget vetett egy tűzvész, a család felhurcolkodott a fővárosba. Emma apja, báró Orczy Bódog a Nemzeti Színház intendánsa lett, számos újítást vezetett be a teátrumban. Orczy Bódog képzett muzsikus volt, zenét is szerzett. Liszt Ferenc, aki jóban volt a családdal, Európa legjobb amatőr muzsikusának nevezte. Operát is írt, be is mutatták Londonban. Emma édesanyja a jelentős erdélyi család, a cegei Wass família szép és elegáns tagja volt.

Magyar lány London úri világában

Budapestről néhány év múltán Brüsszelbe költöztek, onnan Párizsba, majd Londonba, az elegáns Wimpole Streetre.

Liszt Ferenc ott is a vendégük volt, kedvelte is a kis Emmát, egészen addig, amíg a lány nem kezdett zongorázni neki.

Orczy Emma nem volt tehetséges a zenében, de nagyon szerette. Koncertekre, operába járt, látta Edvard Grieget, amint saját darabját vezényli, rajongott a lengyel zongoraművészért, Ignacy Jan Paderewskiért. Az operában, bálokon, diplomáciai eseményeken találkozott Lady Randolph Churchill-lel, a walesi hercegi párral (a későbbi VII. Eduárddal és Alexandra királynéval), és ekkoriban esett meg az a bizonyos csárdás is a jóképű Habsburg trónörökössel, Rudolffal a Belgrave Square egyik palotájában. Emma később a herceg anyjával, Sisivel is találkozott.

Érdekes, hogy a fiatal baronesz a zene után a festészettel próbálkozott, de a nagy lelkesedés ellenére abban sem bizonyult tehetségesnek. A festőiskola mégis fontos epizód volt az életében. Ott ismerte meg későbbi férjét, Montague Barstow-t, a festőt és illusztrátort, akivel kevés híján ötven éven át élt a legnagyobb harmóniában és boldogságban, saját szavai szerint igazi szerelemben.

Egy metróban született szuperhős: a Vörös Pimpernel

Közös életük elején nem vetette fel őket a pénz, nem is laktak túl jó környéken.

Amikor egy este hazaértek, csődületet láttak a házukkal szemben. Csak másnap derült ki, hogy a londoni sorozatgyilkos, Hasfelmetsző Jack csapott le újabb áldozatára.

A szűkösség adta az ötletet, hogy a fiatalasszony próbálkozzon meg novellákat küldeni különböző lapoknak. Nem kellett sokáig ostromolnia a szerkesztőségeket, mert viszonylag gyorsan elfogadták az írásait.

A történetfűzésben biztosan segítette az a játék, amelyet férjével együtt a színházi előadásokat látogatva játszottak. Rendszeresen hazamentek ugyanis az utolsó felvonás előtt, hogy otthon találgassák, vajon hogyan végződhetett a darab. Máskor meg csak a végére ültek be, hogy kitalálhassák az előzményeket. Ezért vagy másért, Emma fordulatos, jobbára bűnügyi történetei elnyerték a szerkesztők és az olvasók tetszését is.

Akkor már volt egy fiuk, Jack, aki édesanyja emlékirataiban alig-alig tűnik fel. Emma férje, Monty javasolta, hogy a kezdő írónő találjon ki egy állandó karaktert a krimijeihez, mert ez elengedhetetlen. Így született meg a Vörös Pimpernel, azaz Sir Percy Blakeney, szerzője bevallása szerint egy metróállomás peronján, körülbelül két perc alatt. Emma szinte látta maga előtt a magas elegáns, monokliját szeme elé emelő arisztokratát, még jellegzetes kacaját is hallotta.

Pimpernel a kultúrtörténet első szuperhőse, ismertsége Zorróéval és Supermanével vetekszik. A francia forradalom idején az arisztokratákat furfangos módon megmentő angol nemes hosszú „élete” során a világ sok táján – még Erdélyben is – keveredett hősies mentési kalandokba.

Az angolszász területeken Pimpernelt és a szerzőt – Baroness Orczy néven – szinte mindenki ismeri. Emma könyvei hatalmas példányszámban keltek el, volt, amelyik tizenhétmilliónál is több vevőre talált.

Írói idill Monte Carlóban

A házaspár anyagi gondjai megszűntek, az évtizedek alatt több vidéki birtokot is vettek. Volt házuk Olaszországban is – a fasizmus előretörésekor eladták –, de az év nagy részét monte-carlói házukban, a Villa Bijouban töltötték. Emma ott írta emlékiratait is, kitérve benne arra a fájdalmas változásra, amelynek tanúja volt a miniállamban töltött évtizedek alatt. Amikor a házaspár megvette a gyufaskatulyára emlékeztető villát, még olajfákat és tágas térséget láttak a teraszukról, aztán a zöld területek teljesen beépültek.

Emma és férje kapcsolatáról sokat elárul, hogy egész életükben közös dolgozószobájuk volt. A férfi festőállványa mellett állt az asszony íróasztala, soha nem zavarták egymást. Sőt, csak így tudtak dolgozni. Barstow sikeres festő lett, képeit különösen az amerikai kontinensen kedvelték. Ám sikere nem mérhető a feleségééhez, aki valóságos világsztár lett. Idilli életük része volt a sok közös utazás. Gyakran látogatták meg Emma családját Erdélyben. A medvevadászatok, a téli éjszakákon a kastély körül vonyító farkasok és a helyi legendák visszaköszönnek egy-egy Orczy-regényben.

Jack fiuk bentlakásos iskolában élt, a házaspár pedig utazott: fürdőkúrát vettek Bathban, vendégeskedtek a Buckingham-palotában, bejárták Svájcot, Párizst, Rómát, sőt Kanadában is nagy sikerű turnét tettek. Bathban történt, hogy Emma találkozott a kor írófejedelmével, Rudyard Kiplinggel, akinek fia nem sokkal korábban tűnt fel az első világháború egyik csatájában. A dzsungel könyvének szerzője még a gyászban sem veszítette el kedvességét, nagy hatást tett ezzel baroness Orczyra.

Pimpernel akkor már meghódította az angol színpadot is, eljött az idő, hogy filmvásznon is megjelenjen. Méghozzá a Korda fivérek bábáskodásával, akik az Orczyak tarnaörsi birtokától nem messze születtek. Amikor elterjedt a hír, hogy Pimpernelt Charles Laughton játssza majd, a leendő nézők tiltakozó leveleket írtak, annyira másnak képzelték kedvencüket. Végül Leslie Howardra esett a választás, bár Emma őt sem tartotta ideálisnak. (Érdekesség, hogy a tragikusan korán, repülőgép-balesetben meghalt filmsztár is magyar gyökerekkel rendelkezik.)

A második világháború fájdalmas veszteségei közül az írónő számára férje halála volt a legsúlyosabb. Az a négy év, amit nélküle kellett leélnie volt a legnehezebb időszak az életében. Báró Orczy Emma 1947-ben Londonban halt meg.

Nyitókép: Orczy Emma a Villa Bijouban