Ez a budapesti kocsma olyan, mintha nem is lenne. Csak a sötétben látszik, pultja mögött egy sehány éves nő áll, egy fotelben fekete kutya ül fehér macska mellett, túlzsúfolt falai meg képesek néhány óra alatt végtelenné tágulni. A sehány éves nő évente egyszer születésnapot is tart, pontosabban kétszer, mert a több mint három évtizeddel ezelőtti nyitás emlékére a Valentin-napot is alaposan megülik itt. A sehány éves nőt mindenki Viky néninek ismeri, bár igazából Mária, de ez lényegtelen annak fényében, hogy a hely – pontos definíció szerint antik drinkbár – meg egy kanadai városról kapta a nevét. Ha megkérdezed Viky nénit, hogyan került a Frankel Leó utca elejére Calgary, ezredszerre is szívesen elmeséli a történetet az egykorvolt Viky bizi nevű boltról, az olimpikon Kerekes Sándorról és az emberi becsületről. Utóbbival kapcsolatban olykor csalódnia kell, pláne amikor a vendégek elemelnek ezt-azt, talán szuvenírnek, talán mert azt gondolják, ennyi tárgy között úgysem tűnik fel a hiánya. Pedig Viky néni a káoszban is pontosan tudja, mi mennyit ér és hol az épp neki való helye. De a csalódás – mondja ő – még egyszer sem vette el a kedvét attól, hogy mindenkit szeressen. Beleértve az állatokat is. Most éppen a fekete Rafi kutya várja őt mindennap rendületlenül a közeli bolt előtt, Cili cica meg bent a melegben.

Viky néni persze másról is nagyon szívesen mesél. Például Latinovitsról, Ruttkairól, Mensárosról, Domjánról, akikkel még modell és színésznő korában ismerkedett meg. Aki nem hiszi, örök bizonyíték rá a Csárdáskirálynő, a Tűzoltó utca 25. vagy az Egy óra múlva itt vagyok egy-egy epizódszerepe. Vagy Fáy Andriskáról, aki „a nyitás után nem sokkal egyszer valahogy betévedt ide, leült a zongora mellé, és elkezdett játszani. Fel is fogadtam, sokan jöttek aztán külön az ő kedvéért is”. Merthogy, majdnem elfelejtettem, zongora is van, igaz, száz és még huszonöt éves, „talán egyszer lesz rá pénz, hogy felújítsam”.

Mert pénz az persze soha nincs elég, ám a sehány éves Viky nénin ez sem tud kifogni: egyik bankhitelből fedezi a másikat, háromszor „uzsorát” is felvett, csak hogy ne kelljen bezárnia. Nem is érti, miért irigykednek rá néhányan, pláne hogy az utóbbi években a meglévő problémák mellé plusznehezítésként bejött többek között egy hosszadalmasra nyúlt önkormányzati parkolóhelyvita és egy csúnya csőtörés is. De – mondja – azért ő még mindig abban hisz, hogy hosszú távon a jó jót hoz, és a bárt is az összefogás, együttérzés szellemében vezeti. Nem demonstratíve, hiszen annak nem sok foganatja lenne. Hanem a jó értelemben vett, a két emelet varázslatos tárgyi eklektikája által is tükrözött sokszínűség jegyében, amit az esti zsíros kenyerek, bablevesek, lecsók és kocsonyák támasztanak meg. Egy biztos: a sehány éves Viky néninél még soha senki nem maradt sem éhes, sem szomjas. És az is, hogy ha bármilyen apró szívességet teszel neki, Viky néni százszorosan viszonozni fogja. Tudom, mert ez az írás is egy Rafi kutya néhány perces bolt előtti őrzéséért felajánlott, visszautasíthatatlan narancsos Unicum ihletésére született.