Az idei Pünkösdi Örökség Ünnep tematikája a fenntarthatóság és a tánc köré épül fel. Az érdeklődők az ország különböző pontjairól érkező tájházak képviselőivel, hagyományőrző egyesületekkel és néptánccsoportokkal találkozhatnak a Skanzenben a kétnapos rendezvényen.

A látogatók nem csupán szemlélőivé, hanem aktív részeseivé válhatnak eseményeknek, a folyamatosan zajló színpadi programok mellett megismerhetik az egyesületek értékőrző munkáját és olyan folklórelemeket, szokásokat, kézműves technikákat, mint

a solymászat, a deszki aranyhímzés, a mendei-maglódi pünkösdi templomdíszítés vagy a kalocsai pingálás.

A tájházak bemutatják a vidékükre jellemző viseleteket, gyerekjátékokat, hímzésfajtákat, amelyeket a látogatók fel- és kipróbálhatnak, a hagyományos ételeket pedig megkóstolhatják.

Dr. Cseri Miklós, a Skanzen főigazgatója korábbi interjúnkban arról beszélt, miért van nagy szüksége a modern embernek a népi műveltség kincseire, és hogyan segít a szabadtéri néprajzi múzeum az azokhoz való újrakapcsolódásban.

A Skanzen titka az emberközeliség. A paraszti életmódra a holisztikus világszemlélet volt jellemző, amikor az ember és az épített környezet, valamint a körülötte élő növény- és állatvilág még harmóniában létezett. Ez elveszett a modern világban, az emberiség kizsákmányolja a környezetét, viszont reménykeltő, hogy mind többekben merül fel az igény a régi tudás visszatanulására.

A kérdés már régóta nem pusztán az a Skanzen számára, hogy a múlt emlékeit hogyan lehet begyűjteni és utána bemutatni, hanem hogy azt az évszázadok során kikristályosodott tudást, amely itt fellelhető, milyen eszközök segítségével lehet átadni a ma emberének, hogy annak segítségével életminőség-javulást érhessen el” – fogalmazott Dr. Cseri Miklós.

Sári Zsolt főigazgató-helyettes korábbi cikkünkben elmondta, hogy a Skanzen rendezvényei az adott ünnep hagyományvilága mellett a falvak társadalmát is bemutatják, méghozzá úgy, hogy azokat a ma embere ne pusztán egy elmúlt történeti kor lenyomataként érzékelje, hanem be tudja építeni a mindennapi gyakorlatába. Kulcsfontosságú, hogy a rendezvények valóban megszólítsák az embereket és megtöltsék az épületeket élettel.

A népzenés, néptáncos események esetében fontos, hogy a hagyományos kultúra elemeiből merítsenek, de legalább ennyire fontos, hogy közösségi szellemet is átadjanak. A zenéket és táncokat mindig közösségben játszották és járták, így lehetőséget adnak arra, hogy rajtuk keresztül a ma embere is megtapasztalja a kapcsolódás élményét.

Kertész József erdész, túravezető korábban arról beszélt lapunknak, miért nem szabad elfelejtenünk azt az erőt, ami magyar népi hagyományból sugárzik.  Ez a nemzedékről nemzedékre átadott tudás – a viseletektől kezdve az erkölcsön, a nyelven, a beszéden át egészen a pajtaépítészetig – segített elődeinknek eligazodni a világban, megtartotta a nemzetet és a kisközösségeket.

Abból, amit elődeink megalkottak, létrehoztak, nagyon sok minden megmaradt – a vetéstől és aratástól kezdve a kenyérsütésen át egészen a hagyományos népi építészetig. Ez a tudáskincs ma is fellelhető, a Skanzennél pedig keresve sem találnánk autentikusabb helyet ahhoz, hogy a paraszti kultúráról beszéljünk, sőt, ki is próbáljuk ezeket a tevékenységeket.

A pünkösdi örökség ünnep programjának csúcspontja mindkét nap a délutáni össztánc, amely során minden táncos és hagyományőrző közösség együtt ropja a csárdást, az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listáján szereplő hungarikumunkat.

A magyarországi táncházmozgalom hatására az 1970-es évektől felelevenített csárdáshagyomány országszerte különleges helyet foglal el a közösségi alkalmakon és a táncegyüttesek repertoárjában. Az idei Pünkösdi Örökség Ünnepen összesen tizennyolc hagyományőrző néptánccsoport mutatja be és tanítja meg a csárdás változatos tánchagyományát az érdeklődőknek.