Mi volt az avantgárd? Talán az utolsó pillanat, amikor a művészetet komolyan vették. Ha sokszorosan ironikus gesztusokba rejtve is, de ezt az idealista lelkesedést észleljük az avantgárdnak még abban a vonulatában is, ami minden volt, csak nem komoly, ami a nyárspolgár halálosan szeriőz világképét igyekezett aláaknázni, a dadaizmusban tehát, a Cabaret Voltaire-ben a művészek botránykeltő tréfáiban.

Azt az alapvető meggyőződést érjük tetten az avantgárd alkotók tevékenységében, hogy a művészet meg tudja változtatni a dolgok rendjét, alakítani tudja, érdemi módon méghozzá, a jövőt.

Ezt az álmot a szolgálják a különböző művészcsoportosulások kiáltványai (ne feledjük, hogy a futurizmus alapszövegét a Le Figaro közölte – a napi sajtóban ma már elképzelhetetlen lenne ilyesmi), ezt szolgálják a folytonos folyóiratalapítások, a performanszok és nagy közös tárlatok, a forradalmi tézisek kigondolása és folyamatos kinyilatkoztatása.

Nos, forradalmi idők művészetének világmegváltó komolyságát tapasztalhatja meg, aki még június 30. előtt ellátogat a balatonfüredi Vaszary-villába, ahol minden évszakban találunk valamilyen izgalmas kiállítást, most pedig Kassák Lajos és művészettörténeti jelentőségű folyóiratainak világába vezeti be a látogatót a Szeredi Merse Pál által kurált, Romboljatok, hogy építsetek – Kassák Lajos folyóiratai és az avantgárd művészet címen futó tárlat.

Kassák Lajos, a gyári munkásból lett művészember, író, költő és képzőművész, ön- és közkifejezés újszerű lehetőségeinek fáradhatatlan, olyan figurája, aki – eltelhet bármennyi idő, feledésbe merülhet akárhány múlt századi művészsors – nem szűnik meg érdekes lenni.

Pályája elején tudatosan imázst kreált magának: orosz ing, hátrafésült haj, ami engedni láttatja a tekintélyes, boltozatos homlokot, mely lázasan zakatoló agyat rejt. Már a tízes években megihlette a karikaturistákat Kassák külseje, és milyen találó, hogy egy élete végén, a hatvanas években készített önarcképkollázsán egy afrikai maszkot ragasztott fotóportréja mellé: valóban, mintha ilyen ősi formákra rímelne a kassáki koponya.

Kassák első folyóirata A Tett volt, amely eljuttatta a magyar olvasókhoz a nemzetközi kortárs irodalom legjelesebb alkotásait, Apollinaire-verseket többek között, 1916-os betiltásának pedig az lett az oka, hogy antant- és központi hatalmak szerzőit elegyesen közlő, internacionális száma jelent meg, ami sértette a háborúban kiélezett hazafias érzelmeket. Kassák a Ma megjelentetésével folytatta, mely talán legfontosabb, leghosszabb ideig megjelenő folyóirata volt, verseket, novellákat, kritikákat és a korábbihoz képest nagyobb arányban képzőművészettel foglalkozó írásokat, rajzokat közölt, a folyóirathoz kapcsolódva Kassákék pedig galériát is nyitottak, előadóesteket rendeztek.

A Ma története a tanácsköztársaság idején magát politikailag exponáló Ma-kör emigrálása után Bécsben folytatódott, 1920-ban Kassák – az agitáción túllépve – a zürichi dadaistákkal vette fel a kapcsolatot, felesége, Simon Jolán a bécsi Konzerthausban megrendezett első magyar dadaista rendezvényen Hans Arp és Kurt Schwitters verseit szavalta, ő maga pedig A ló meghal a madarak kirepülnek című híres versét adta elő.

Néhány év múlva aztán újra utópikus gondolatok érintették meg a csoportot: a geometrikus absztrakció, a konstruktivizmus, a művészetet és formatervezést összekapcsoló Bauhaus hatása alá kerültek a „maisták”, Kassák megalkotta a „képarchitektúra” elméletét, és az életkörülmények javítását tűzte ki fő feladatként a művészek elé, hasonlóan olyan kor- és honfitársaihoz, mint Moholy-Nagy László vagy a ma már inkább építészként ismert Molnár Farkas, aki a füredi kiállításon egy rendkívül hatásos kollázsával szerepel.

Ebből az időszakból származik Kassák érdekes alkotása, az újságost, postahivatalt, autóállomást hirdető konstruktivista reklámkioszk is.

„A Ma igényes kivételezésével és izgalmas szellemiségével a német, francia és közép-európai művészek szemében is rangosnak számított. A korszak legismertebb külföldi művészei nem egy esetben Kassák folyóiratában publikálták elsőként verseiket, kiáltványaikat, műalkotásaikat” – olvashatjuk a kiállításon. Kassák 1926-ban tért haza, ekkor alapította meg a Dokumentumot olyan munkatársakkal, mint a nyugati avantgárddal más-más módon kapcsolatba lépő Illyés Gyula, Déry Tibor vagy Németh Andor.

A Kassák által elindított, illetve az ez időben világszerte megjelenő avantgárd folyóiratok (az Európa balkanizációja mellett érvelő, jugoszláviai Zenit, a Ma újvidéki társfolyóirata, a konstruktivista Út, az El Liszickij-féle, szovjet Vescs, a krízis megszólaltató japán Mavo stb.) bemutatása mellett a kiállításon a kassáki törekvésekhez kapcsolódó képzőművészek alkotásait is láthatjuk: így Tihanyi Lajos Révész Béla-portréját, a brassói festő, Mattis Teutsch János egyik színpompás tájképét, Bortnyik Sándor expresszionista-futurista kompozícióit (érdekes a karikatúra is, amelyet a Borsszem Jankó közölt a tanácsköztársaság idején a Ma Galériában rendezett Bortnyik-tárlatról) vagy a kommün propagandájában szerepet vállaló Uitz Béla Építőkjét, melyet a Parlament egyik új falképének szánt. 

Fotók: Seleris Project Bt.