Város a szememen át (1971)
A Filmio egyik legnagyobb erénye, hogy olyan ritka és elfeledett alkotásokat is felfedezhetünk rajta kiváló minőségben, amelyekkel valószínűleg egyébként soha nem találkoznánk. Ilyen a Város a szemem át is; Kovásznai György a Habfürdő című különös hangulatú animációs produkcióval vált a hazai mozgókép történelmének kiemelkedő alakjává, az 1980-as munkája előtt pedig elsősorban rövidfilmeket készített. A szóban forgó darab Budapest forgatagának egy napját mutatja be a Kex együttes zenéjére komponálva. Mai szemmel érdekes megfigyelni, ahogyan a villamosok nyitott ajtókkal közlekedtek, az utasok szinte kilógtak a szerelvényből, és szomorú felismerés, hogy az orvosi várótermek nem sokat fejlődtek fél évszázad alatt.
A rendező külön figyelmet fordít a járókelőkre, és izgalmas, hogy a többségük öltözködése a mai trendeknek is megfelelne, a frizurájuk tekintetében is csak az olaszos, dzsigolósan hátranyalt hajú férfiakat látva érezzük, hogy nem a jelenkorban járunk.
Az utcai forgatagot egyébként szuperközeli beállításokkal ábrázolja, így olyan tömeg benyomását kelti az emberek sokasága, mintha nem is Pesten, hanem New Yorkban járnánk. Az említett képsorok után aztán hirtelen kontrasztot jelent a hajnali csendben a teljesen kihalt város. Kifejezetten érdekes és hangulatos alkotásról van szó, amely bőven megér tíz percet.
Senki szigete (2014)
Az ezredforduló óta talán csak Reisz Gábor durrantott akkorát a legelső egész estés filmjével, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlannal, mint amilyet Török Ferenc a Moszkva térrel. Utóbbi olyannyira szellemesen, viccesen és idézhető párbeszédek sorával ábrázolta a rendszerváltás kori fiatalságot, hogy nem meglepő módon egyből kultikussá vált. A direktor hasonlóképpen generációs körképet alkotott a huszonévesekről a teljesen korrekt Szezonnal és ugyanez az ambíció vezérelte valószínűleg a Senki szigete esetében is, ebben azonban kissé kudarcba fordult a kísérlet. A történet egy szökött menyasszony, egy belevaló taxislány és egy állandóan csajozni próbáló kosaras srác véletlenszerű találkozása körül bonyolódik Budapesten, és bár a filmet számtalan meglepő és érdekes szituáció tarkítja, az a természetesség és vagányság, ami Török Ferenc fentebb említett két munkáját jellemezte, csak nyomokban van jelen. Egy próbát mindenképp érdemes tenni vele.
X – A rendszerből törölve (2018)
A Liza, a rókatündér groteszksége és erőszakossága ellenére is rendkívül vicces és kifejezetten életigenlő alkotása volt, éppen ezért igencsak meglepő, hogy Ujj Mészáros Károly a látványos nagyjátékfilmes rendezői debütálás után egy olyan művel folytatta a pályáját, amely hangulatában inverze az említett vígjátéknak.
Az X – A rendszerből törölve főszereplője ugyanis egy éles eszű, a sors által alaposan meggyötört nyomozónő, aki a fővárosban fokozódó öngyilkossági hullámban összefüggéseket fedez fel, és sejteni véli, az áldozatok nem saját kezűleg vetettek véget életüknek, a szálak pedig messzire vezetnek.
Balsai Mónika kiváló, mint mindig, az alkotás folyamatos világvége-hangulata erőteljes, a skandináv krimiket idéző történet azonban nem sok újdonságot kínál.
Veszélyes lehet a fagyi (2022)
Stork Natasáról már a remek Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című drámában kiderült, hogy nemzedékének egyik legkiválóbb színésznője, a Veszélyes lehet a fagyi esetében pedig ezt duplán bizonyítja. Szó szerint, ugyanis egy egypetéjű ikerpár mindkét tagját ő alakítja. A két lány sodródik az életben, egyikük radiológusként dolgozik, és Norvégiába szeretne költözni, miközben megismerkedik egy fiatal darukezelővel, a másikuk pedig, bár fényűző életet él háztartásbeliként a csecsemőjét nevelve, a dúsgazdag és modortalan férje mellett igencsak boldogtalan. Szilágyi Fanni első nagyjátékfilmje a román új hullámra emlékeztet a fullasztó hiperrealizmusával, de mégis jóval pozitívabb a hangulata. Jóllehet a rendező néhol túl direkt szimbólumokkal él, kifejezetten szimpatikus és szerethető bemutatkozásról van szó.
Semmelweis (2023)
Koltai Lajos tizenkilenc évvel a Sorstalanság után ismét itthon rendezett, a Semmelweis pedig a tavalyi év legsikeresebb hazai alkotása lett, a nézők és a kritikusok egyaránt szerették, a veszprémi Magyar mozgókép fesztiválon pedig el is nyerte a fődíjat. Nem méltatlanul: bár a tálalás sok szempontból olyan steril, mint a címszereplő keze bemosakodás után, illetve a forgatókönyv erősen a hollywoodi narratívát követi, ezáltal pedig igencsak kiszámítható, a 19. század korhangulatát kiválóan idézi meg, a színészek pedig első osztályúak. Az orvost alakító Vecsei H. Miklós a klasszikus amerikai sztárokra emlékeztetően uralja a vásznat, de remek alakítást nyújt mások mellett a szerelmét megformáló Nagy Katica vagy a bécsi kórház keménykezű igazgatóját játszó Gálffi László is.
Orvosok, sportolók és indiánok diadalmaskodtak Veszprémben | Magyar Krónika
A Veszprémi Petőfi Színházban ünnepélyes keretek között június 15-én összesen 22 kategóriában adták át a Magyar Mozgókép díjakat. Az elismerések tekintetében nehezen lehetne vitába szállni a zsűri tagjaival, hiszen a legnagyobb közönség- és kritikai sikerek domináltak.
Kiemelt kép: X – A rendszerből törölve (Forrás: InterCom)
