A legnagyobb taps
Fülöp edinburgh-i herceg a díszpáholyból nézte, hogy robban fel a lelátó, amint a magyar küldöttség megjelenik a stadionban. A nézők a házigazdákat sem tapsolták meg olyan lelkesen, ahogy a szabadságharcukért küzdő magyarokat. Száztizenegy magyar sportoló érkezett viszontagságos úton Melbourne-be, kétségek és aggodalmak között, hiszen sokan azt sem tudták, élnek-e még otthon hagyott hozzátartozóik. Anyák és apák küzdöttek magyar színekben, lányok és fiúk, férjek és feleségek, unokák. Amikor az angol királynő férje hivatalosan is megnyitotta a játékokat, legtöbben nem a győzelemre vagy a minél jobb eredményre gondoltak, hanem arra, mi lehet otthon. Sokan éjszakákon át ültek a telefon mellett hírekre várva.
Papp Laci harmadszor!
Az első magyar aranyra a nyolcadik napig kellett várni, akkor a kajak kettős, Urányi János és Fábián László győzött tízezer méteren. December 1-jén szerezte meg harmadik olimpiai aranyérmét Papp László. London és Helsinki után Melbourne-ben is ő lett a nagyváltósúly bajnoka, és emelkedett végleg a sportlegendák sorába.
Lyukas zászló Melbourne-ben is
A forradalom miatt sok versenyzőnek nem készült el a formaruhája, nekik konfekcióöltönyöket és kosztümöket vásároltak. A forradalomra nemcsak a zűrzavar és a közszeretet emlékeztette a magyarokat, de az olimpiai stadion mellé felhúzott lyukas zászló is. Eredetileg a sarlós-kalapácsos magyar lobogót tűzték ki a többi nemzet zászlaja közé, ám az egyik magyar tornász felmászott a póznán, és kivágta belőle a címert.
Csavard fel a szőnyeget!
„Azt javaslom, a különböző országbeliek keveredjenek el egymás között, a sportolók kart karba öltve járják körül a szép olimpiai stadiont” – írta a szervezőknek egy tizenhét éves kínai fiú, aki szerint jobb lenne a záróünnepséget kötetlenebbre szervezni. Így is lett, és azóta minden olimpiai záróünnepség önfeledt fiesztává alakul át.
Itthon néma csend
A melbourne-i olimpiáról a magyar szurkolók nem hallhattak tudósításokat a rádióból. Pedig a csapattal tartott Szepesi György, és mindent elkövetett az ügyben, rögzített is hanganyagokat, ám a helyzet olyan zűrzavaros volt az országban, hogy egyetlenpercnyi tudósítás sem ment adásba. Az újságokban is alaposan megrostálták az olimpiai híreket.
Egy elmaradt kézfogás
A szovjet sportolók általános ellenszenvvel találkoztak a versenyeken, pedig sokan közülük nem is tudtak a magyar eseményekről. Többször előfordult, hogy ellenfeleik nem fogtak velük kezet, ahogy az öttusázó Benedek Gábor sem. Benedek Helsinkiben egyéni és csapataranyérmet is szerzett, Melbourne előtt ő mondta a magyar sportolók nevében az esküt. Hazajőve mégis eltiltották ezért. Jó darabig szikvízkészítőként élt, majd edző lett, és olyan tanítványokat nevelt, mint Móna István vagy Török Ferenc.
Az elveszett szalag
Melbourne-ben a női tornászok négy aranyérmet nyertek, Keleti Ágnes a kéziszercsapat győzelmén túl még három szeren lett első. Ám a csapat aranyérme kis híján elúszott. Tass Olga nemzeti színű szalagja ugyanis elveszett az ebédlőben, így kérdéses volt, hogyan tudják előadni a gyakorlatot a magyar lányok. A szabályok ugyanis azonos színű szalag használatát írták elő. A lányok edzője, Nagy Jenőné Vali néni azt mondta a versenybíráknak, hogy Tass Olga kezében azért van szivárványszínű szalag (ezzel edzettek otthon) mert ez jelképezi a világ szolidaritását a magyarok mellett. A bírók elfogadták ezt, így Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet és Tass Olga felállhatott a dobogó tetejére.
Az a meccs ma is tart
A Szabadság, szerelem című filmben is megidézett magyar–szovjet vízilabda-mérkőzés egyáltalán nem volt durva. Csak a szokásos: szikrázóan kemény, de nem több. Ám jött egy szerencsétlen könyökmozdulat, és Zádor Ervin szemöldöke felszakadt, a vér elkeveredett a vízzel, és a zsúfolásig telt, szinte csak a magyaroknak szurkoló lelátón elszabadult a pokol. Annyira, hogy a szovjet játékosoknak menekülniük kellett. A bírók ijedtükben elfelejtették lefújni a meccset. Ám az eredményt beírták (4:0!), és a következő meccs után eldőlt: a magyar pólósok megvédték Helsinkiben szerzett aranyérmüket.
A magyar sport Trianonja
Így emlegetik az 1956-os olimpiát, annyi kiváló sportoló disszidált a játékok után. Bajnokok és fiatal reménységek sora maradt Ausztráliában, vagy csatlakozott az Észak-Amerikába szervezett turnéhoz, és telepedett le végül az Egyesült Államokban. Az úszó Szőke Kató, Gyenes Vali, a tornász Keleti Ágnes, Bodó Andrea, több vízilabdázó és atléta. Lett belőlük vízimentő, vegyészmérnök, edző, pontozóbíró, szépségszalon-tulajdonos, franciatanár. Néhányan, így Kárpáti György vízilabdázó és a Sákovics házaspár ha késve is, de úgy döntött, hazatér.
