Az 1908-as londoni olimpián Weisz Richárd megszerezte a nyolcadik magyar olimpiai aranyat, ezzel az elsőt birkózásban is. Hatalmas kolosszus volt, súlyemelésben is a legjobb abban az időben. Hírhedtté vált amiatt is, hogy egy korábbi sérelme miatt első olimpiai bajnokunkkal, Hajós Alfréddal is összeverekedett. Hajós bunyóban is jó lehetett volna, hiszen a tudósítások szerint a dulakodásban orrát törte a birkózó óriásnak, aki később cirkuszokban is fellépett.

Kárpáti Károly mindent megnyert, amit abban az időben ebben a sportágban lehetséges volt, olimpiai aranyat, Európa-bajnoki címet, ezek mellett hétszeres magyar bajnok volt. Ráadásul a magyar birkózók között először mindkét fogásnemben sikereket ért el; 1936-ban Berlinben tette fel a koronát pályafutására, amikor megszerezte az első olimpiai aranyat szabadfogású birkózásban magának és az országnak. 

Pedig irtózatosan nehéz dolga volt, hiszen az Egerben, zsidó családban született Kárpáti, eredeti nevén Kellner, a berlini olimpián ellenséges környezetben, ráadásul a döntőben német ellenfelét legyőzve diadalmaskodott, ezzel Hitlert is alaposan felbosszantotta. Erről olvashatunk a később megjelent Az aranyérem két oldala című könyvében:

„A társaim ölben vittek ki a szőnyegről. Amikor elvittek a sportcsarnok elé, hogy friss levegőt szívjak, láttam ám, hogy SS-esek állnak sorfalat. Jól beszéltem németül, megkérdeztem az egyiket, mi történik. Elmegy a kancellár, nem várja meg az eredményhirdetést – hangzott a válasz. Így hát nemcsak a szőnyegen győztem, hanem elmondhatom, hogy Hitler is vereséget szenvedett tőlem.”

Hosszú élete során sosem szakadt el szeretett sportágától, az 1952-es helsinki olimpián csapatvezető volt, két tanítványa, Hódos Imre és Szilvásy Miklós is aranyat szerzett, Polyák Imre pedig ezüstöt. Kárpáti 1996-ban bekövetkezett haláláig a MOB tagja volt. 

Szilvásy Miklós nemcsak remek birkózó, hanem igazi vagány gyerek is volt. A tatai edzőtáborban az őket meglátogató kommunista pártfőtitkárt, Rákosi Mátyást nemes egyszerűséggel „lematyizta”. „Matyikám, ne izguljon, hozzuk az érmeket!” – mondta neki, és így is lett. Ismerve a korszakot, a jelen lévő sportvezetőknek lehetett pár álmatlan éjszakája, hogy lesz-e következménye Szilvásy mondatának. Végül nem lett. A Filmhíradó megörökítette Rákosi látogatását, több remek magyar sportoló mellett a birkózók, így Szilvásy is látható a felvételen.

Polyák Imre a legnagyobb küzdő volt, és nem csak a birkózók között. Egyedülálló módon három olimpiai ezüstérem (1952, 1956, 1960) után sem adta fel, és Tokióban (1964) felért a csúcsra. Hogy mi mindent kellett megtenni és feladni, hogy negyedszerre sikerüljön, arra így emlékezett:  

„Három elpackázott olimpia után felrémlett: nincs több bennem az ezüstéremnél. Úgy határoztam, még egyszer megpróbálom. […] Mindennap reggel hétkor szauna, utána 3000 méteres futás, egy óra birkózás bábuval, kötelezés. […] Délután újra edzés. Olykor már elhomályosodott a szemem, a szőnyeg is csurom víz volt, de én csak az öt karikát láttam a falon. […] az volt ebben a jó, hogy nem voltam semmi csábításnak kitéve, nem adódott idő kávézásra, konyakozásra, ücsörgésre a presszókban.”

Keresztes Lajos,  a könnyűsúly amszterdami győztese – akit még a Tarzan-filmek főszerepére is kinéztek – fedezte fel Kozma Istvánt, akit mindenki csak Picinek hívott. 

A közel kétméteres óriás 1964-ben elveszítette édesanyját, majd térdsérülése is kiújult, de ilyen lelki és testi állapotban is győzni tudott Tokióban legnagyobb ellenfele, a szovjet Anatolij Roscsin ellen, akit korábban a világbajnoki döntőben is legyőzött. Négy évvel később Mexikóvárosban újra diadalmaskodott, Roscsin legnagyobb bánatára újra legyőzve őt, de Münchenben már nem triplázhatott, az élet közbeszólt. 1970-ben autója egy busszal ütközött, pár nap múlva a kórházban hunyt el alig 31 évesen. 

A 100. magyar aranyérmet egy birkózó szerezte: Hegedüs Csaba Münchenben, nem kis bírói ellenszélben a döntőben egy jugoszlávot legyőzve. Kozma halálos balesete után három évvel ő is súlyos autóbalesetet szenvedett, belső szervei is megsérültek, de rajta szerencsére külföldön tudtak segíteni. Elindult később Montréalban is, de ott már nem tudott újra győzni. Sokáig sikeres szövetségi kapitány is volt, majd a szövetség elnöke 23 éven át. 

Legutóbbi birkózó aranyérmesünk Lőrincz Tamás volt a tokiói olimpián, ő a londoni ezüstérem után ért fel a csúcsra. 

Párizsban egy hölgy és négy férfi birkózó képviseli hazánkat, közülük talán Losonczi Dávidnak és Muszukajev Iszmailnak van a legtöbb esélye akár a végső győzelemre is. Persze itt is borulhat a papírforma, és bármelyikük eljuthat akár a döntőbe is. 

A párizsi indulók: Nagy Bernadett, szabadfogás (76 kg), Lévai Zoltán, kötöttfogás (77 kg), Ligeti Dániel, szabadfogás (125 kg), Losonczi Dávid, kötöttfogás (87 kg), Muszukajev Iszmail, szabadfogás (65 kg).

Felhasznált források:

• 184 magyar olimpiai arany története. Index.hu Zrt., 2022
• Keresztényi József: Az olimpiák története – Olümpiától Moszkváig. Gondolat, Budapest, 1980
• Bányai János: Athéntól Barcelonáig – Nyári olimpiai magazin ’92. DC Kiadó, Budapest, 1992
• Walter Umminger: A sport krónikája. Officina Nova, Budapest, 1992 

Kiemelt kép: Fortepan/Urbán Tamás