Nagyapai örökséget feltámasztó étterem, kékfrankosra keresztelt helyi pénz, havi kvízestek, városszerte híres utazásszervezések, szoborfelújítás, civil szervezetek és baráti körök. Csak néhány a Perkovátz Tamás keze nyomát magán viselő soproni kezdeményezésekből.

Vörös Ákos, a Soproni Egyetem tanárának gondolatai a városunk iránti felelősségről

Koloszár Miklós főorvos családi emléke a népszavazásról

Amberger Erzsébet, Sopron nyugalmazott tisztifőorvosának vallomása a soproniak hűségéről, lelkierejéről és lelkiismeretéröl

Józan Tibor, a GYSEV a Soproni Városszépítő Egyesület elnöke a város hangulatairól

Hogyan lehet egy olyan kihalóban lévő foglalkozást, mint az órásmesterség a mai igényekhez igazítani? Idősebb és ifjabb Schneider István az évszázados családi hagyományokban és a generációk összefogásában találta meg a kérdésre a választ.

A középkori eredetű lakótoronyban, amelyet a város egyik legrégebbi épületének tartanak, a kilencvenes években Szabolcsból ideköltöző Magyar Mónika és Szőcs Géza emelt művészi fellegvárat. Nem akármilyen kövekből. Őriznek itt valamit.

A könyvnek van jövője. Talán egyre kevesebb ilyen jóslatot hallunk, ha az olvasás sorsa kerül szóba, ám a soproni Cédrus Könyvkereskedés és Antikvárium vezetői hisznek a szakmájukban.

Különleges épület áll a soproni Kossuth Lajos utca tekintélyt parancsoló történelmi villái között. Már a neve is varázslatos: Bűvösvölgy. Belépve pedig egy olyan világ tárul elénk, amelybe még a felnőttek is ritkán nyernek betekintést.

A Soproni Múzeum kiállítóhelyei közül kiemelkedik egy – két rangos díjjal is elismert – hiánypótló közösségi tér, ahol a gyerekek játékos módszerekkel, egy különleges időutazás során fedezhetik fel a régi korok világát.

A soproni borokról mindenkinek a kékfrankos ugrik be elsőre. Nem véletlen, hiszen a területi adottságok és a történelem ezt a fajtát tette a borvidék jellegzetességévé. A Pfneiszl Pincészet azonban jó példa arra, hogy lehet a régiben is újat, a hagyományos mellett különlegeset mutatni.

Magyarország az utóbbi néhány évben a kávéturisták kedvelt úti céljává vált. Ez nem kis részben Molnár Attilának köszönhető, aki sokszorosan díjazott baristaként néhány éve Sopronba költözött, és One Eleven néven létrehozta a saját pörkölőüzemét.

Ez a Gyüttmentek Soprona. Egy nagy barokk kaszinó a Magyarország vége táblától öt percre, ahol az ember még megállhat egy lépéssel a kivándorlás előtt, és megcsinálhatja a szerencséjét,

“Felnőni a gótikus, reneszánsz és barokk falak rendszerváltáskori mesekönyvdíszletében: igazi mágikus realizmus. Bárhová sodor is az élet, mindent a gyerekkorom varázslatos soproni tereihez mérek.
“

Most, a századik évfordulón, ha akarnék, sem tudnék nem gondolni az egykori népszavazásra, ami akkor megtartotta magyarnak ezt a német gyökereit soha meg nem tagadó várost.