Korábban kilenc magyar kutyafajtát különböztettünk meg: rövidszőrű magyar vizsla, drótszőrű magyar vizsla, erdélyi kopó, komondor, kuvasz, magyar agár, mudi, puli és pumi. Ezt a sort gazdagítja a nemrégiben törzskönyvezett sinka. A pásztorok által tenyésztett, kiváló képességű kutyafajta jellemzői ak övetkezőek: rövid, sima szőrű, hegyes, felálló fülű és kunkorodó farkú. A fajta létrehozásával kapcsolatban egy pásztor elárulta, annak idején németjuhászt kereszteztek pulival, pumival és néha mudival, ebből lett a sinka. Hangsúlyozta, ne a ma ismert németjuhászokra gondoljunk, hanem a régi pásztorkutyára.
Mindenesetre a fajta bejegyzése óta folyamatosan a pásztorok folyamatosan hangot adnak aggodalmuknak, hiszen nem szeretnék, hogy divatkutya váljon a Sinkából. Kosina Péter hortobágyi gulyásszámadó elmondta, „azok a pásztorok, akik odafigyeltek a sinka tenyésztésére, az azoknál lévő egyedeknél alakult ki a sima szőr, az álló hegyes fül és a göndör farok. De a legfontosabb az állat genetikája, hogy milyen terelőkutya volt az anyja és az apja, mennyire alkalmas a munkára. Sajnos a pénz és a divat rátette a kezét erre is. Ma már szobakutyának, házőrzőnek vagy vadászkutyának használják. Régen még pici hegyes fülük volt a sinkáknak, ma már némelyiknek olyan, mint a szamárcsacsié.” A lap krédésére elmondta, „a pásztorok körében ma azért kedvelt inkább a sinka kutya, mint a puli vagy mudi, mert jobban bírja a munkát, a rövid szőrének köszönhetően a 40 fokot közelítő nyári meleget.”
Nyitókép: Facebook
