„Ez a rendezvény több mint egy színházi seregszemle. Ez egy élő találkozás, találkozása a múltból táplálkozó, mégis jövőbe mutató magyar nyelvű színjátszásnak, a közösség erejének és a kultúra összetartó varázsának. Olyan ünnep, amely összeköti a határon inneni és túli magyarokat, s közben Kisvárdát a magyar színházi élet fénypontjává emeli. De nem csak a színházé a főszerep! A város utcáin és terein koncertek, kiállítások, közönségtalálkozók, interaktív workshopok és gyermekprogramok kínálnak felejthetetlen élményeket minden korosztály számára. Mert hisszük: a kultúra akkor él igazán, ha mindenkié” – köszöntötte a 37. alkalommal megrendezendő eseményt Leleszi Tibor. A Nyírség és a Rétköz határán fekvő település polgármestere szerint a kisvárdai fesztivál nem csupán amiatt érdekes, mert újra és újra a reflektorfénybe állítja a színjátszást, hanem mert szívet-lelket ad a határon túli magyar közösségeknek is. Fontos, hogy ők azt érezzék, itthon vannak, és amit képviselnek – a nyelvük, kultúrájuk, művészetük – nemzeti érték, közös kincs. Vagy ahogyan a visszatérő vendég Kozma András műfordító, dramaturg egy mondatban megfogalmazta:
„Akit Kisvárdára meghívnak, az már győztes. A színházművészetben ugyanis a párbeszéd a legfontosabb.”
Az előadások különlegessége, hogy sokféle kulturális háttérből érkeznek, az anyaországon kívül a Felvidékről, Erdélyből, Vajdaságból és Kárpátaljáról, egészen sajátos, rétegzett színházi világot tárva a nézők elé. Mindez olyan közegben történik, ahol – ugyancsak Kozma András szavaival – „baráti nyitottsággal figyelünk a másikra”, és ez ritka és értékes tapasztalat a mai világban. Balogh Tibor művészeti tanácsadó tizedik éve dolgozik azon, hogy a válogatás valóban minél jobban tükrözze a Kárpát-medencei magyar színházi élet sokszínűségét és eleven szellemiségét – a múlt tisztelete mellett a jövőre, azaz a fiatal és kísérletező alkotókra is figyelve. Ennek jegyében a versenyprogramban az előadások egy része is kortárs magyar szerzők új szövegeire és zenei világaira épül.
A mi kedvenceink:
Florian Zeller: Az anya – fekete komédia, ősbemutató
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat és a budapesti Karinthy Színház koprodukciója. Június 22., 17.00, Kisvárdai Várszínház és Művelődési Központ (4600 Kisvárda, Flórián tér 20.).
Florian Zellert rettenetesen érdeklik azok a helyzetek, amelyek nyomán egy családon belül az emberi kapcsolatok megromlanak, a szubjektív emlékezés széttöredezetté válik, felbillen a vélt és valós igazság egyensúlya; továbbá, amelyekben egymásnak feszül a kiesett idő okozta emlékezetlánchoz való makacs ragaszkodás, illetve a környezet rálátása a valóságra. Hol van az a pont, amikor Anne – a fiát felnőni és elengedni képtelen anya, valamint a férje elvesztése miatt keserűségében a házasságát tovább mérgező feleség – elméje megbomlik? Nem tudjuk. Mi, nézők, csupán a végállapotba kapcsolódunk be, amikor a képzelet és valóság már végleg összekuszálódott. Egy kétségbeesett, mégis cinikus nőt látunk saját életének romjai között bolyongani.
Szilágyi Andor: A bajnokok bajnoka – Papp Laci
Déryné Társulat, június 21., 17.30, Kisvárdai Várszínház és Művelődési Központ
Az előadás a ’60-as évek Magyarországának kirakatvilágába kalauzol. A történet középpontjában a profi világbajnoki mérkőzésre készülő Papp László áll. Papp Laci és Adler Zsigmond 1964. novemberében felkeresi Biszku Bélát, a Központi Bizottság titkárát, hogy addigi nemzetközi sikereire hivatkozva rábeszélje utolsó mérkőzésének engedélyezését. Papp Laci és Zsiga a várakozás hosszú óráiban felidézi közös életük legmeghatározóbb pillanatait, kettejük barátságát, a kemény, megfeszített edzéseket, a győzelmeket és Laci életre szóló szerelmének történetét. Laciék mindeközben nem is sejtik, hogy a szomszédos dolgozószobában Biszku és társai a legkülönbözőbb kifogásokra hivatkozva a profi karrier befejezése mellett döntenek.
A korabeli szaksajtó elemzői szerint Papp Lacinak minden esélye meg lett volna arra, hogy 1965. februárjában a Joy Giardello elleni mérkőzésen megszerezze súlycsoportja profi világbajnoki címét, de a mérkőzésre sosem kerülhetett sor. A színdarab erre a drámai eseményre koncentrál miközben feltárul előttünk a magyar sporttörténelem legendás alakja, megismerjük a kiváló sportolót, a feledhetetlen humorú, a hitében és hazaszeretetében megingathatatlan, kivételes személyiséget.
Jon Fosse: Én vagyok a szél
Kolozsvári Állami Magyar Színház, június 24., 19.00 Kisvárdai Várszínház és Művelődési Központ
„A szavak kevesek ahhoz, hogy kifejezzünk egy szenvedést, egy csodát, egy nagy boldogságot vagy örömöt. Végül mindig közhelybe torkollnak. Fosse egy adott pillanatban azt mondja, hogy írni annyi, mint imádkozni. Az a tudat segít bennünket a mindennapokban, vagy a túlélésben, hogy a sötétségből a fény felé haladunk. Ebben a sötétségben sok minden benne van; az is, amit nem értünk és mindazok a zsákutcák, amelyekbe bekerülünk életünk során. Fizikailag mind eltűnünk, a kérdés az, hogy bízunk-e a feltámadásban.” Az előadást felesége, Tordai Tekla emlékének ajánlja Tompa Gábor rendező.
Borbély Szilárd: Akár akárki – a moralitás, zenés játék dalokkal
Kassai Thália Színház, június 25., 19.00, Zsinagóga (4600 Kisvárda, Csillag u. 5.)
Borbély Szilárd döbbenetes erejű, felemelő remekműve szimbolikus utazásra hív, amelynek során egy különös város legkülönbözőbb zugaiban találják magukat a nézők. Hajnaltól hajnalig, nyolc példázatban korunk tűpontos látlelete. A helyszínek mindig nagyon valóságosak és nagyon jelképesek. Külváros és belváros váltakozik, periféria és központ, félhomály és fényáradat, átmenet és otthonosság, hétköznapok és abszurditás, a profán és a szent. Az elfeledett buszmegálló, a bank, a pályaudvar, a bár mosdója, a pláza, a lakópark, a színpad. A szereplők vagy menekülnek, vagy rostokolnak. Próbálják megérteni a létezésük titkát. Mások és maguk előtt bizonygatják, hogy miért élnek éppen úgy, ahogy. Zakatol a hétköznapok ritmusa, amikor egyszer csak mindig jön egy hirtelen megtorpanás.
Háy János: Mandragóra
Szigligeti Színház, Nagyvárad. Június 26., 20.00, Zsinagóga.
A Vadnyugat kavargó porában, whiskey-gőzben, lincshangulatban, Háy János átiratában születik újra Machiavelli 500 éves fekete komédiája, a Mandragóra. Callimaco, az örök vándor, a nagyvárosok szeretője, visszatér társával Siroval szülővárosába, egy Isten háta mögötti porfészekbe, ahol a revolver dörrenése jelzi az ebédidőt. Meg akarja szerezni az éjszaka holdfényét, a friss házas Lukréciát, de az ármányos Ligurio által kijelölt út mocskos és hazug. Azonban ez a szerelem olyan erős, hogy minden golyózáporral tarkított kerülőutat érdemes végigjárni érte. A történet újra és újra elmeséli magát, más nevekkel, más városokkal, más korszakokban. Mert minden vágy örök, minden csalás ismerős, és valahol, valaki mindig újra álmodik egy nőről, aki talán sosem létezett.
Gilles Ségal: A bábjátékos. Samuel Finkelbaum tragikomikus élete – abszurd színjáték
A Csokonai Nemzeti Színház Debrecen, a Maladype Színház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége közös produkciója a Holokauszt 80 emlékév tiszteletére. Június 28., 17.30, Kisvárdai Várszínház és Művelődési Központ.
A Romániában született, Franciaországban élt és alkotott szerző, Gilles Ségal, amikor elkészült A Bábjátékos című drámájával, így kiáltott fel: „Valami könnyedet akartam írni!” Ehhez képest a műve minden lett, csak könnyed felüdülést hozó írás nem: az egész emberi nem tragédiáját egyszemélyben megtestesítő főhőse, a II. világháború után öt évvel a kettészakadt Berlinben élő birkenaui menekült, a világhírű bábjátékos Samuel Finkelbaum ugyanis – hiába próbálják többen is meggyőzni – nem hiszi el, hogy vége a háborúnak, és hogy már nem kell tovább bujkálnia. Így egy panzióba bezárva éli mindennapjait a koncentrációs táborban odaveszett felesége és soha meg nem született gyermeke bábjával, s készül élete nagy előadására, melynek címe: Samuel Finkelbaum tragikomikus élete.
A bábos főhős alternatív valóságát egyfelől tehát klasszikus színház a színházban megoldás keretezi, másfelől pedig egy olyan barátnak az érkezése, akinek Finkelbaum talán mégis képes elhinni: a háború véget ért. Vagy mégsem?
