A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján még afféle egzotikus színes hírként adta hírül a hazai sajtó, hogy Nyugat-Németországban amerikai mintára „kukucskaüzletek”, úgynevezett peep show-k nyíltak. Az Interpress Magazin szerzője helyszíni tereprajza végén tolmácsolja az érveket, amiket az érdekeltek felsorakoztatnak a voyeurintézmények védelmében – a szexuális örömökhöz való hozzáférés demokratizálása, a nemi gátlások felszámolása –, de fajsúlyosabb tényezőnek látja a nyerészkedést. Érdekes az a nyugat-európai úti beszámoló is, amit egy bizonyos Varga Attila írt 1979-ben a Kertészeti Főiskola lapjába, a Kertészmérnökbe. A frankfurti pályaudvaron leszállván rögtön beütött a kultúrsokk: „Az állomástól indul a város üzletutcája. Jobbra-balra tömött kirakatok, elképesztő mennyiségű áru. Még száz métert sem megyünk, mikor feltűnik az első sex shop. Peep show: bedobsz egy márkát, és ezért egy percig leshetsz egy lyukon egy meztelen hölgyet.” Ahogy aztán megrogyott a rendszer – s vele együtt a szocialista erkölcs –, nem kellett sok, hogy nálunk is robbanjon a „pornóbomba”. Egy olasz újságcikk, amit a Magyarország szemlézett 1990-ben, azt a kérdést veti fel, hogy szexuális forradalom zajlik-e az egykorvolt legvidámabb barakkban, vagy meghatározóbb a valutaéhség – mindenesetre tény, hogy
Budapest „Kelet-Európa szexfővárosa lett” ,
a leseldék mellett egyre-másra nyílnak a sztriptízbárok és erotikus masszázsszalonok, egy dörzsölt extaxisofőr irányításával valóságos ügynökhálózat foglalkozik azzal, hogy a pesti szállodák jómódú vendégeit kiszervezze a főváros környéki villákban praktizáló örömlányokhoz, a Balaton hullámait pedig „szexhajók” szelik.
Az első magyar peep show-t 1990. június 30-án nyitotta meg a Ferencvárosban egy Vajda Károly nevű, Nyugat-Európát is megjárt vállalkozó. A Heti Budapestnek beszélt az üzletnyitási kérvényét fogadó tanácsi illetékesek megrökönyödéséről, a szexuális felszabadulás elkerülhetetlenségéről, és visszautasította azt a vélekedést, hogy kuplerájt üzemeltetne:
„Ez itt kérem egy egyszerű üzlet. A lányok még csak nem is kerülhetnek közvetlen kapcsolatba a nézőkkel. A kedves vendég egy kicsiny fülkébe lép, húsz forintot elhelyez az ablak alatt lévő automatában, mely elhúzza a függönyt. Következik ötven másodperc őrjítő, dögös tánc, majd újabb húszas híján a fekete drapéria méltóságteljes lassúsággal fedi el a fenséges látványt.”
A MTI fotóarchívumában az itt látható, a Váci utcában készült fénykép leírásaként a következő szöveg olvasható: „Peep show a belváros első Erotic Centrumában, melyet a közeli napokban nyitottak meg. Az erotikát kedvelő férfiak itt kulturált körülmények között szórakozhatnak a bárban, a szóló- és videokabinokban, valamint a peep show-ban.” Vicces ez a kényszeresen eufemisztikus hangvétel: jól érzékelteti azt az izgatottságot, amit a Kádár-rendszerben elérhetetlen, dekadens élvezetek kiváltottak, de a körülményeket „higienizáló” finomkodás a prűd reflexek továbbélését jelzi.
„Méltóságteljes lassúság” ide, „kulturált körülmények” oda, a leseldékkel kapcsolatos népi előítéletek aligha jártak messze a valóságtól. A Kurír riporterét 1997-ben már indulattól vörös fejjel zavarta ki a Nyugati pályaudvartól két sarokra található Lokál Vogue-ból a tulajdonos, s a Nagykörút más hasonló létesítményeiben sem talált sokkal szívélyesebb fogadtatásra. Ugyanő a peep show hullám hanyatlásáról, bezárt üzletekről számolt be, néhány évvel később pedig az internet térnyerése, az „erotikát kedvelő férfiak” szórakozásának új lehetőségei végleg meghaladottá tették a műfajt. Amíg viszont hatott az újdonság ereje, semmi nem tudta feltartóztatni a kukkolás divatját – vidéken is sokan látták meg a lehetőséget a szexiparban. Miskolcon három taxis állt össze, hogy megnyissa a város első kukkolóját, ahova a helyi lányok félénksége miatt (féltek, hogy lelepleződnek az ismerősök előtt) Pestről kényszerültek munkaerőt toborozni, sőt a Szovjetunióból is terveztek hölgyeket szerződtetni. Szentendrén egy a rendszerváltás környékén ugyancsak taxisként dolgozó férfi családi tyúkfarmját alakította át drinkbárrá és peep showvá – noha ezért valóságos háborút kellett folytatnia az önkormányzattal. A debreceni Dimitrov utcában található peep show egyik táncoslánya arról beszélt a Hajdú-Bihari Naplónak, hogy néha „elviselhetetlenül fáradt”, pedig csak mutogatja magát, s olyan titkokat is elárult, mint hogy a leselde üvegén kissé már megkopott a foncsor, így ha nem lenne rövidlátó, akár láthatná is a férfiakat.
